„Ha valaki igazán nagyot veszített Pintér kinevezésén és az első tétmeccs utáni menesztésén, az én vagyok. Szoktam mondani, ha valakit rövid idő után leváltanak, nem ő a hibás, hanem az, aki kinevezte – válaszolta a hir24.hu-nak Csányi Sándor, az MLSZ elnöke a Pintér Attila kinevezésével kapcsolatos kérdésre. – Amúgy bárki bármit mond, Pintér Attila kiváló szakember, jelentős sikereket ért el futballistaként és edzőként. A szövetségi kapitányi feladat sajnos kevésbé illett hozzá, mint a klubedzői. Az én presztízsem szenvedte meg leginkább az ügyet.”
A cikk azt is feszegeti, mekkora szerepe van a szövetségi kapitány kinevezésében Orbán Viktor miniszterelnöknek.
„Mindig én teszek döntési javaslatot az elnökségnek. Meghallgattam a kormányfő véleményét is, épp úgy, mint sok más, a futballhoz értő, azt szerető emberét, de a döntés és a felelősség az enyém” – mondta ezzel kapcsolatban Csányi Sándor, aki Dárdai Pál jövőjével kapcsolatban is egyértelműen fogalmazott.
„Rajta múlik. Már a finnek elleni mérkőzés előtt is ezt mondtam, függetlenül annak az eredményétől. Dárdai tizenhat évet töltött a Herthánál, és szerintem nincs messze a csapat bundesligás kispadjától sem. Amúgy elnöki mandátumom kezdete óta együtt dolgozom vele, ő volt az MLSZ utánpótlás-stratégiáját kidolgozó csapat motorja. Rendkívül jó benyomást szereztem a személyiségéről, szakmai hozzáértéséről, és a játékosok is jól fogadták őt. Szeretnék végre hosszú távú megoldást találni, Dárdait akkor is el tudom képzelni szövetségi kapitányként, ha nem sikerül kijutnunk az Eb-re. Persze, ő is abból főzhet, ami van, de hiszem, hogy képes kihozni a maximumot a keretből. A finnek elleni meccsen is látszott, hogy lépést váltott a csapat, átlépte az árnyékát, elkerülte a szokásos csapdákat, és végül nyert. Ezzel elsősorban a közönségnek szerzett nagy örömöt, a szurkolók megérdemelték ezt, cserébe a kiváló támogatásért, amit az arénában nyújtottak.”
Csányi sok egyéb mellett a szurkolói kártyára is kitért, elmondta, nem zárkózik el az egyeztetésektől a szurkolókkal, de a kártyarendszer marad. Ennek szükségességét a legutóbbi válogatott meccsel is indokolta.
„Én szívesen tárgyalok, ha van ötletük, hogyan tegyük egyszerűbbé a kártya használatát, beszélhetünk, de a megszüntetéséről nem lehet szó. A lengyeleknél is esett a nézőszám a kártya bevezetése után, ám fél évvel később fordult a trend. Mi pár hónap alatt százharmincezer kártyát állítottunk ki, ami az én értelmezésemben azt jelenti: összehasonlíthatatlanul többen fogadják el a rendszert, mint ahányan nem.”
„Láthattuk Bukarestben, hogy aki balhézni akar, eleve kapucnit húz a fejére, sálat köt az arca elé. Túl a tízmilliós büntetésen nekem leginkább az fájt, hogy az ezerkétszáz, Bukarestbe eljött szurkoló miatt – aki szolidaritásból azonosítás nélkül kapott jegyet, mert a román szövetség nem kért azonosítást a saját szurkolóitól – kapott UEFA-büntetés nyomán itthon kétezer-ötszáz szurkoló nem láthatta a helyszínen a finnek elleni meccset. Ez az eset is azt igazolja, hogy a stadionokban és a környékükön civilizált körülményeket kell teremteni.”
„Sajnos, ma még olyanok is a tiltakozókkal vállalnak közösséget, akiket szeretnék bent látni, de bízom benne, előbb-utóbb meggondolják magukat. Én szívesen látom mindazokat, akik nem rasszisták, nem erőszakosak és nem okoznak kárt a stadionban. Senkit sem akarunk bántani, senkit sem akarunk kitiltani, és legalább olyan zajos lelátókat szeretnénk, mint korábban, csak zsidózás, cigányozás, buzizás nélkül. Én is olyan meccsekre szeretnék járni, ahol szórakozik az ember, nem szégyenkezik. Bízom benne, hogy az ultrák álláspontja is megváltozik, és hamarosan ott látjuk őket a stadionokban, mert hosszú még az Eb-selejtező-sorozat, és a válogatottnak szüksége van az ő támogatásukra is.”