A Nemzeti Sport Online-on már korábban is foglalkoztunk az Eb remélt, de elmaradt pozitív hatásaival. Eddig a futballszakmai oldallal és a szurkolókkal foglalkoztunk. | |
Kupabúcsúk, piaci csalódás, feröeri iksz – futballszakma | |
A magyar tábor Feröerre is megy, még ha ezért nem is jár kedvezmény… – szurkolók | |
A Nemzeti Sport Online-on már korábban is foglalkoztunk az Eb remélt, de elmaradt pozitív hatásaival. Eddig a futballszakmai oldallal és a szurkolókkal foglalkoztunk. | |
Kupabúcsúk, piaci csalódás, feröeri iksz – futballszakma | |
A magyar tábor Feröerre is megy, még ha ezért nem is jár kedvezmény… – szurkolók | |
„Szomorú, hogy az Eb-kvalifikáció ellenére egyelőre nem nőtt a magyar futball reklámértéke, vagy legalábbis senki sem próbál erre alapozni, nem mondhatjuk, hogy a futballisták sokkal ismertebbé váltak volna a több mint negyven éve várt siker hatására. A legnézettebb kereskedelmi televíziók ugyanis továbbra sem nagyon foglalkoznak a labdarúgással. Az üzleti élet szereplői sem látnak hirdetési potenciált a labdarúgóinkban, pedig például a Guzmics, Kádár kettőst simán el tudnám képzelni mondjuk egy építőipari cég reklámjában vagy a lakáskassza arcaiként – alap, amelyre építhet. A Magyar Labdarúgó-szövetség pedig piacra dobhatna Böde Dániel arcképével díszített zsírosbödönöket (a Böde-bödön márkanévnek is jó lenne), szalais pálinkáspoharat, dzsudzsákos rollert, királyos mackóalsót, és mindent, ami eladható: pólókat, karpereceket, mezeket, sálakat, sapkákat, olyan termékeket, amelyek köthetőek a Storck-csapathoz, a magyar válogatotthoz, a piros-fehér-zöld színeinkhez.”
A fenti sorokat még tavaly decemberben fogalmaztuk meg az Eb-kijutásra visszapillantó szubjektív cikkünkben, de igazi áttörést ezen a fronton a franciaországi torna sem hozott, a csapat várakozáson felüli szerepése ellenére sem. Egy-két áruházlánc júniusban ugyan piacra dobott néhány nemzeti színű terméket, de ezeket ma már nem lehet kapni. Nyáron a legnagyobb balatoni strandokon sétálva előbb botlik az ember plüssmackó fenekét ábrázoló pólókba (nem vicc), mint bármilyen, a magyar válogatottal kapcsolatos termékbe. Miközben például Lengyelországban, a varsói reptéren járva a fehérneműtől a kulcstartón át a bögrékig mindent megtalálhatunk a lengyel nemzeti csapatra is utaló színekben, feliratokkal és minden második terméken Robert Lewandowski neve vagy arcképe szerepel.
MLSZ: A JÁTÉKOSOK ELCSÉPELÉSE NEM SZÁNDÉK
A Magyar Labdarúgó-szövetségtől azt a tájékoztatást kaptuk a témában, hogy megkezdődött az MLSZ új webáruházának fejlesztése. Ez szoros összefüggésben, együttműködésben lesz az MLSZ szurkolói klubjával, amelyet a vb-selejtezők nyitánya előtt hívott életre a szövetség, és amelynek máris 13 ezer regisztrált tagja van. A tagok egyelőre a jegyvásárlás kedvezményeit élvezhették, ugyanakkor a jövőben más kedvezmények is lesznek számukra.
„A merchandisingot illetően az értékesítés legfontosabb szegmense az, hogy a szurkolók megfelelő ruházatban járhassanak a válogatott mérkőzéseire, ezen a téren már az Eb időszakában is történt előrelépés, ugyanakkor a jövőben még jobb termékeket szeretnénk eljuttatni a szurkolókhoz. Fontos, hogy ezek a cikkek minél több emberhez, például a határon túl élőkhöz is eljussanak” – reagált megkeresésünkre a szövetség.
A Böde-bödönökre, a szalais poharakra vagy éppen a dzsudzsákos pólókra a jelek szerint azonban még várni kell.
„A játékosok »elcsépelése« nem szándék. Nem szeretnénk, ha mindenáron mindenen ők szerepelnének, mert abban hiszünk, hogy a válogatott minden értelemben a magyar labdarúgás prémium terméke” – fogalmaz a szövetség.
PUSKÁS, LEWANDOWSKI ÉS A PÉLDAKÉPÁLLÍTÁS
A kérdés– amellyel már reklám és sportgazdasági szakértőket kerestünk meg –azonban adja magát: nem szolgálná-e a labdarúgás ügyét, a válogatott népszerűsítését, ha nemcsak a meccseken találkoznánk a nemzeti csapat tagjaival, hanem haza is vihetnénk őket különböző termékek formájában. Halegalább az esélyt megadnánk arra, hogy a hétéves kisiskolás tolltartójáról ne Messi ésCristianoRonaldo, hanem mondjuk Nagy Ádám és Gera Zoltán mosolyogjon vissza.
„Először is külön kell választanunk két nézőpontot– véli Papp-Váry Árpád,a Budapesti Metropolitan EgyetemMarketing Intézetének vezetője. –Az egyik az üzleti megközelítés. Ebből a szempontból az a fő kérdés, hogy van-e egyáltalán igény a nemzeti csapathoz köthető termékekre. Mert példáulVarsóban azért lehet lewandowskisszuveníreketvásárolni a reptéren, mert ő olyan világsztár, akinek a pólóit, bögréit még a turisták is megveszik, másrészt Lengyelország nemrég Európa-bajnokságot rendezett, a bajnokságuk is magasabb szintet képvisel, más ott a futball népszerűsége. Nálunk nincsenek Lewandowskihoz mérhető sztárok, a futballrajongó turisták mégmindig aPuskás Ferenc nevével ellátottemléktárgyakat keresik. A kontinensviadal alatt persze lehet, hogy megnőtt a kereslet a relikviák iránt, de ez hamar alábbhagy, ha nincsenek folyamatosan eredmények.”„A másik megközelítés, hogy kezeljük-e példaképekként a játékosokat? Ha ez a cél, akkor valóban helye lehet a piacon, ha kis számban is, a válogatotthoz köthető árucikkeknek, de nem mindegy, hogy milyen áron. A jelenleg a piacon elérhető válogatott mezek ugyanis drágák a magyar pénztárcákhoz mérve. Ezért egyetértek azzal, hogy szükség lenne olyan boltra, ahol megfizethető áron hozzájuthatnak a szurkolók bizonyos termékekhez. Ma azonban az is nehéz kérdés itthon, hogy hol lenne a helye egy ilyen üzletnek. Alapesetben a nemzeti aréna lehetne erre megfelelő, de ilyenünk jelenleg nincs. Így talán a Memories of Hungary boltok lehetnének erre alkalmasak a Bazilikánál vagy a repülőtéren, melyek jelenleg Puskás-relikviákat árulnak. Ugyanakkor az MLSZ álláspontját is megértem abból a szempontból, hogy nem akarnak egyes játékosokat sztárolni, mert az nem feltétlenül tenne jót a csapatérdeknek. Mindenesetre már az is örömteli, hogy egyáltalán szóba kerül, hazai példaképeket is lehet állítani a gyerekek elé, és már nem Messiről és Ronaldóról szól minden.”
