„Rám nem hatott, nem hathatott az anyaországban tapasztalt hurráoptimizmus. Láttam a csehek elleni főpróbát, és tudtam, ezzel a védekezéssel nem lehet nyerni Romániában, ezért aztán rossz érzéseim voltak. Bár Juhász Roland és Mészáros Norbert sem tartozik a klasszis labdarúgók közé, de most láthattuk, helyettesítőik messze vannak a nemzetközi szinttől” – kezdte Szatmári értékelését a Nemzeti Sportnak.
„Olyan volt a válogatott, mint egy alap nélküli, roskadozó épület. De más bajok is voltak Bukarestben. Nem éreztem a tüzet, és bár a magyar kapitányt rendkívül rendes embernek tartom, most azonban nem rendes ember, hanem hadvezér kellett volna. Ám sem a padon, sem a pályán nem volt vezér, olyan, aki gatyába rázza a többieket. Elsősorban nem a játékosok a felelősek, hanem a vezetőség, a labdarúgás irányítói, akiknek egyelőre fogalmuk sincs, miként juthatnánk a nemzetközi szint közelébe.
Ma már bármelyik magyar csapat edzhet úgy, mint a Bayern München vagy a Barcelona, hiszen a neten ott van minden, ami csak kell a másolásához, ám amíg karakter nélküli, a profi világot alig ismerő szakemberek dolgoznak odahaza, főleg az utánpótlásban, addig álom a felemelkedés. Most már nem sok minden tehető, s félő, a román pofon hatása nem múlik el nyomtalanul. Az újabb kudarcot csak erős személyiségekkel, igazi karakterekkel lehet elkerülni."