– Emlékszik arra a nyilatkozatára, amelyet január elején adott a Nemzeti Sportnak?
– Persze, de mire gondol benne? – kérdezett vissza a KTE horvátországi edzőtáborában tartózkodó Tököli Attila.
– Többek között a következőket nyilatkozta: „...bár rég lemondtam magamban a válogatottságról, Sanyi bának nem mondanám azt, hogy nem megyek." Akkor még nyilván nem sejtette, hogy ilyen rövid időn belül újra meghívják majd a legjobbak közé. Meglepte Egervári Sándor a döntésével?
– Viccel? Amikor már hét éve nem voltam válogatott? Igen, meglepett a behívó, igazából nem számítottam rá, de ettől még nagyon örülök neki. Nem titok, Egervári Sándorral imádtam dolgozni, és bár hosszú évek teltek el a közös munka óta, többször is elmondtam, az ő irányításával bármikor szívesen futballozok.
– Ennyire meghatározó élmény a pályafutásában az a három év, amikor a Dunaferrnél a jelenlegi szövetségi kapitány felelt a szakmai munkáért?
– Vele lettem bajnok, gólkirály, az év játékosa – a személye meghatározza a pályafutásomat. Jól ismerjük egymást, tudjuk, mire számíthatunk a másiktól.
– Avasson be a részletekbe. Mikor tudta meg, hogy a jövő héten nem a Kecskemét valamelyik felkészülési találkozójára kell készülnie, hanem Azerbajdzsán ellen?
– Hétfő reggel beszéltem a kapitánnyal, aki Tomiszlav Sziviccsel is váltott néhány szót. Ezt követően az edzőm elmondta, úgy készüljek, számomra előbb véget ér a horvátországi edzőtábor, már pénteken haza kell mennem, ugyanis Egervári Sándor számol velem Azerbajdzsán ellen.
– A szerb vezetőedző többek között azt nyilatkozta a közelmúltban önről, hogy a legjobb játékos, akivel Magyarországon dolgozott, így nyilván nem lepődött meg a beválogatásán...
– Úgy vettem észre rajta, hogy örül a behívómnak. Nyilván neki sem mindegy, ha a csapatából valaki válogatott lesz, de természetesen engem is feldob, hogy ilyen hosszú idő után ismét gondolnak rám.
– Egyébként látta Szalai Ádám sérülését?
– Sajnos... A televíziós felvételt éppúgy láttam, mint az ütközésről készült fényképeket. Egyiket sem tanulmányoztam alaposan, mi több, a felvételt nézve szinte azonnal elfordultam a csattanás pillanatában. Egyszerűen képtelen vagyok ilyen esetekben odanézni. Nem tudom, mennyit kell kihagynia Szalainak, de őszintén remélem, hogy a lehető legkevesebbet. Nagy veszteség a kiesése, hiszen mindenki láthatta, remekül illeszkedett a rendszerbe. Szeretnék jobbulást kívánni neki, biztos, hogy az elkövetkezendő időszakban sok bátorításra és segítségre lesz szüksége.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.