Berkes Péter a márkaépítés mellett egy másik szegmensről is szót ejtett a válogatott kapcsán. Arról, hogy reklámokban, hirdetésekben sem jelentek meg a magyar játékosok, nem is volt igazi kereslet irántuk a reklámpiacról. „Ahogy Dzsudzsák Balázs meglepett volt amiatt, hogy nem volt jelentős érdeklődés a magyar futballisták iránt a játékospiacon, ugyanúgy meglepett engem is, hogy a reklámpiac sem nyitott a magyar futball felé. Szomorú volt látni például az Európa-bajnokság alatt, hogy a Huawei-óriásplakáton Lewandowski volt látható, nem valamelyik magyar játékos. A válogatott tagjai közül egyéni reklámszerződése csak Dzsudzsák Balázsnak volt a Rexonával, a szélső azt a terméket népszerűsíti itthon, amelyet külföldön az F1-es pilóta, Kimi Räikkönen. A nyitás elmaradásának összetett okai vannak. Először is egy-egy reklámszerződés itthon jellemzően 1–7 millió forintot kóstál, természetesen attól függően, hogy milyen szintű (hány médiafelületet érintő, milyen időtartamú, mekkora aktivitási szintet igénylő) reklámpartnerségről van szó. Ez viszont egy külföldön játszó válogatott futballista jövedelemportfóliójában elenyésző tétel, ennyiért nem feltétlenül vállalnak reklámszereplést. Ezért a cégek, ha sportolókat keresnek, inkább fordulnak az olimpikonok irányába, akik számára ez az összeg már jelentősebbnek számít. A másik probléma, hogy fáziskésében vagyunk. Az Eb előtt még nem fordultak igazán a futball felé, mindenkit meglepett a sikeres szereplés, a jövő évi reklámtervek pedig még csak most készülnek, amikor az Eb-hatás már kevésbé érvényesül. Aztán az is problémát jelenthet, hogy a Magyarországon jelentősebb piaci szereplőnek van egy nagy, nemzetközi anyavállalata, amellyel el kell fogadtatni a reklámterveket, jóvá kell hagyni azokat, és ez nem feltétlenül megy zökkenőmentesen. Aztán vannak olyan cégek, melyek kimondottan távolságtartók a konkrét arcokkal, karakterekkel szemben, mert ez az elköteleződés idővel etikai aggályokat vethet fel az adott személy megnyilvánulásai miatt, ami erodálhatja a márkát. Erre példa a Telekom és Kovács Ákos története. Mindezek miatt az Eb kapcsán is azt láthattuk, hogy itthon általában csak a szurkolói élmény megjelenítéséig jutottak el a hirdetések, a szurkolókat emelték be a reklámokba és nem konkrét labdarúgókat használtak reklámarcként” – fogalmazott a szakértő. |
MÁRKAÉPÍTÉS – A BELGA MINTA
A szövetség szerepvállalása nélkül azonban nem lehet a válogatotthoz köthető márkát építeni – erről már Berkes Péter, a Dzsudzsák Balázst képviselő Stars & Friends Hungary marketingigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, marketing és reklámszakértő beszélt.
„Az MLSZ rendelkezik a játékosok piaci jogainak egy részével és a szövetségnek lehetnek olyan kapcsolatai, amelyekre alapozva fel lehetne építeni egy márkát.Egy márkát, amely kifejezi mindazt az élményt, ami miatt érdemes válogatott meccsre járni, ami miatt a csapat találkozóira rendre megtelik a stadion. Erre vannak nemzetközi példák” – mondta a szakértő, aki itthon is el tudna képzelni egy olyan stratégiát, amely a Magyarországnál kisebbméretű, de valamivel nagyobb lakosságúBelgiumban már bevált.
„Abelga válogatott márkaépítése ebből a szempontból modell értékű, számos elem átvehető a márkaépítési stratégiájából. A szakmai irányváltás után 2010-ben hozzákezdtek a csapat pályán kívüli építéséhez is.
A Sportizon ügynökséggel közösen felállítottak egy több évre szóló stratégiát. Ennek a közös tervnek az elsődleges pontja a média megjelenésekre vonatkozott. A kiemelt médiumokkal (print, televízió, online, rádió, közterület) szerződést kötöttek. 1.2 millió euró értékben aktiválták ezeket a felületeket.
Ezenkívül a közösségi felületeket is egyedi módon építették fel. Egyedi reklámkampányt készített a szövetség. Fókuszáltak a játékosokra, a szponzoroknál cross-marketing csatornákat hoztak létre (olyan felületeket alkottak, amelyeken a szövetség szponzorainak erőfeszítéseit össze tudták kötni, és szinergikus kapcsolatokat tudtak létrehozni), volt egy jó, eladható sztori a válogatott körül.
