A pénteki, Liechtenstein, illetve a jövő keddi, Lengyelország elleni találkozó az alapemberek számára sem nyűg – aki kicsit is ismeri Juhász Rolandot, pontosan tudja, eshet eső, fújhat szél, lehet a héten az a negyedik meccse, számára a válogatott szent.
Hiába fáj neki, előre nyújtja a kezét. A múlt heti kisebb operáció nyomai még nem múltak el, háromcentis vágás és egy duplájára duzzadt ujj árulkodik a beavatkozásról. Juhász Roland a Telki edzőcentrum aulájának egyik foteljébe lehuppanva mégis mosolygósan mutatja a (szerinte) apró varratot. „Kellemetlen kis operáció volt, de muszáj volt azt a csontkinövést lefaragni, igazi hentesmunka volt. De kit érdekel, a lényeg, hogy a lábammal minden rendben van." |
„Mindig azt hangsúlyozom, a válogatott meccsnek mindig van tétje – fejtegette a légiós. – Ha egy lakatlan szigeten, a világ utolsó helyére rangsorolt válogatottal találkoznánk, és a stoplis csukákat is otthon felejtenénk, akkor is kutya kötelességünk lenne megfeszülni a sikerért. Még véletlenül sem vehetjük félvállról a mostani találkozókat, ha jól számolom, mindössze öt meccsünk van, hogy ráhangolódjunk a következő selejtezősorozatra, ami nem sok. Minden egyes alkalmat meg kell ragadnunk a gyakorlásra. Éppen ezért mindkét találkozót igen komolyan kell vennünk, már csak azért is, mert a vb-selejtezőn nem a legkönnyebb csoportba kerültünk."
Ráadásul ne feledjük, a labdarúgók a pénteki, Liechtenstein elleni találkozón az elhunyt Albert Flórián előtt tisztelegve futnak ki a Puskás Ferenc Stadion gyepére. Juhász Roland élete során mindössze kétszer találkozott a Császárral, de így is nagy hatással volt rá.
„Közvetlen, vidám ember benyomását keltette, azt pedig, hogy egyetlen aranylabdásként mi mindent tett a magyar labdarúgásért, azt hiszem, felesleges ecsetelnem – mondta lehajtott fejjel Juhász Roland. – Ezért is fontos a pénteki találkozó, szépen, győzelemmel, mi több, jó játékkal kell búcsúznunk tőle.″
AZ ÍRÁST TELJES TERJEDELMÉBEN ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN.