A tökéletes mérlegünk és a jó évzárás a tét szerdán az északírek ellen

Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya korábban a Nemzeti Sportnak elmondta: „a barátságos mérkőzések egyetlen funkciója sem változott vagy vált feleslegessé az évtizedek során: a lehetőség a kulcsszó. Egy ilyen összecsapás lehetőség a játékosnak, hogy éljen a szövetségi kapitány bizalmával, s lehetőség az edző számára a kísérletezésre.”

Ezek után jöttek a hírek, hogy a belfasti erőpróbára meghívót kapott Vermes Krisztián, továbbá két újonc, a szurkolók által a válogatottba várt Szalai Ádám, illetve a Fehérvár hátvédje, Horváth Gábor is.

Nigel Worthingtonnak, az északírek szövetségi kapitányának gondot okoz a találkozó előtt, hogy nem számíthat három védőjére: a csapatkapitány Aaron Hughes fejsérülés, míg Gareth McAuley húzódás miatt nem játszhat, és nem jött rendbe a sunderlandi George McCartneyt hetek óta kínzó lábsérülés sem.

Bár Koeman szerint „halott anyag” a statisztika, érdekesség, hogy eddig makulátlan a magyar mérleg a szerdai rivális ellen. Mindössze háromszor futottunk össze az északírekkel, és a találkozás mindig nekik fájt jobban…

Az 1990-es vb selejtezőire mindkét válogatott a VI. csoportba kapott besorolást. Itthon Vincze István 85. percben szerzett góljával győzött a magyar csapat, míg odakint Kovács Kálmán és Bognár György első félidőben elért találatára csupán a 88. percben, Whiteside révén érkezett válasz.





A két ország nemzeti együttese eddig egyszer mérte össze erejét barátságos meccsen, amely magyar sikerrel zárult: 2000. április 26-án Horváth Ferenc góljával nyert Bicskei Bertalan alakulata.

Az egyes esztendők utolsó találkozói közül az előző ötből hármat nyertünk meg. 2003-ban és 2004-ben is Észtország, 2005-ben Antigua és Barbuda, 2006-ban Kanada, tavaly pedig – egy már tét nélküli Eb-selejtezőn – Görögország ellen zártuk az évet.

2003-ban Gellei Imre „búcsúmeccsén” 1–0-ra kikaptunk az észtektől, s a találkozóra kevesebb mint 500 néző volt kíváncsi az Üllői úton… Egy évvel később szintén a baltiak ellen játszottunk utoljára, akkor a thaiföldi Király-kupa 3. helyéért. Bangkokban, mindössze 153 néző előtt 5–0-ra nyert Lothar Matthäus csapata. A mérkőzésen óriási gólt lőtt Kerekes Zsombor, valamint Pollák Zoltán is.



A 2005-ös „évzárón” Matthäus még nem sejthette, hogy a válogatott kispadján az lesz az utolsó feladata. A futballtörténelem első Magyarország–Antigua és Barbuda összecsapásán hiába bizonyultunk jobbnak 3–0-ra Vadócz Krisztián, Feczesin Róbert és Ferenczi István góljával, a német legendának hamarosan távoznia kellett.

2006-ban egy megfiatalított magyar válogatottnak szurkolhattunk, hogy győzelemmel zárjon egy pocsékul sikerült esztendőt (alig több mint egy hónappal voltunk túl a máltai zakón…). A küldetés sikerült: Várhidi Péter „csikócsapata” Priskin Tamás góljával felülmúlta Kanadát.



Tavaly pedig egy tét nélküli Eb-selejtezőn lépett utoljára pályára a magyar nemzeti tizenegy. Bár Buzsáky Ákos révén még vezettünk is, végül 2–1-re kikaptunk Görögországtól.