Juhász Roland: Két álmatlan éjszakán vagyok túl

– Jóval nehezebb megemészteni ezt a kudarcot, mint egy sima vereséget. Mielőtt hívott, éppen Dzsudzsák Balázzsal beszéltem, ő sincs jobb állapotban. Én éppenséggel már két álmatlan éjszakán vagyok túl. Félre ne értsen, még véletlenül sem akarom sajnáltatni magam.

– Alvás helyett bizonyára gondolkodott. Mi volt a gond a hollandok ellen?
– A vereségnek több összetevője van, az első és alighanem legfontosabb, hogy borzasztóan buta gólokat kaptunk. Az első kettő is bosszantó volt, na de a harmadik és a negyedik... Edzésen vagy a haverok közti fociban sem engedhető meg az a hiba, amit akkor elkövettünk. Már a serdülő hatban tanítják, ha a bíró a sípjába fúj, nem állok le vele vitatkozni, és nem hagyom, hogy az ellenfél gyorsan elvégezze a szabadrúgást. Erre mit csináltunk? Előbb reklamáltunk, majd néztük, ahogy a hollandok a kapunkig sétálnak a labdával. Abban a pillanatban nem úgy festettünk, mint egy válogatott, hanem mint egy amatőr gárda.

– Saját teljesítményét hogyan értékeli?
– Nem egyszer, nem kétszer hibáztam, a második gól előtt például nagyot. El is fáradtam, mert a második félidőben végig úton voltam... Szétszakadtunk, sőt szétestünk a végére. Ez nem jellemző ránk, nem is emlékszem, mikor fordult elő velünk legutóbb. Holott az andorrai győzelmünk után úgy hittem, fizikailag és mentálisan egyaránt rendben vagyunk. A meccsen viszont kiderült, hogy mégsem. A kezdés előtt egy másodpercig sem vetődött fel bennem, hogy ekkora pofont kaphatunk, aztán durr, beleszaladtunk.

– Ez a kiütés fájóbb, mint a tavalyi nulla négy?
– Jobban fáj, az biztos. Úgy éreztem, hogy az előző évi csapás óta előrébb léptünk. A keddi mérkőzés előtt szinte mást sem hallottam, mint hogy nincs veszítenivalónk. Már hogyne lett volna! A magyar válogatottnak mindig van veszítenivalója. Egyszerűen nem engedhet meg magának ilyen vereséget! Eddig hetvennégy alkalommal ért az a megtiszteltetés, hogy címeres mezben játszhattam, de sajnos akad négy-öt olyan balul sikerült találkozó, amely mély nyomokat hagyott bennem. A legutóbbi is közéjük tartozik. Egyelőre sok a megválaszolatlan kérdés – amíg nem találjuk meg a hiteles és elfogadható magyarázatot arra, hogy miért kaptunk ki így, nehéz lesz továbblépni. Jelzem, az első lépést mi, játékosok tettük meg azzal, hogy a holland meccset követően kibeszéltük magunkból a problémákat. Mindenki elmondhatta, mi piszkálja a csőrét.

– Nincs belőle sértődés?
– Nincs, mert elfogadjuk egymás véleményét – akár pozitív, akár negatív.

JUHÁSZ ROLAND A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN ARRÓL IS BESZÉL MÉG, HOGY A HOLLANDOK ELLENI VERESÉG ALAPOS KIELEMZÉSRE VÁR A VÁLOGATOTTBAN. DE ELMONDJA AZT IS, HOVÁ RANGSOROLJA NAPJAINK VÁLOGATOTTJÁT AZÓTA, AMIÓTA Ő IS A TAGJÁNAK SZÁMÍT. UTAL A BRÜSSZELI BIZONYÍTÁSRA, AHOL AZ ELMÚLT ÉVEKKEL ELLENTÉTBEN MEG KELL HARCOLNIA A POZÍCIÓJÁÉRT.