Fotó Meggyesi Bálint (archív)
Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Sándor Károly (balról jobbra) részese volt a londoni sikernek
Fotó Meggyesi Bálint (archív)
Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Sándor Károly (balról jobbra) részese volt a londoni sikernek
NAGY PÉNZ, NAGY FOCI – SZÖLLŐSI GYÖRGY BLOGJA
Az angolok elleni győztes kezdőcsapatot az egész ország ismeri, még ötvenöt esztendővel a történtek után is. Azokról azonban, akik cserejátékosként nézték végig a találkozót, már kevesebb szó esik, pedig a kispadon is mára már legendássá vált futballisták ültek.
A jobbszélső Sándor Károly például 75 válogatott meccsen lépett pályára, a Wembleyben azonban csak a tartalékok között foglalhatott helyet az „évszázad mérkőzésén”. Egy korábbi interjúban így emlékezett vissza 1953. november 25-re.
„Síri csend volt a stadionban, ami talán annak szólt, hogy Angliában sokan nem is tudták, hol van Magyarország… Hidegkuti már az elején megszerezte a vezetést, ez után már egy hang nem jött ki az angolok torkán. Nem hitték el, hogy kilencven év után kikapnak a saját otthonukban. Erre az eredményre mindig büszkék lehetünk, hiszen világbajnokságot nyertek többen is, de az angolokat a Wembleyben mi vertük meg először!” (Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar válogatott az első nem brit csapatként tudott győzni a Wembleyben – ám ez semmit sem von le a siker értékéből.)
Sándor Csikar igazi válogatott karrierje éppen az Aranycsapat felbomlása után kezdődött, Sebes Gusztávval ugyanis nagyon rossz volt a kapcsolata. Előfordult, hogy az edző beleszólt Csikar feleségének az öltözködésébe, ezt pedig az MTK legendája nem hagyta annyiban.
„Biztosan tudom, hogy ha legalább tíz percet játszhatok azon a találkozón, akkor még harminc-negyven év múlva is mindenki megkérdezné a fiamat, hogy te vagy annak a Sándor Károlynak a fia, aki pályára lépett a 6:3-on? Akik akkor játszottak a Wembleyben, örökre beírták magukat a történelembe. Ennek ellenére elégedett vagyok a pályafutásommal, hiszen a futball nélkül legfeljebb egy jó segédmunkás lehettem volna…”
Grosics Gyula beírta magát a történelembe, hiszen 74 percet védett a múlt század mérkőzésén. A „Fekete párduc” szerint a 6:3 idejében az angolokat a világ első számú csapataként emlegették, és ők azért is nevezték el ezt a meccset az évszázad találkozójának, mert biztosak voltak abban, hogy megverik az akkoriban remeklő magyar együttest, és ezzel bizonyítják, hogy tényleg az ők a világ legjobbjai.
„Na most hiba csúszott a számításukba, mert meglehetősen sima győzelmet arattunk és ezzel tulajdonképpen mi lettünk a világ legjobbjai. Ráadásul néhány hónappal később a visszavágón a Népstadionban is súlyos, 7:1-es vereséget szenvedtek, és ezzel tulajdonképpen megújulásra késztettük az egész angol labdarúgást” – fogalmazott az Aranycsapat kapusa.