Egervári: Nem mindig a legjobb 11 játékos lépett pályára

„Hogy ki 2012 legjobb válogatott futballistája? Egyéni értékeléseket csak meccsenként adok, azt is csak a játékosaimnak. Vannak, akik többet tettek idén az eredményességünkért, például Bogdán Ádám a kapuban. A gerinc, a jó hozzáállású 7-8 játékosom megvan, remélem, a többi helyre fokozódik a verseny” – válaszolt a kérdésre Egervári Sándor.

„Kinevezésünk óta az a következetes filozófiánk, hogy elsősorban a magyaros futballkultúrát képviselő játékosokból állítjuk össze a keretet. Gera, Koman, Hajnal, Dzsudzsák, Koltai, Rudolf, Szalai: ők a képzettebb, inkább a Hidegkutiék-féle szellemes, kreatív iskolát képviselik. Az időnként a magyarokra is ráerőltetett erőfutball távol áll tőlünk. A latinos futball áll közelebb a magyar emberekhez, a támadóharmadban mutatott kreativitás. Az én szakmai mintám a Hidegkuti-féle MTK és a Puskás vezette válogatott” – jelezte a kapitány.

Hozzátette: „A merre továbbot számomra is meghatározzák a világfutball trendjei a saját tradíció mellett. Hogy tovább tudjunk lépni, érdemes figyelni, ahogy az utóbbi évtizedekben a technikás futballt klubszinten az Arsenal vagy most a Barcelona képviseli, úgy elképzeléseinkhez a mai spanyol válogatott stílusa áll legközelebb.”

„Azokat a játékosokat keresem és válogatom be, akik ezeket a stílusjegyeket, gondolkodásmódot képviselik. Nem mindig az ország 11 legjobb játékosa lépett pályára a magyar válogatottban, mert a harmónia, a beilleszthetőség a legfontosabb számomra. Emellett nagyon fontosnak tartom a közösséget, a játékosaim emberi tulajdonságait is” – mondta a mester.

„A mai modern labdarúgásban sok minden a középpályán, illetve a támadóharmadban mutatott technikai megoldásokon dől el. A mostani válogatottunknál sajnos előfordul, hogy a védelemben bekövetkező események válnak döntővé, s nem a mi javunkra. Ugyanakkor az utóbbi másfél év mindössze három veresége okán nagyon elmarasztaló véleményt nem lehet rásütni a csapatra” – fűzte hozzá.

„A magyar válogatott ma még semmiképpen sem mondható nemzetközi szinten összecsiszolódott csapatnak. Sokkal eredményesebb játékot tudnak megvalósítani azok a gárdák, ahol ötven-hatvanszoros válogatottak fociznak együtt. Araszolunk előre félévről félévre, így már vannak hússzoros válogatottjaink. A recept: minél többet együtt játszani ugyanazzal a társasággal. Évente 2-3 játékost lehet beépíteni egy csapatba, az igazi eredményességhez pedig évek szükségesek” – jelentette ki Egervári.

„Meg kellett alkudnom azzal, a kapitányságom elején meghirdetett elvvel, hogy a csapatukban rendszeresen játszók kerülnek be a válogatottba, kellett kompromisszumokat kötnöm. Nem akarjuk ugyanis a posztokon kialakult értékrendet felborítani azért, mert egy játékos heteket kihagy a klubjánál – plusz fontos az összeszokottság. Itt van Juhász Roland esete, akin látszott a kihagyás az Anderlechtnél, koránt sincs már korábbi formájában, mégis időnként eltérünk az eredeti elképzeléstől, és játszatjuk” – ismerte el a szövetségi kapitány.

„Kívánatos lenne, hogy a válogatott stílusa iránymutató legyen a hazai NB I számára is, viszont a különféle futballkultúrákból jövő – portugál, olasz, holland – edzők és az eltérő klubelképzelések miatt ez nagyon nehéz a gyakorlatban. Nagyon furcsa állapotban van ma a magyar futballkultúra. Bízom benne, hogy az edzőképzésünk a nemzetközi trendeknek megfelelő” – mondta labdarúgásunk helyzetéről Egervári Sándor.

Az ellenfelek megválasztása is szóba került: „A kezdet kezdetén azért is lett a szlogenünk a szerethető csapat, mert világverőt mégsem hirdethettünk meg. A közönség megkedvelte a társaságot, amelynek eleinte felhozó jellegű meccsekre és ellenfelekre volt szüksége a siker megízleléséhez, a közösség formálódásához. Fontos volt ehhez viszonylag gyengébb ellenfeleket választani. Ma már nem erre van szükségünk, ezért is játszottunk a norvégokkal, akik ellen megjelentek a márciusra elkerülendő hibáink. Az elmúlt két és fél évem a védekezés feladata körül forgott, mert ott vannak a nagyobb problémáink, amelyek nem a kapuson vagy a négy védőn múlnak, hanem a csapat együttes védőmunkáján.”

Arra a kérdésre, kire szavaz az Aranylabda-választáson, így felelt: „Nálam még mindig Messi a világ legjobb futballistája: egy szerethető fiatalember, aki élvezi a játékot, kisugárzása van a gyerekek számára, s nem a magamutogató, orrát fönnhordó, egyébként szintén kiváló focisták táborába tartozik.”