Vanczák a kapitánybuktatásról, a lelki csatáról és az agresszivitásról

BÍZUNK PITURCA MEGBUKTATÁSÁBAN

– Nekünk idegenben most jó az iksz?
– Az idegenbeli iksz az nem egy rossz eredmény, bár győzelmet remélünk, és azzal lényegesen beljebb lennénk a csoportban. Biztos, hogy mindkét válogatott számára igazi ki-ki meccset játszunk pénteken, noha ránk vár még a Hollandia, rájuk pedig a Törökország elleni találkozó is.

– A román szövetségi kapitány, Victor Piturca kapott az utóbbi időben hideget-meleget, a román szurkolók és a helyi sajtó már régen leváltotta volna. Lehetünk edzőbuktatók a vb-selejtező hajrája előtt?
– Nagyon bízunk benne, hogy leváltják, de legalább már a feletteseiben is komolyan felmerül a menesztésének a gondolata, mert ez egyet jelentene azzal, hogy mi nyertünk Bukarestben. A vereségük után a keddi, törökök elleni meccsük duplán felértékelődne, szerintem annak már egy ideiglenesen kinevezett kapitánnyal vágnának neki.

– Lehet egygólos mérkőzés a bukaresti?
– Persze, akár még egy null, vagyis null egy is lehet, de valahogy úgy érzem, egynél azért több gól esik a pénteki találkozón. Továbbá az is biztos, hogy a védekezés az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap.

LELKI CSATA LESZ, SOK SZURKOLÓVAL, ÓRIÁSI HANGULATBAN

– A pénteki vb-selejtező előtt a magyar sportsajtó a román védelem sebezhetőségével foglalkozott, a román meg a magyar védekezés gyengeségeivel. Mivel utóbbinak fontos láncszeme, hogyan viszonyul az ehhez hasonló elemzésekhez?
– Ha egy csapat védekezéséről beszélünk, akkor nem a kapusról és az előtte lévő három, négy, öt védőről van szó kizárólag, hanem a középpályásokról, de még a csatárokról is. A futball csapatjáték, együtt védekezünk, együtt támadunk. Szerintem az első támadónk a kapusunk, hiszen a támadásokat többnyire ő indítja el. Az észrevételekkel, kritikákkal pedig együtt kell élnie egy labdarúgónak, nem kell túlságosan nagy, a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki.

– Lehet azt mondani, hogy pályafutása talán legfontosabb mérkőzése előtt áll?
– Az elmúlt években volt szerencsém több olyan találkozón is pályára lépni, amit hasonló jelzővel lehetett illetni. Fontossági sorrendet nem tudnék felállítani, de sajnos nem igazán jól jöttünk ki ezekből. Amennyiben viszont most nyerni tudnánk, akkor azt hiszem tényleg ez viheti el a pálmát, még mérföldkő is lehet...

– A román válogatott leginkább Gabriel Torjéban bízik, akit a szélen vélhetően önnek kell megállítani. Készül rá külön, és ha igen, akkor hogyan, miként?
– Még nem tudhatjuk biztosan, hogy a jobb vagy a bal szélen játszik majd, de igazából azt sem, hogy rám végül melyik poszton számít a kapitány. A szakmai stáb a mérkőzésig mindenkivel egyénileg is készül majd a várható ellenfélre.

– Ha már említette: Juhász Roland sérülésével rutinos belső védőnk esett ki – és sérült Mészáros Norbert is –; elképzelhető, hogy a szükség és a szövetségi kapitány a szélről ismét középre vezényli Vanczák Vilmost?
– Nem tudhatom, de valószínűbbnek tartom, hogy maradok kint a jobb szélen. Roli tavasszal is többször hiányzott, így már akkor nélküle kellett megoldanunk belül a védekezést.

– Hogyan készül erre a várhatóan egészen különleges hangulatú találkozóra?
– Nyilván máshogy készül egy idősebb játékos, mint egy fiatalabb, de mondhatnám az emberi alaptulajdonságokat is, hiszen abban is különbözünk egymástól. Azért megértem már pár dolgot a futballban, körülbelül tudom, mi vár ránk, és azt is, hogy tudom kezelni a helyzetet. Pénteken elsősorban mentálisan kell nagyon ott lennünk, mert az ilyen kiélezett meccsek a pszichében dőlnek el. Lelki csata lesz, sok szurkolóval, óriási hangulatban. Én azt vallom, hogy a mérkőzés közeledtével egyre többet kell foglalkozni a meccsel, az ellenféllel, egyre többet kell rá gondolni, méghozzá tudatosan, koncentráltan, összeszedetten. Ez lehet fél óra, de akár egy egész is. Előtte és utána viszont függetleníteni kell magunkat a ránk váró feladattól. Nemhogy a román válogatott elleni meccsre, még a futballra sem szabad gondolni, mert nagyon könnyen az ellenkező hatást éri el az ember, és túlpörgeti magát.

– Körülbelül milyen magyar kezdésre számítsunk? Olyan betyárosra, kurucosra, vagy inkább őrizzük meg a higgadtságunkat és legyen tartásunk?
– A románok biztos nagyon ránk jönnek majd az első tíz-tizenöt-húsz percben, fontos lesz, hogy labdaszerzés után azt meg is tudjuk tartani. Ha birtokoljuk a labdát, akkor olyan nagyon rossz dolog már nem történhet velünk. És ha ráadásként gólt is szereznénk, az fantasztikus lenne.

