Király Gábor: „Készen állok a bevetésre"

– Tudja, hogy a nyolcvanegy válogatottsága alkalmából hányszor lépett pályára Svédország ellen?
– Tippelek: ötször vagy hatszor...

– A helyes válasz az öt. Az első találkozónak lassan már kilenc esztendeje, legutóbb akkor sikerült pontot szereznünk az északi ország válogatottja ellen.
– Előttem van a mérkőzés, emlékeim szerint jól futballozva értünk el értékes döntetlent. Kenesei Krisztián góljával vezettünk, Zlatan Ibrahimovic egyenlített, de arra is volt esélyünk, hogy megnyerjük a meccset.

– A másik négy mérkőzés történéseire is pontosan emlékszik?
– Nem mondhatnám. Az igazság az, hogy összemosódnak a meccsek, olykor magam is meglepődöm, ha szóba kerül velem kapcsolatban egy-egy összecsapás. Hogy egy példát is mondjak: nem emlékeztem többek között arra, hogy valaha is védtem volna a spanyol válogatott ellen, aztán kiderült, nagyjából kilenc éve valóban volt egy magyar–spanyol mérkőzés, amelyen én álltam a kapuban!

– Az eltiltott Vanczák Vilmos és Juhász Roland, valamint a sérült Szalai Ádám, Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs nélkül mennyi esélyünk van a mumusnak számító svédek ellen?
– Nézze, akiket említett, kétségtelenül hiányoznak majd, ám ettől még nem hatan leszünk a pályán, hanem a svédekhez hasonlóan tizenegyen. Nem kérdés, a szövetségi kapitány a lehető legjobb tizenegyet rakja össze, ráadásul nekünk nem az ellenfélre kell figyelnünk, hanem saját magunkra. Svédország előttünk jár a futballban, labdarúgói erős klubokban játszanak hétről hétre, mégis úgy vélem, ötven százalék esélyünk nekünk is van a győzelemre.

– A legutóbbi Eb-selejtezőn, San Marinóban Ön védett, az Izland elleni augusztusi felkészülési meccsen viszont Bogdán Ádám kapott bizalmat a kapitánytól. Mit gondol, pénteken melyikük áll a kapuban?
– Mindig úgy kell készülni, hogy az ember bevethető legyen, és én készen állok a bevetésre. Olyan munkát kell végezni egész héten, hogy bármelyikünkre is esik a kapitány választása, jó döntésnek bizonyuljon.

– A pályafutása generációkon ível át. A válogatott keret újonca, Stieber Zoltán a Nemzeti Sportnak arról beszélt, hogy Király Gábor az egyik példaképe. Mit érzett, amikor a szélső szavaival szembesült?
– Nyilván jólesik, ha valaki így gondolkodik rólam. Zoli sárvári születésű srác, aki tudatosan építette fel a karrierjét: fiatalon került az Aston Villához, aztán a Koblenz már más szintet jelentett, de ugyanez elmondható az Aachenről és a Mainzról is. Pályafutása abban a tekintetben példa lehet a mai fiataloknak, hogy ő a szükséges lépcsőfokokat bejárva lépett egyre feljebb, ezért van igazi értéke annak, amit elért.

– Lassan tizennyolc éve annak, hogy aláírta a Haladásnál az első profi szerződését, ám biztosra vesszük, vannak még álmai. Mondjuk az, hogy az 1860 Münchennel feljusson a német élvonalba, esetleg az, hogy egy világversenyen is védhesse a magyar válogatott kapuját...
– Számomra lehetetlen nincs, így építettem fel a pályafutásomat. Igen, vannak céljaim, ám hogy megvalósulhassanak, ahhoz megfelelően kell teljesíteni, de legalább ilyen fontos a lehetőségek jó megválasztása is.

AZ INTERJÚT TELJES TERJEDELEMBEN ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!