Volt egy jó médiapartneri együttműködés a felülettulajdonosokkal és egy koherens kommunikációs stratégia. Így jött létre a Belgian Red Devils Brand, amely igazi sikertörténet, nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül mutatott teljesítményével is.
Azóta tudatosan használják és építik is ezt a brandet. Ugyanúgy, mint egy multinacionális vállalat, háromszázhatvan fokban, azonos arculat és logika mentén kommunikálnak.”
HOL TARTUNK MOST?
Hol tartunk ehhez képest Magyarországon a válogatott mint márka építésében a reklámpiacon? Ott, hogy az MLSZ-nek az idén volt egy közös kampánya a MOL-lal, amelynek keretében óriásplakátokon feltűnt néhány játékos, de ezt leszámítva a reklámpiacon nem találkozhattunk a válogatott játékosokkal.
„Egy márkát sohasem kitalálni, hanem megtalálni kell! Magyarországon a sportolókhoz kötött termékfejlesztésre Hosszú Katinka szolgáltat példát. A labdarúgó-válogatott esetében ez csak egy nagyobb üzleti tervezés és fogyasztói igényfelmérés után működhetne, a szövetség koordinálásával, országos szervezésével, megfelelő kampányokkal és piacági összefogással. Ennek hiányában azonban erre nincs esély, nem elég az üzleti infrastruktúra, azaz színvonalas stadionok és a tőke megjelenése, hanem ügyfél-orientált szemléletre is szükség lenne” – nyilatkozta Berkes.
A magyar futballisták közül elsőként Király Gábor dobott piacra saját márkás sporttermékeket, Királysport névvel pólókat, kapusfelszereléseket, még az Európa-bajnokság előtt, 40. születésnapján, április 1-jén. A márka logóját Király norvégok elleni, tavaly őszi gólöröme ihlette – ez nagyszerű példája annak, hogyan lehet a szép emlékeket ilyen formában is megörökíteni, hogy ne merüljenek feledésbe olyan könnyen az idő múlásával. „Ehhez a termékhez először is kell egy szándék. Én már évekkel ezelőtt elterveztem, hogy szeretnék egy márkát létrehozni kapustermékeknek, a saját, külföldön megszerzett tapasztalataim alapján. Olyan márkát, amelyre igény mutatkozik. Szívesen viselem én is a saját terméket, fontos, hogy minőségében ésmegjelenésében is engem képvisel” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a 107-szeres válogatott kapus a Nemzeti Sport Online-nak. |
A napokban a válogatottal kapcsolatban megszólalt Csányi Sándor MLSZ-elnök is. A sportvezető nem érintette a fenti témát, szavai mégis kapcsolódnak hozzá:
„Nyáron a magyar futball jelentős, ünnepelt sikert ért el. Nem emlékszem olyan megszólalásra, amely kétségbe vonta volna az Európa-bajnokságon elért teljesítmény jelentőségét. Az utóbbi időszakban sajnálattal tapasztaltam, hogy vannak olyanok, akik félretették az akkori eredményeket, elfelejtették a történteket, és teljesen más hangnemben szólaltak meg, mint akkor. Szerencsére a szurkolók reálisabban látják: Svájc ellen ismét telt ház lesz a stadionban.”
Igen, a szurkolók most még nem felejtettek, de az emlékek az idő múlásával és a feröeri döntetlenhez hasonló csalódásokkal egyre inkább halványulnak. És ha a szövetség tudatos stratégiával nem tesz meg mindent azért a pályán kívül is, hogy a válogatott iránti elköteleződés ne csak egy-két meccs eredményétől függjön, akkor az Eb-hatás elillan, mint egy édes illat. Ha nincs erre épülő stratégia, megfelelő termékskála elérhető áron, akkor itthon marad az, ami eddig is volt – ronaldós papucsok, messis pólók, akár prémium minőségben, akár kínai gagyin, Nagy Ádám meg maximum Bolognában mosolyog majd vissza a tolltartókról az olasz kisiskolásokra…