Jámbor László szerint nincsen idő alulról felfelé építkezni

–Amióta a válogatott mellett is dolgozik, az edzéseken mindenféle ketyeréket szerel a játékosokra. Elárulja, mire jók ezek?

–Persze, de ehhez tisztázni kell, mi is az én szerepem. A posztom sportágfejlesztési igazgató, és ez meglehetősen tág fogalom. Az oktatás, szakcsoportok, az utánpótlás-válogatottak és a különböző projektek menedzselése mellett többek között beletartozik a teljesítmény fejlesztése is. Ehhez szükséges az edzésteljesítmények értékelése, ahhoz pedig elengedhetetlen azok mérése, hogy ne vitatkozzunk róluk, hanem tényekkel szembesüljünk. Magától értetődő, hogy a játékosokkal teszteket is el kell végeztetni, hogy a mérések kellően értelmezhetőek legyenek, és megállapíthassuk, jó vagy rossz volt-e az edzésmunkájuk.


–Ezt értem, de hogyan fejlődik ettől a sportág egésze?

Alapvető kérdés az említett extrém helyzetben, hogy milyen vezetési módszert választunk. Kétféle módon lehet építkezni a labdarúgásban: felülről lefelé vagy alulról felfelé. Az utóbbi hívei hosszú távon gondolkodnak, de úgy, hogy sohase kelljen felelősséget vállalniuk azért, amit csinálnak. Eltelik mondjuk tíz év, a pénzt zsebre tették az alulról felfelé építkezés hívei, és senki sem kéri már számon rajtuk, hogy mi történt mondjuk az első négy-öt esztendőben. Ez nem jó. Aki felelősségteljesen és eredménycentrikusan gondolkodik, pontosan tudja, hogy folyamatos sikerek nélkül nem lehet előrehaladni, így pedig nincs idő az alulról építkezésre. És itt jönnek képbe a klubok, szerepük kulcsfontosságú. Mi a válogatott mellett kidolgozunk, és használunk a teljesítményeket érzékelhető módon fejlesztő módszereket. Ezeket az egyesületeknek át kell venniük, és mindennapos gyakorlattá kell tenniük. A cél az, hogy az élvonalbeli csapatok egy év múlva már képesek legyenek rendszeresen elvégezni ugyanezeket a teszteket, és információkat adni az egyes játékosok teljesítményében végbemenő változásokról.

–És biztos benne, hogy az erre nem kötelezhető klubok partnerek lesznek ebben a törekvésében?

–A teljesítmény fejlesztése nem kötelesség, hanem elkötelezettség kérdése. Ha egy vezető hiteles elkötelezettje a futballnak, örülnie kell, hogy készen kap kézhez olyan módszert, amelynél nem tud, nem is tudhat jobbat. Mi – rajtam kívül Erwin Koeman és az operatív edzői csoport vezetőedzője, Wilco van Buuren – innen, a válogatott mellől az összes magyar klubnak kívánjuk közvetíteni a holland modellt, amely hatással lesz a sportág egészére. A következő kérdése pedig – mert akadt, aki megkérdőjelezte – nyilván az lesz, hogy miért éppen a hollandot….

–Nem jutott eszembe, mert a holland futball eredményei önmagukért beszélnek.

–Ez igaz. Én Hollandiában tanultam a futballt, ráadásul egy olyan klubnál, az Ajax Amsterdamnál, amelyet a világ elitjébe sorolnak, és nem csupán az első csapat eredményei, hanem az utánpótlás-nevelésben zajló munka alapján is. Tizennégy évet töltöttem ott, ráadásul a klub egyik legdicsőségesebb korszakában lehettem remek szakmai stáb fontos tevékenységet végző tagja. Minden megnyerhetőt megnyertünk, Európa élcsapatai tele voltak a mi kezünk alól kikerülő futballistákkal, és sokat számított, hogy a hatévesektől a felnőttekig minden egyes korosztállyal dolgoztam, és ezt aligha csinálta más akkoriban a világon. A legutóbbi Európa-bajnokságon hét korábbi játékosom szerepelt a holland kezdőcsapatban, öt a padon ült, tizenegyen pedig az ellenfelek válogatottjaiban kaptak helyet. Azt hiszem, ezek a kiragadott tények garantálják a szakmai hitelemet és annak a módszernek az eredményességét is, amelyet most szeretnénk itt meghonosítani.

A JÁMBOR LÁSZLÓVAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN.