Volt egyszer egy csapat – Mexikó ’86 (2. rész)

BOGNÁR GYÖRGY: MEZEYT HAGYNI KELLETT VOLNA TOVÁBB DOLGOZNI

– Ön gyakorló edző. Ha azt a feladatot kapná, hogy szakvezetőként gyűjtse csokorba a bukás okait, miket tartana a legfontosabbnak?
– Mintha én lennék Mezey György?

– Nem, mint Bognár György.
– Rendben, de azt ne hagyjuk ki, hogy azt a filozófiát követem, amit tőle tanultam, s nemcsak játékosa voltam, hanem edzőként, vezetőként is dolgoztam mellette a kilencvenes évek közepén. Amit ő visz, az a Mezey-iskola: tartalmas, jól felépített szakmai munka.

– Leülepedett a mexikói kudarc, s ha igen, hogyan?
– Huszonöt év alatt sok minden leülepszik az emberben. Másképpen látok dolgokat, több felkészüléssel a hátam mögött már van tapasztalatom.

– Mivel kellemetlen emlékről van szó, a hibák kerülnek főleg előtérbe, de mi volt Mezey legnagyobb erénye?
– Zseniálisan összeválogatta a csapatot. Az együttesnek Mezey György volt a lelke. Az akkori magyar futballból a legütőképesebb csapatot alakította ki.

– Hol került mégis porszem a gépezetbe?
– Mai fejjel úgy látom, hogy elhibázott volt a felkészülés. A szovjetek edzőjének, Valerij Lobanovszkijnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy a mexikói körülményeket nem lehet megszokni, csak el lehet viselni. Ehhez képest mi Ausztriában a magaslati viszonyokat ugyan modelleztük, de a meleget nem, mert maximum tíz fok volt.

– Nem, mert tartalmában nem alapozás volt, tehát abban a tekintetben nem történt szakmai hiba, hogy kétszer alapoztunk volna.

– Mexikóban a déli melegben edzettek.
– Meg sötétkék szerelésben! Csak mi tréningeztünk akkor. A szovjetek és a franciák is napnyugta után edzettek, amikor mondták nekik, hogy a magyarok a napon főve izzadnak, csak röhögtek rajtunk.

– A korabeli vélemények szerint a nagy meleg a taktikát is agyonvágta.
– Így is van. A mi stílusunkat, az egész pályás letámadást ilyen körülmények között nem lehetett volna alkalmazni. A félidei nulla három után mi ugyanazt játszottuk, magyarán kimentünk még három gólért…

– A meccs előtt és alatt érzett gyengeségről, tompaságról több társa is beszámolt. Ez meddig tartott?
– A tompaság egészen másnapig, másnap meg jött a letargia…

– A táplálkozás mennyire volt tésztacentrikus?
– Nekünk ez akkoriban újdonság volt, a szervezet nem állt át rövid idő alatt. Orvosilag minden rendben a szénhidrátbevitellel, csak éppen húsz évig máshoz szokott a szervezetünk. Ezért aztán gyakran voltunk kiéhezettek.

– Erre mondhatják, hogy utólag könnyű okosnak lenni…
– Persze! Akkor hittünk mindenben, amit mondtak nekünk. Hittünk abban, hogy amit csinálunk, az jó. Ha Mezey például azt találta volna ki, hogy sárgarépát kell enni, senki sem tiltakozott volna. Bármilyen furcsa, akkori fejjel gondolkodva ma is vállalnám azt a felkészülést.

– A bundaügy mennyiben befolyásolta a felkészülést?
– Nem osztott, nem szorzott, mert a rendőrségi eljárás érdemben Mezey második szövetségi kapitányi tevékenységét érintette.

– Összességében van magyarázat?
– Nem keresem, vagy ha van, sose tudjuk meg. Mert lehetne azt mondani, hogy a Lobanovszkij-féle út lett volna a járható, de nem emiatt kaptunk defektet a szovjetek ellen. Az ellenfél jobb volt, elvert minket, ez tény.

– Futballunk azóta tartó agóniája a nulla hat számlájára írható?
– A vereség mértéke valóban súlyos, mi, magyarok kisebb megrázkódtatásokat is képtelenek vagyunk kiheverni. Tehát egy ilyen eredmény sokként hatott, amire az volt a reakció, hogy fejeknek kellett hullani. Ha az a válogatott együtt marad, kijuthatott volna a nyolcvannyolcas Eb-re és a kilencvenes vébére. Mezeyt hagyni kellett volna tovább dolgozni.

GARABA IMRE: MEZEYRŐL NEM SZERETNÉK BESZÉLNI

– Hogyan befolyásolta az életét a szovjetektől elszenvedett vereség és a vb-kudarc?
– Nem befolyásolta. Nem érzem, hogy bármiféle hátrányom származott volna ebből. Illetve egy dologban igen: amíg élek, nem kapok választ a miértre, s akikkel beszélgetek, azoknak a második kérdése, hogy mi történt Mexikóban?

– Nos, mi történt Mexikóban?
– Kicsit ironizálva azt szoktam mondani, semmi különös, hazajöttünk, s nem mondhatom, hogy megköveztek minket. Komolyra fordítva a szót: sok apró szelet egy egész tortává illeszthető össze, de nem állíthatjuk, hogy megkaptuk a választ is.

– Mi lenne az első szelet?
– Az ausztriai edzőtábor.

– Esterházy azt mondta, a szintkülönbség legyőzése megviselte a szervezetét, Bognár kiegészítette azzal, hogy szakmailag nem történt melléfogás, mert nem volt ez egy második alapozás.
– Szerintem az volt, de nem ez volt benne a legrosszabb, hanem hogy teljesen felborult az bioritmusunk, s nem csak a három edzés miatt. Úgy próbáltunk élni, ahogyan Mexikóra tervezték. De mindezt hatvan centis hóval a hátunk mögött, európai időszámítás mellett. Nekem ez okozta a legnagyobb gondot. S itt említem meg, hogy hiába voltunk 1985 telén mexikói túrán is, csak a magaslat volt ugyanaz, a hőmérséklet nem.

– Az egyik legjobb fizikumú játékos volt a csapatban. Legyengült a sok tésztától?
– Én gyerekkoromban is rengeteg tésztát ettem, mondhatom, tésztán és gyümölcsön elvagyok, nem gond. Az viszont igen, hogy néhány dolgot diktatórikusan tiltottak. Akkor még szerettem az erős paprikát, ezt elvették tőlem. Aztán az edzések után nem lehetett pótolni a folyadékot. Kivették a kezemből a vizes flakont. Amikor később légióskodtam Franciaországban, éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Akkor is innom kellett, amikor nem voltam szomjas.

– Ön is állítja, ha történtek is melléfogások, annak következményei nem hatnak egyszerre, egy időben mindenkire? Főleg úgy, hogy a szovjetek elleni mérkőzést megelőző edzőmeccsen állítólag vissza kellett fogni a csapatot.
– A kérdés második felében említett találkozóra másként emlékszem: a két részre osztott keret egy-egy félidőt játszott tűző napon, ráadásul sötétkék edzőszerelésben. Én rettentően elfáradtam. De ez az érzés mégsem volt összehasonlítható azzal, amit a szovjetek elleni meccs előtt, alatt tapasztaltam. De visszatérve az elejére: hogy lehet az, hogy egyszerre egycsapatnyi játékos orra bukik ugyanazokkal a tünetekkel? Bennem még az is felvetődött, hogy nekünk valamit beadtak.

– Erre az egyik módszer, hogy olyan szert kaptak, amely a várttal szemben az ellentétes hatást hozta.
– Mi a vébén és előtte is szedtünk vitaminokat. Három vagy négy tabletta, ki figyel arra oda?

– A másik verzió, hogy a KGB „mérgezhette meg” önöket. Ez egy őrzött szállodában sem megoldhatatlan feladat, de a valóságtól elrugaszkodott feltételezés.
– Én ezt sem zárom ki.

– Nyilasi jelenléte osztott vagy szorzott volna?
– Én csak azt tudom, hogy kiesett egy nagy kaliberű futballista, mint ő. Régebben Albert Flóriánra mondták, ha nem is játszik jól, megnyugtató, hogy ott van a pályán. Hasonló a véleményem Nyilasiról. Tiszteltük, volt tekintélye.

– Mezey Györggyel milyen a kapcsolata?
– Mezeyről nem szeretnék beszélni.

– Hogyhogy?
– No comment!