Általános finn vélemény - megérdemelten győztek Győrben

„Azt gondoltam, a játékosok összekapják magukat, és meg akarják mutatni, többet tudnak annál, mint amit az elmúlt időszakban produkáltak – na, ebből semmi nem jött le a televízió képernyője előtt – kezdett a mondandójába Garaba Imre. – Nem különösebben érdekel, hogy veszítettünk, mert ha esetleg nyerünk kettő-egyre, amire azért volt esély, ugyanez lenne a véleményem. Nem kidolgozott helyzetből, hanem kapushibát követően szereztünk vezetést, aztán hosszú ideig nem mentünk a finn kapu húszméteres körzetébe. Meg lehet magyarázni, hogy vezetünk, meg kontrázunk, de könyörgöm: otthon, a finnek ellen? Az ellenfél labdarúgói gyorsabbak, erőszakosabbak, kezdeményezőbbek voltak, és amikor azt látom, hogy hazai pályán, egy tét nélküli meccsen a mi futballistáink nem szakadnak, nem izzadnak meg a győzelemért, akkor bizony a legszívesebben jó néhány embertől elköszönnék. Csak azt nem tudom, akkor ki jönne helyettük…”

A Honvéd legendás futballistája tisztában van vele, a csapatépítés időigényes feladat, ezt egy nyolcvanas évekbeli példával is szemlélteti.

„Emlékszem, a nyolcvanhatos mexikói világbajnokságra kijutó válogatott is mennyire nehezen indult, milyen hibákat követtünk el például egy Austria Wien elleni edzőmeccsen – folytatta Garaba Imre. – Nem az idegesít, hogy kikaptunk szerdán, hanem hogy nem láttam felépített támadást, nem vittük rá a finn védelemre a labdát, esetleges volt a futballunk. Nem olyan rég történt: a jégkorong-válogatott nem jutott fel az A-csoportba, de mindenki csúszott, mászott a sikerért. Na hasonló hozzáállást várok a labdarúgóktól is! Hogy mi volt a mérkőzés pozitívuma? Hogy az emberek kimentek a stadionba és elkezdtek szurkolni. A kapus Bogdán Ádám rendben van, talán a csereként pályára lépő Futács Márkót is meg lehet dicsérni, valamint az utolsó hat-nyolc percnyi hozzáállást, de sokkal több pozitívumot nem tudok említeni. Annak idején ha valaki kikerült a válogatottból, az presztízsveszteséget jelentett, kevesebb pénzt keresett az illető. De… Nem tudom mi az, amivel manapság fegyelmezni lehet a kerettagokat. Úgy ahogy van, felejtsük el ezt a mérkőzést, értékeljük ki, és hagyjuk Pintér Attilát dolgozni a csapattal. Mert munkára, sok munkára van szükség…”

Finnországban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a szerdai mérkőzésnek, a szurkolók és az újságírók egyaránt az őszi selejtezők kezdésére várnak.

„A szurkolók és az újságok egyaránt dicsérték a finn válogatottat, általános vélemény, hogy jól játszottunk és teljesen megérdemelten győztünk a magyarok ellen – mondta Martti Kuusela. – Ugyanakkor ősszel nehezebb mérkőzésre számítunk, hiszen Pintér Attila immár ismeri a játékrendszert és a legjobb finn labdarúgókat. Többeket foglalkoztat ugyanakkor, hogy Szalai Ádám visszatér-e ősszel a csapatba, tudjuk, hogy vele sokat erősödne a válogatott. A magyarokkal kapcsolatban többnyire az kerül szóba, hogy Rudolf Gergely szabálytalan gólt szerzett, a futballjukról kevés szó esik. Kíváncsi vagyok, a folytatásban hogyan futballozik a magyar csapat, csak nem tudom, ki lesz a következő ellenfél. Hogy májusban Dánia? Aj-jaj-jaj.”

A szerdai találkozót követő sajtótájékoztatón több kérdést is kapott Pintér Attila, ám amikor az egyik újságíró arra volt kíváncsi, leszidja-e a csapatot a mérkőzés után, a kapitány a negatív hangvételű kérdéseket sérelmezte a sajtó munkatársainak részéről.

„Közhely, hogy nem a tükröt kell kárhoztatni, ha a képünk ferde – mondta Iglódi Csaba kommunikációs szakértő. – Pintér Attila nyilván nagyon szeretett volna bizonyítani hazai közönség előtt, ám kikapott a válogatott. A sikertelen bemutatkozás ellenére minden érintettnek higgadtságot javasolnék, mert az indulatok nem segítik a szembenézést. Tény, hogy nem volt szerencsés a szövetségi kapitány részéről, amit mondott, hiszen az újságírói kérdés indokolt volt és nem provokatív. Az érdemi válasz helyett adott minősítő felelet tankönyvi hiba. A kapitány a feszültségét egy munkáját végző újságírón vezette le, pedig erre léteznek ezerszer jobb technikák. Nincs késő elnézést kérni. Mentségül szolgálhat számára, hogy felfokozott érzelmi helyzetben, tizenöt perccel egy vesztes mérkőzés után nehéz hideg fejjel nyilatkozni. A sikernek több anyja van, de a kudarc mindig árva. Most mégis az a feladat, hogy kíméletlenül feltárják a kudarc okai és/vagy okozóit, mert hamarosan újra bizonyítani kell. Abban kell hinnünk, hogy Pintér Attilánál senki nem tudja jobban, hogy mit rontott el a válogatott a finnek ellen – így a javítás lehetősége is az ő kezében van.”