– A magyar válogatott gólveszélyességét és eredményességét az utóbbi időszakban nagyban meghatározta és befolyásolta Vanczák Vilmos feltűnése az ellenfél kapujánál. Góljaival, veszélyes megmozdulásaival elérte azt, hogy a drukkerek, és minden bizonnyal az ellenfelek is számítanak már az újabb gólra. Teher ez?
– Én inkább pozitív dologként élem meg, hogy védőként támadásban is hozzá tudok tenni valamit a válogatott játékához, eredményességéhez. Edzéseken korábban és most is sokat gyakoroltuk ezeket a helyzeteket, amik rögzített szituációk után alakulnak ki az ellenfél kapuja előtt. Éppen ezért fontos, hogy olyan csapattársaim vannak, gondolok itt elsősorban Dzsudzsák Balázsra és Hajnal Tamásra, akik oda is tudják rúgni a labdát, ahová kell. Ez az egyik taktikai fegyverünk. És az, hogy a gólt elvárják tőlem a magyar szurkolók, az ellenfél védői pedig készülnek belőlem, felértékeli az embert.

– Válogatottbeli pályafutásának elején akadt, aki még a nemzeti csapatban is megkérdőjelezte a helyét, most pedig a 73. válogatottságára készül, és a szurkolók egyik kedvence lett időközben. Ön szerint ez minek köszönhető leginkább? A kiegyensúlyozott teljesítményének, a fontos góljainak vagy az emberi tulajdonságainak?
– A pozitív visszajelzéseknek jobban örül az ember, de a negatívat is meghallja. Én mindenben keresem az arany középutat, így előbbitől sem szálltam el, míg az utóbbitól nem törtem össze. A hosszú távú megbízható teljesítménnyel vívhattam ki a szurkolók elismerését, de a szeretetüket alighanem a góljaimnak köszönhetem.

AZ ELLENFÉL KAPUJA ELŐTT JÓL JÖN A VÉDŐK AGRESSZIVITÁSA

– Korábban arról nyilatkozott, hogy Carles Puyol kapu elé érkezését, a Barca-védő helyezkedését tanulmányozza. Nos, ő egy ideje már visszatérő sérülésekkel bajlódik, akad más, akit talált magának, vagy inkább tanuljanak mások öntől?
– Tőlem? Ááá, nem vagyok én akkora játékos... A nemzetközi kupameccseken mindig külön kielemzem azokat a gólokat, amelyek rögzített játékhelyzetek után estek, függetlenül attól, hogy ki szerezte. Ezekből próbálok meg okosodni, tanulni.

– De valami egyéni titka csak kell legyen. Elárulja?
– Nem hiszem, hogy ez titok lenne, de a védőkre jellemző agresszivitás különösen jól jön, hiszen a kapu előtt megtalálják és felveszik egymást a párok, megy a bruszt, az az első, hogy a saját emberemet legyőzzem. Pont ugyanaz, mint védőként a saját kapunk előtti helyzeteknél, csak itt fordítva.

– Vége a nagy nyári átigazolási szezonnak, de Svájc ezúttal is távol volt a nagy jövés-menéstől. Minek köszönhető ez a zártabb rendszer, hiszen az anyagi feltételek tekintetében alighanem versenyképesek jó pár tranzitországgal?
– Ez valóban egy zártabb világ, mint mondjuk a holland vagy a belga. De ott a futball is más, különösen a hollandoknál. Sokkal gólra törőbb, látványosabb, amit a menedzserek és az európai nagycsapatok is jobban preferálnak. Plusz a jó válogatott szereplés mindig felértékeli a bajnokságot is, bár olykor Svájcnak is akadnak egészen jó időszakai.

– Az elmúlt idényekben kijutott a jóból, de még inkább a rosszból a Sionnak. Mostanra megnyugodtak a kedélyek? Rossz kezdés után a hetedik bajnokin meglett az első győzelmük is.
– Jót is tett az önbizalmamnak, nagy szükségünk volt már erre a sikerre. Nálunk a svájci állandóságot az jelenti, hogy folyamatos a változás. A nyáron most éppen tizenöt új játékos érkezett hozzánk, ez látszódott meg a rajtunkon. Az elnökünk filozófiája speciális, szó sem lehet csapatépítésről, mindig a készben gondolkodik. Ezért volt hét év alatt huszonhat edzőm Sionban, de ezzel megtanultam együtt élni és futballozni.

– Volt egy hasonló témát feszegető nyilatkozata a szezon előtt, nem amiatt nem kapott szerepet a bajnokság elején?
– Aligha sértődött meg rám, különben nem tett volna meg csapatkapitánynak. Sérült voltam, és ráadásként szerették volna tesztelni az új játékosokat. Engem már ismernek, tudják, hogy tőlem mire számíthatnak.

– Légiósként az a szerencse érte, hogy megtalálta a helyét a Sionban. Vagy inkább a hely találta meg Vanczák Vilmost.
– Valóban nem vagyok az az ugrabugrálós típus, futballistaként, de emberként sem. Ilyen szempontból nekem ideális hely Svájc.

– Egy év van még hátra a sioni szerződéséből. Ez azt jelenti, hogy marad? Harmincegy esztendősen vélhetően az utolsó olyan szerződése lesz, amelyre még nem vet halovány árnyékot egy visszavonulás előtt lévő játékos életkora.
– Még nem beszéltünk semmiről, nem tudom, mi lesz velem. Valóban ez lehet majd az utolsó lehetőségem, éppen ezért jár a fejemben a váltás gondolata. Anyagilag vélhetően nem járok jobban, a mostani kondícióimhoz hasonlót kérhetnék máshol is, ezért inkább a szakmai rész motivál. Az új kihívás, az új impulzus. Megkóstolnék más futballkultúrát, akár még fejlődhetnék is.

– Egy vb-szereplés más dimenzióba helyezhet mindent?
– Természetesen, sőt, a mi szintünkön valószínűleg már a pótselejtezős részvétel is. Az már egy másik történet lesz, ahhoz viszont nagyon kellene a győzelem pénteken.