Lakatos Gergő: – Miért nem hívta meg az összetartásokra a paksi Simon Attilát, aki ősszel tizenhárom góllal az élvonal legeredményesebb játékosa volt?
Pintér Attila: – Folyamatosan figyeljük azokat a játékosokat, akik a válogatott keretét alkothatják. Vannak olyan labdarúgók, akiket az eddigi két összetartásra nem hívtunk, de értelemszerűen figyelemmel követjük őket is, tudjuk, ki hol tart, mire számíthatunk tőlük, és így lesznek olyan játékosok, akiket a következő alkalommal hívunk meg. Hogy Simon Attila köztük lesz-e, az majd a jövő héten kiderül.
Sitku László: – Dzsudzsák Balázsnak és Szalai Ádámnak le kell tennie valamit az asztalra, ha kezdőbe akar kerülni?
P. A.: – A két játékost nem kell bemutatni a magyar futballrajongó közvéleménynek, és persze nekem sem. A nemzeti csapatba mindenki a teljesítménye alapján tud bekerülni, illetve onnan kikerülni, és ez az elv minden játékosra vonatkozik.
Szabó Dominik: – A válogatottnak az ön stílusában kell játszania, vagy a játékosok képességeihez mérten alakítja ki a taktikát?
P. A.: – Az ellenfél játékát kell feltérképezni, és annak alapján kell megválasztani a taktikát, a válogatott futballistákat illetően pedig meg kell találni azt a két-három játékrendszert, amelyben a leghatékonyabban és minél eredményesebben tudnak teljesíteni.
Cifra Máté: – Miért gondolja, hogy nekünk, a többi országtól eltérően, több időre van szükségünk a felkészülésre? Bosznia-Hercegovina példája azt mutatja, hogy a rendelkezésre álló időt kell hasznosan eltölteni.
P. A.: – Nem tudom, hogy Bosznia-Hercegovinában milyen képzés folyik, és hogy mennyi időre van ott szükség a keret, a csapat kialakítására. Egyet viszont tudok: ha valahol huszonhét éven keresztül elmaradt az eredmény, akkor ott új szisztémát kell felépíteni.
Gimes Dániel: – Az Eb-selejtezők előtt edzőként nem érzi nagy hátránynak a nemzetközi rutin hiányát?
P. A.: – Bármely országot is nézzük, ahol kinevezték a szövetségi kapitányt, aligha akad olyan szakember, aki rendkívüli nemzetközi rutinnal rendelkezne. Mindenki klubedzőként került a válogatott élére, és vágott bele a szakmai munkába.
Nagy Dávid: – Mi lesz annak a sorsa, aki válogatott meccsen láthatóan félti a lábát, nem megy bele a keményebb ütközésekbe, és észrevehető, hogy neki a klubcsapat az első és nem a válogatott?
P. A.: – A válogatott szent és sérthetetlen minden egyes játékos számára. Azt gondolom, a magyar labdarúgó számára nem lehet fontosabb a nemzet csapatánál és a nemzet szurkolótáboránál.
Szalay Zoltán: – Nem tart attól, hogyha többnyire NB I-es játékosokkal állunk fel, akkor az erő elfogy a hatvanadik percre?
P. A.: – Nem látok olyan magyar csapatot, amelyik bármely külföldi csapat ellen a hatvanadik percig elfárad.
Horváth Levente: – Hogy kerülhetett be a válogatottba Guzmics Richárd és Devecseri Szilárd még mindig?
P. A.: – Tehetséges labdarúgókról beszélünk, ha megnézik a Haladás idei szereplését, akkor láthatják, hogy ők jól teljesítenek. Badarság lenne, hogy ha egy-egy hiba után bárkiről is lemondanánk. Persze, a magyar szokás az, hogy egy fekvő embert még lejjebb nyomunk, nem segítő kezet nyújtunk. A közös munka majd eldönti, hogy Guzmics Richárd és Devecseri Szilárd hasznos tagja lehet-e a válogatottnak, vagy nem. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy éljenek vele.
Sulyok Pál: – Az érdekelne, tervez-e külföldi megfigyelőhálózatot létrehozni, a határon túli magyarok vagy magyar származásúak felé is nyitni?
P. A.: – Az ilyen szakmai feladat bizalmi ügy. Megpróbálunk olyan embereket kiválasztani, akik akkor, amikor mi nem tudunk személyesen ott lenni valahol, ezt megteszik. Ezen a téren aktívan dolgozó edzőkben gondolkozom, akik azonosulnak a mi szakmai koncepciónkkal. Azt is tervezem, hogy akik nem tudnak eljönni a februári, nyolc-kilenc napos összetartásunkra, mert zajlik a bajnokság, vagy akiket nem engednek el, azokat magam nézem meg, hogy lássam, a saját csapatukban miként teljesítenek.
Schwartz Endre: – Hogyan, és milyen rendszerességgel fejleszti szakmai tudását? Mikor és melyik külföldi csapatnál vett részt legutóbb tanulmányúton? Melyik az a külföldön dolgozó szakember, akivel rendszeresen tartja a kapcsolatot? Kinek az edzésmódszereit, taktikai elképzeléseit veszi át szívesen?
P. A.: – Olyan edző vagyok, aki nem elégszik meg azzal, hogy mi volt eddig, hanem az foglalkoztatja, mi az, ami lehet. Megvannak a régi kapcsolataim, ismeretségeim, amelyek révén még a kezdetekkor elsajátíthattam ezt a szakmát. Eddig is nagyon sok helyen jártam, hogy új ismereteket szerezhessek, és amikor a szabadidőm engedi, ezentúl is fejlesztem a szakmai tudásomat.
BÜNTET-E, HA KIKAPUNK EGY GYENGÉBB CSAPATTÓL? MI KÖZE A CSAPATSZELLEMNEK PUSKÁSÉKHOZ? SZÁMÍT-E KOVÁCS ISTVÁNRA? KI LESZ AZ ELSŐ SZÁMÚ KAPUS? TOVÁBBI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK PINTÉR ATTILÁVAL A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!