A válogatott kérdőjele: hogyan lehet a stabilitásra extrát rakni az Eb-ig?

AMI JÓ
• Továbbra is stabil a csapatvédekezés, Elefántcsontpartot sikerült egyetlen kaput eltaláló lövésen tartani.
• Begyakoroltabbnak, olajozottabbnak tűnik a szélső hátvédek és a szélsők közötti együttműködés.
• Nagy Ádám és Kleinheisler László továbbra is „motorja” a csapatjátéknak, Pintér Ádám jól pótolta Elek Ákost.
• Az eddig megszokottnál többet birtokolta a labdát a válogatott, többet passzolt és többet is kezdeményezett.

AMIBEN FEJLŐDNI KELL
• Továbbra is kevés helyzetet alakít ki a magyar válogatott, nehezen tudja kreatív megoldásokkal megbontani az ellenfél védelmét.
• A hajrára nem maradt elég erő (valószínűleg itt ütközött ki a magas edzőtábori terhelés), így nem volt esély góllal kecsegető finisre.

1. FIOLA BOMBABIZTOS. DE KI A HELYETTES?

Fiola Attila helye megkérdőjelezhetetlen a kezdőcsapatban – amióta a szekszárdi születésű játékos Feröeren bemutatkozott a válogatottban, gyakorlatilag kibérelte magának a jobbhátvéd posztját. Úgy, hogy – régre visszanyúló probléma ez a szélső hátvéd posztokon – ő sem jobb oldali védő eredetileg.

Fiola most is hozta, amit szokott, sőt, a korábbiaknál merészebben lépett fel az akciókkal, és segítette a támadásokat – ehhez az is hozzájárult, hogy tükörszélsőkkel (ballábas szélső a jobb oldalon, jobbos a balon) kezdtünk, és Dzsudzsák Balázs a szerepkör követelményeinek megfelelően általában befelé indult, megnyitva a szélen a területet. Fiola ezt futotta és játszotta be, jól – a szélső együttműködéseket érezhetően sokat gyakorolhatták. Tegyük hozzá, az első félidő egyetlen elefántcsontparti helyzete pont egy olyan akcióból alakult ki, amelynél Fiola fent maradt a támadással, az afrikaiak pedig lefordultak – de ez a kockázata a merészebb játéknak.

Fiola tehát fix pont, és láthatóan egyre magabiztosabb szerepkörében. A kérdés az, hogy ki helyettesítheti, ha történik vele valami az Eb-n?

A keretben Bese Barnabás és Lovrencsics Gergő bevethető még jobbhátvédként – utóbbinál erre az utal, hogy Bernd Storck már a horvátok elleni keretbe is védőként nevezte (más kérdés, hogy Lovrencsics megsérült és nem játszott). Egyikük sem „született” védő – Bese jobbszélsőként mutatkozott be az MTK-ban, aztán került hátrébb, Lovrencsicset pedig alighanem kevesen láthatták valaha jobbhátvédet játszani. Fiola az elefántcsontpartiak elleni meccset is végigjátszotta (egymás után kilencedszer töltött 90 percet a pályán a nemzeti csapatban), és továbbra sem láttuk még „élesben” a B-tervet. Ha Fiola Németország ellen is végigfutballozza a mérkőzést, akkor úgy utazunk az Eb-re, hogy rajta kívül jobbhátvédet még senki sem játszott a válogatottban a kerettagok közül.

2. MEGNYUGTATÓ: PINTÉRI „TORNYOSULÁS”

A magyar–horvát mérkőzésen a támadó középpályások mögött Nagy Ádám és Gera Zoltán kezdett, a szünetben becserélt Elek Ákos pályára küldése jót tett a magyar középpályássor stabilitásának – a DVTK játékosa keménységet, lendületet, no meg nem elhanyagolható magasságát és testsúlyát hozta a pályára. Erre a norvégok elleni pótselejtezőkön is nagy szükség volt.

Elefántcsontpart is igencsak „izmos” csapat, Elek viszont sérülését követően még nem bevethető, felvetődött a kérdés, kivel magasítja a középpályát Bernd Storck, és kivel számol a védekező középpályás alternatívájaként? Csupán egy magas, erős belső középpályással ugyanis kockázatos lenne utazni az Eb-re.

A válasz Pintér Ádám lett, a maga 190 centijével, akivel a válogatottban korábban is általában védekező középpályásként számoltak. Az FTC játékosa zökkenőmentesen illeszkedett a csapatba, sőt (egy szöglet és egy átlövés után) még lehetőségei is voltak. Mivel középhátvédben „megvan” (Juhász, Lang, Guzmics, az elsősorban balhátvédként számításba vett Kádár, de akár a jobbhátvéd Fiola is játszhat itt még Pintéren kívül) a magyar válogatott, alighanem – ha utazik – Pintér az Európa-bajnokságon is középpályára kap vezénylést.

Az Eb-n valószínű, hogy egy magas, erős védekező középpályás (Elek vagy Pintér) lesz a kezdőben, ebben az esetben pedig egy játékos feltehetően kispadra kerül a Gera, Kleinheisler, Nagy Ádám trióból. Nem könnyű választani – Gera mellett szól a rutin és a vezérszerep, Kleinheislerben van benne leginkább a váratlan húzás lehetősége, és „tűzereje” is jelentős, Nagy Ádám pedig a keret egyik legpontosabban passzoló tagja, aki Elefántcsontpart ellen mutatta, hogy a támadásindító átadásokkal tud extrát nyújtani a szinte már megszokott biztos játék mellett.

3. A KREATIVITÁSI KÉRDÉS

Ez az, ami úgy tűnik, továbbra is kérdés marad. A magyar válogatott – már többször foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel – viszonylag kevés kulcspasszal (közvetlen gólveszélyt kialakító átadással) dolgozik, azonos vagy magasabb játékerejű ellenféllel szemben kevés helyzetet alakít ki.

Elefántcsontpart ellen a válogatott nem keltette reaktív csapat benyomását – labdabirtoklási fölényt harcolt ki, kezdeményezően lépett fel, sokkal többet passzolt, mint ellenfele –, viszont a helyzetkialakításon továbbra is van mit javítani.

Egy százszázalékos ziccert és egy jó lehetőséget sikerült csupán kialakítani a meccs alatt: az elsőt (Gyurcsó Ádám és Szalai Ádám dupla helyzetét – utóbbi klub- és válogatott tétmeccseket beszámítva 39 meccses góltalansági sorozatban van) Nagy Ádám remek passza előzte meg, a másodikat (Kleinheisler László emelését) egy nagyon agresszív letámadás és labdaszerzés.

Az elefántcsontparti védelmet azonban ezen kívül nem sikerült megbontani – a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs elképzelhetőnek tartotta, hogy talán túlságosan is siettette a válogatott a mögékerülési kísérleteket, s ez kapkodáshoz és pontatlan akciókhoz vezetett.

Kleinheisler és precíz passzjátékával a csapat talán legjobbjának bizonyuló, sérülése után visszatérő Nagy Ádám cseréjével lejött a válogatott azon két tagja, aki a legtöbbet tette a lehetőségek kialakításáért. A második félidőben ez, a szélső aktivitás „elcsendesülése”, a kísérleti formációváltások és az edzőtábor okozta fáradtság egyaránt hozzájárulhatott ahhoz, hogy visszaesett a magyar csapat támadójátéka.

Ami biztos, Storck keresi a megoldást, legyen az új ember, szerepkör vagy formációváltás: így kerülhetett a fiatalok közül pályára újoncként Sallai Roland és Vida Máté. Nikolics Nemanja ismét a szélen kapott lehetőséget, ám most nem sikerült helyzetet teremteni előtte (vagy neki magának).

A bő tízpercenként következő váltások persze nem segítik a folyamatos játékot, mindenesetre tény, hogy a második félidőben nem sikerült tisztára játszani magyar játékost az elefántcsontparti kapu előtt. A helyzetkialakításban és kreativitásban nem mutatkozik látványos előrelépés – ezért is lesz igen fontos az Eb-n, hogy az adódó ziccereket kíméletlenül kihasználja a Storck-csapat. Most két nagy helyzet volt (az egyik dupla), de a befejezések nem sikerültek – remélhetőleg Franciaországban már „élesebbek” lesznek az utolsó megmozdulások. Viszont – ahogy azt a meccs utáni interjúban Király Gábor is jelezte – a dinamikára és a gyorsaságra „kihegyezés” még csak most jön. Szükség lesz rá.

4. STABIL, STABILABB, MÉG STABILABB

Ami egyértelmű pozitívum: a magyar válogatott csapatvédekezése igen stabil továbbra is. Az elhanyagolható játékerejűnek nem nevezhető (bár nem a legerősebb tizenegyével felálló) Elefántcsontpart a 83. percben találta el először és utoljára a kapunkat – ziccert csak egyet tudott kialakítani az ellenfél a mérkőzésen, azt sem a felállt védelem kijátszásával, hanem egy nagyon veszélyes helyen történt labdavesztés utáni kontrából.

A magyar válogatott legutóbbi tizenöt mérkőzésén tizenegy gólt kapott, egynél többször csak két ellenfél (Oroszország és Görögország – a kapott gólok több mint feléért ők a „felelősek”) talált a mieink hálójába ebben a periódusban.

Ez az áldozatos és kimunkált csapatvédekezés az alapkő – szerencsére most sem ingott meg, az Afrika-bajnok támadójátékát a mérkőzés nagy részében sikerült ártalmatlanítani, a hajrában pedig most (is) jöttek azok a mentések, amelyek nagyon kellettek. A Lang Ádám mellé visszakerült Juhász Roland magabiztos teljesítménnyel segítette a csapatot, egyben jelezte, vele is kell számolni a kezdőcsapat összeállításánál.

A magyar válogatott megnyert párharcokban 55–45% arányban ellenfele fölé kerekedett, azonban a „légicsata-mutató” még ennél is szebb – a Onefootball adatai alapján a fejpárbajok háromnegyedét a mieink nyerték meg!

