Így lehetnek Eb-indulók Dárdaiék – lehetséges forgatókönyvek

Helsinki mámorában nagy a csábítás, hogy rózsaszínben lássuk a jövőt, valamivel könnyebbnek érezzük a 2015. őszi feladatokat, mint amilyennek azok, mondjuk, tavaly szeptember közepén ígérkeztek, de kétségtelen: továbbra is jó esély kínálkozik arra, hogy Magyarország ott legyen a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon. Örömteli.

Az 1972 óta hiába áhított, ezért aztán korszakos jelentőségűnek is tekinthető Eb-szerepléshez persze nem ártana javítani a jelenlegi pozíción – figyelem: a sorsoláskor a második legerősebb kalapból pottyantották válogatottunkat az F-csoportba, ahol jelenleg ehhez képest eggyel hátrébb található –, mert ha maradunk harmadikok, az ugyan egyáltalán nem kudarc, de nagy valószínűséggel „csak” a csoportból jelent továbbjutást, és a 24-es döntőhöz még sikerrel meg kell vívni a pótselejtezőt is.

Vajon hol van a reális helyünk? Jó hely a harmadik? Örüljünk felhőtlenül, hogy szombat esti legjobb csoportharmadikként ránk kacsintott egy Eb-kvóta, vagy ne csak vágyjuk, de rögtön „követeljük” is legalább a második helyet? Habitus kérdése.

A következő két fordulóban, szeptemberben az a két válogatott vár a magyarra, amelyik pillanatnyilag előtte áll a tabellán. Az átlagosnál nehezebb feladatok várnak tehát a csapatra, négy nap alatt el is úszhat az automatikus Eb-kvalifikáció reménye, de összpontosítsunk inkább a pozitív olvasatra: ki-ki meccseken kerülhetünk közelebb a célhoz, minden megszerzett pont egyben veszteség a közvetlen riválisnak.

Nagyon sok mérkőzés van még hátra, így aztán könnyű elsüllyedni a számok tengerében. Az egymásra épülő fordulók, a hatványozódó kimeneti lehetőségek vagy éppen a Dárdai Pál, Magyarország, Hertha háromszögben rejlő bizonytalansági tényező miatt lehetetlen pontos „Eb-re jutási forgatókönyveket” felvázolni, de ha a most körvonalazódó erőviszonyokat beemeljük a játékba, mesterségesen csökkenthető a lehetőségek száma.

Az alábbiakban megpróbáljuk belőni, miként tarthatja kézben sorsát a magyar válogatott, hol húzódnak meg a veszélyforrások, és hogy az eredményei – karöltve a többi mérkőzés várható fejleményeivel – milyen befolyással lesznek a tabella alakulására. Minél távolabbi fordulókról van szó, annál nagyobb a jóslás hibaszázaléka, de ha már játszunk, ezt be kell vállalnunk.

Általánosságban az ellenfelekről még annyit, hogy Románia összeomlására kevésbé számítunk, mint Észak-Írország elbizonytalanodására, ami pedig a mögöttünk állókat illeti, Feröert most látjuk a zeniten, Finnországban is már csak a számunkra katasztrófával felérő ritka forgatókönyvek egyikében látjuk a meglepetés erejét, a csoport legerősebbjeként induló Görögországtól viszont most már tényleg lassú felemelkedést várunk.

Arra jutottunk, hogy a harmadik helynél már aligha végzünk lejjebb – de nézzük a részleteket!

A játéknapok négy kiválasztott forgatókönyve (meccseredmények: 1, X, 2) után a magyar csapat mérkőzéseinek lehetséges kimeneteleivel és következményeivel foglalkozunk, rápillantunk a többiekre, majd elkészítjük a valószínűsített eredményeknek megfelelő négy lehetséges csoportállást.

Magyar győzelem. Ez esetben pontszámban utolérjük a jelenlegi csoportelsőt, továbbá a magunk javára billentjük az egymás elleni mérleget, ami a végső elszámoláskor döntő fontosságú lehet. Nem mellékes az sem, hogy feldobott magyar csapat kel útra Belfast felé.

Döntetlen. Marad a két válogatott közötti hárompontos különbség, és mivel az északírek vélhetően gyarapítják pontjaik számát, a magyar csapat nem javít a pozícióján. A négy nappal későbbi belfasti meccsünk már nemcsak kiemelten fontos, hanem sorsdöntő.