5. NO, DE KI UTAZIK?

Bernd Storcknak május 31-ig kell leadnia a huszonhármas névsort, ezt követően a szövetségi kapitány már csak sérülés vagy betegség esetén, az UEFA orvosi bizottságának engedélye után változtathat a kereten.

Az Elefántcsontpart elleni mérkőzés alighanem Pintér Ádám helyzetén lendíthette a legtöbbet – nála merjük megkockáztatni, hogy teljesítményével közelebb került Franciaországhoz, és Gyurcsó Ádám is valószínűleg a (szűk) kerettagság felé halad. A két újonc (Sallai és Vida) kevés játékidőt kapott, ráadásul akkor, amikor a fáradó magyar csapat ellen Elefántcsontpart magához ragadta a kezdeményezést – nehéz lenne bármilyen következtetést levonni játékukból, pályára küldésük a bizalom jele.

Ha semmi sem jön közbe, a harmincas keret kapusai közül Király Gábor, Dibusz Dénes és Gulácsi Péter utazik. Nehéz lenne elképzelni a névsort Fiola Attila, Guzmics Richárd, Juhász Roland, Lang Ádám, Kádár Tamás és Korhut Mihály nélkül. Középpályán (ha sérülése rendbe jön) Elek Ákos is aligha marad le a gépről, ahogy Gera Zoltán, Nagy Ádám, Kleinheisler László is biztos utazónak tűnik az eddig látottak alapján, hozzájuk csatlakozik valószínűleg Pintér Ádám.

„Lapozzunk” a támadókhoz: Dzsudzsák Balázs, Stieber Zoltán, Németh Krisztián és Gyurcsó Ádám a szélsőkínálat, Szalai Ádám, Nikolics Nemanja (ő is épp multiposztossá „alakul”), Priskin Tamás és Böde Dániel az eddig bevetett négy center. Ha mindannyian mennek, akkor valószínűleg egy jobbhátvéd-tartalék hely marad csak üresen (nem reális, hogy Fiolának ne legyen helyettese a keretben). Amennyiben még valakit kihúz Storck a középpályások vagy a csatárok közül az utolsó szűkítésnél, a meglepetésember a ma bedobott két újonc (Sallai Roland, Vida Máté) valamelyike lehet.

Szurkolj élőben az Eb-n! www.pegazus.hu

A mérkőzés élő tudósítását ide kattintva érheti el!

EB-FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–ELEFÁNTCSONTPART 0–0
Budapest, Groupama Aréna, 19 900 néző. Vezette: Vlado Glodjovics (Vladimir Jovanovics, Vladimir Csadjenovics – szerb)
MAGYARORSZÁG: Király G. (Gulácsi, a szünetben) – Fiola, Juhász R., Lang, Kádár – Nagy Á. (Böde, 70.), Pintér Á. – Gyurcsó (Nikolics, 64.), Kleinheisler (Gera, a szünetben), Dzsudzsák (Vida, 89.) – Szalai Á. (Sallai R., 79.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
ELEFÁNTCSONTPART: Gbohouo – Bagayoko, Bailly, L. Koné, Kanon (Bamba, 75.) – Seri, Diomandé (Kessié, a szünetben), S. Kalou (Konaté, 67.) – Gradel (T. Touré, 66.), Kodija (Sio, 85.), Angban (N’Guessan, 89.). Szövetségi kapitány: Michel Dussuyer

A MAGYAR VÁLOGATOTT 30 FŐS KERETE
Kapusok: Király Gábor (Szombathelyi Haladás), Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Megyeri Balázs (Getafe – Spanyolország)
Védők: Fiola Attila (Puskás Akadémia FC), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan – Lengyelország), Bese Barnabás (MTK Budapest), Guzmics Richárd (Wisla Kraków – Lengyelország), Juhász Roland (Videoton FC), Kocsis Gergő (Puskás Akadémia FC), Lang Ádám (Videoton FC), Pintér Ádám (Ferencváros), Korcsmár Zsolt (Vasas), Kádár Tamás (Lech Poznan – Lengyelország), Korhut Mihály (Debreceni VSC-Teva)
Középpályások: Elek Ákos (Diósgyőri VTK), Gera Zoltán (Ferencváros), Nagy Ádám (Ferencváros), Vida Máté (Vasas), Kleinheisler László (Werder Bremen – Németország), Sallai Roland (Puskás Akadémia FC)
Támadók: Dzsudzsák Balázs (Bursaspor – Törökország), Stieber Zoltán (1. FC Nürnberg – Németország), Gyurcsó Ádám (Pogon Szczecin – Lengyelország), Szalai Ádám (Hannover 96 – Németország), Németh Krisztián (al-Garafa – Katar), Nikolics Nemanja (Legia Warszawa – Lengyelország), Priskin Tamás (Slovan Bratislava – Szlovákia), Böde Dániel (Ferencváros), Lencse László (Újpest FC)

Szurkolj élőben az Eb-n! www.pegazus.hu