Magyar vereség. A románok gyakorlatilag az Eb-döntő küszöbére érnek, nyomukban valószínűleg az északírekkel, a mieink pedig barátkozhatnak a harmadik hellyel – és nem árt, ha hátra is néznek. Belfastba pedig „dupla vagy semmi” hangulatban indulunk.

A következő erőpróba. Románia legyőzése esetén (legalábbis ha az egymás elleni mérlegből indulunk ki) az első két hely valamelyikén várja a belfasti mérkőzést a magyar csapat, ellenkező esetben a harmadik helyen – persze nem mindegy, mekkora lemaradással.

Magyar győzelem. Nagy valószínűséggel az északírek kezdik magasabb pontszámmal a mérkőzést, de ha mi nyerünk, fordulhat a két válogatott sorrendje, és akár a franciaországi szálláshelyek iránt is kezdhetünk érdeklődni. Abban az esetben, ha négy nappal korábban nem boldogultunk a románokkal, a belfasti három ponttal visszakapcsolódunk az első két helyért (inkább a másodikért) zajló küzdelembe.

Döntetlen. E pont értékét nehéz felmérni a magyar–román kimenetelének ismerete nélkül. Most arra hajlunk, hogy jobban fájna az elveszített kettő, mint amennyire örülnénk a megszerzett egynek.

Magyar vereség. Ebben az esetben legfeljebb három pontunk gyűlne össze a két ősz eleji rangadóból – persze ez is több, mint amennyi két döntetlennel. Ha megvan az a három (vagyis a románok elleni siker), fogyatkozó eséllyel, de versenyben maradunk a második helyért, ha nincs, akkor valószínűleg a harmadik pozíció megvédése marad a fő cél, hiszen megint a nyakunkon lehetnek a kétszer megvert finnek.

A következő erőpróba. Jó esetben automatikus Eb-részvétellel kecsegtető helyen, szélsőségesen rossz esetben a második helytől végképp elesve várjuk a feröeriek látogatását.

Magyar győzelem. Létezik olyan, számunkra extra kedvező forgatókönyv, amely szerint a feröeriek elleni (aligha könnyen kivívott) sikerrel együtt az Eb-re jutást is ünnepelhetjük; lehet, hogy a másodikra kacsingatáshoz kell ez a három pont; és nehéz elképzelni, hogy legalább a harmadik helyet ne tegyük „tutivá”.

Döntetlen. Láthattuk, Feröer már korántsem egy jól beárazható pofozógép, de akárhogyan is forgatjuk a gondolatot, az ellenük hazai pályán szerzett egy pont csak a fő riválisok szélsőségesen rossz szereplése esetén lehet nyereség.

Magyar vereség. Ennek következményeit most hadd ne mérlegeljük.

Az utolsó erőpróba. A legjobb az lenne, ha már Eb-résztvevőként utazhatnánk Görögországba, de erre azért ne építsünk. Nagyon messze van még ez a mérkőzés – ahogyan az elején jeleztük, az időtáv nagysága növeli a jóslatban rejlő kockázatot –, leginkább a két csapat múltjára és az érzéseinkre hagyatkozva jövendöljük izgalmasnak ezt a fellépést, de abban azért majdnem biztosak vagyunk, hogy a harmadik hely már nem lesz veszélyben. Pontosabban nem szabad, hogy veszélyben legyen.

Magyar győzelem. Ha a magyar válogatott képes lesz idegenben legyőzni 2004 Európa-bajnokát, az a görögök közelmúltbeli vesszőfutását figyelembe véve is dicsőség. És könnyen lehet, éppen ez a siker kell majd az Eb-részvétel biztossá tételéhez.

Döntetlen. Nem kizárt, hogy ez az eredmény is elég lesz az Eb-szereplés azonnali kivívásához, illetve megünnepléséhez, de ne legyünk elbizakodottak – történhet másként is. Pedig görög földön az iksz sem lebecsülendő eredmény.

Magyar vereség. A sorsoláskor ez a mérkőzés ígérkezett a legnehezebbnek, de közben akkorát fordult a világ, hogy előfordulhat, már a kezdés előtt Eb-résztvevők leszünk. Persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem így lesz, és úgy adódhat, hogy éppen ez a vereség üt el minket a második helytől – a legtragikusabb forgatókönyv szerint a pótselejtezőt érő harmadiktól is…