Helyén a Storck-csapat? Kikaptunk, de nem vagyunk bóvlik!

„Most majd helyére kerül a Storck-csapat az Eb-eufória után!" Ilyen és ehhez hasonló, nem éppen optimista megjegyzésekkel tele volt a világháló a Magyarország–Svájc vb-selejtező előtt.

Nos, a meccs után elmondhatjuk, sok minden a helyére került az elmúlt bő három hónapban, de momentán a magyar válogatottat nem sorolnánk ebbe a kategóriába, azért nem, mert eddig is a helyén volt! A csapat és az igazi szurkolók mindig is tisztában voltak a valós erőviszonyokkal. De haladjunk szépen sorjában...

Igen, a honi klubfutball a nyáron valóban be lett árazva, a „nemzetközi hitelminősítők", futball esetében értsd Bajnokok Ligája és Európa-liga, az elmúlt évekhez hasonlóan, ezúttal is a bóvli kategóriába (hitelminősítő nyelven szólva: befektetésre nem ajánlott...) sorolták a labdarúgásunkat.

Az átigazolási piacon csak minimálisan jobb a helyzet. Az Eb-n látott válogatott tagjai közül csak Nagy Ádám tudott a négy legerősebb európai bajnokság valamelyikébe szerződni (Serie A, Bologna), rajta kívül az Eb-csapatból élvonalbeli nyugat-európai klubhoz csak Lang Ádám tudott elszerződni az itthon játszók közül (Ligue 1, Dijon), de már Bese Barnabás francia másodosztályú (Le Havre) és Korhut Mihály izraeli (Hapoel Beer-Seva) szerződésének is nagyon tudtunk örülni. Annak már kevésbé, hogy Dzsudzsák Balázst igazán csak az arab emírségekbeli al-Vahda akarta szerződtetni, és hogy az Eb egyik legjobb magyarjának számító Kádár Tamás sem tudott előrelépni Lengyelországból (a Lech Poznanból), ahogy a Legia Warszawa gólkirálya, Nikolics Nemanja sem...

Aztán helyükre kerültek a szurkolók is az NB I-ben. Jobban mondva, a válogatott sikerei ellenére maradtak a helyükön, vagyis otthon... A bajnokik átlagos nézőszáma továbbra is háromezer alatt van (2733).

Mindezek közben a nemzeti csapat gól nélküli döntetlent játszott Feröeren, így szép lassan előbújhattak odúikból az örök pesszimisták, a kárörvendők, az irigykedők, a szövetségi kapitány bukását kívánók (emlékezhetünk a honi klubvezérre, aki már a feröeri meccs előtt visszaküldte a kapitányt Németországba).

„Nyernünk kell, komoly összeget tettünk a meccsre”

A divatszurkolók pedig eltűntek. Azok, akik nyáron azért mentek ki a kivetítők elé meccset nézni, és azért torlaszolták el a körutat, mert jó buli volt, de közben a magyar kezdőcsapatot sem tudnák felsorolni.

Hogy kik maradtak?

Azok a fanatikusok, akik évtizedek óta kitartanak a magyar futball mellett, reménykednek a feltámadásában, akik közül nagyon sokan ott voltak Franciaországban is, akik voltak Feröeren, mennek Lettországba, és bármi is történt a múltban – ők ott voltak a bukaresti 0-3-nál és az amszterdami 1-8-nál is –, és történik majd a jövőben, ők ott lesznek és reménykednek. Akár a helyszínen, akár a televízió-készülékek előtt. A baranyai Lánycsóktól a Békés megyei Lőkösházáig (mások mellett velük is találkoztunk Svájc ellen).

És maradt egy csapat. Egy csapat, amelyik soha nem állította magáról, hogy Európa legjobb 16 együttese közé tartozik, nagyon jól tudjuk, hogy nem ez a realitás. Egy csapat, amelyiknek vitathatatlanul nagy szerencséje is volt, hogy az Eb úgy alakult, ahogy, de ezt a szerencsét nem adták ingyen, rengeteget dolgoztak érte a fiúk. Egy csapat, amelyikben nincsenek, és nem is voltak sztárjátékosok, de nem is tartották magukat soha annak a srácok. Egy csapat, amelyiknek a honi bajnokság színvonala, nézettsége, a kupacsapatok nemzetközi szereplése és a magyar játékosok általános nemzetközi megítélése alapján semmi keresnivalója nem lett volna az Eb-n. Ezért nyáron teljes joggal ünnepelt úgy minden egyes megszerzett pont után, mintha megnyertük volna a tornát, mert minden pont maga volt a csoda (pláne, amelyet a későbbi Európa-bajnok portugálok ellen szereztünk).

Így szólt „Az éjjel soha nem érhet véget…”

Ez a csapat pénteken találkozott egy másik, hasonlóan egységes együttessel, melynek a kulcsjátékosai azonban nem Felcsúton, Fehérváron vagy éppen a Ferencvárosban edződtek az elmúlt években, hanem a Juventusban, a Leverkusenben, Wolfsburgban és még megannyi topligás csapatban. A svájciak egy kicsivel mindenképpen jobbak voltak. Jobb játékerőt képviselő csapatuk van és érvényesítették is a nagyobb tudást. Olyan egyéni hibákat kényszerítettek ki a védelmünk alapembereitől, melyekre régóta nem volt példa. Ez is benne van a játékban, nemhiába nem kapkodtak nyáron a nyugati csapatok Fiola Attiláért és Lang Ádámért sem. De ők is tették becsülettel a dolgukat, ugyanúgy, ahogy a többiek. Kétszer is egyenlíteni tudtunk, nem omlottunk össze a második svájci gól után sem, ami nagy fegyvertény, és még a harmadik bekapott gól után is volt esélyünk az egyenlítésre. Le a kalappal a srácok előtt, le a kalappal a sokat szapult, de most két gólt szerző is Szalai Ádám előtt.

Kikaptunk, de nem vagyunk bóvlik. Ezt a magyar tábor reakciója bizonyítja, a tömegek a 2–3 után percekig tapsolták a csapatot és még a Himnuszt is elénekelték a fiúknak (nem emlékszem hasonlóra az elmúlt évekből, ennek a fordítottjára, győzelemnél füttyszóra már annál inkább). Volt mellettem egy sokat látott kolléga, aki nem értette a szurkolókat. Pedig pofonegyszerű: az igazi drukkerek nagyon is realisták, tudják hol a helyünk, tisztában vannak az erőviszonyokkal, ahogy azzal is, hogy ennél sokkal rosszabb magyar válogatottakat is láthattunk már az elmúlt harminc évben, jobbat meg nemigen, főképp jobban akarót, jobban küzdőt nem. Ezt köszönték meg. A vb-álmokkal ugyan le kell számolnunk, de ettől még jó érzés, hogy továbbra is van egy FUTBALLCSAPATUNK, amelyért nagyon sokan tudnak lelkesedni, vereség után is szurkolni.

VB-SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 2–3 (0–0)
Budapest, Üllői út, Groupama Aréna. Vezette: Kuipers (holland).
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera Z., Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler (Németh K., 76.), Stieber Z. – Szalai Á. (Nikolics, 86.) Szövetségi kapitány: Bernd Storck
SVÁJC: Sommer – Lichtsteiner,Schär, Elvedi, Rodríguez – Dzemaili, Behrami – Embolo, Shaqiri (Fernandes, 81.), Mehmedi (Stocker, 88.) – Seferovic (Derdiyok, 72.). Szövetségi kapitány: Vladimir Petkovic
Gólszerző: Szalai Á. (53., 71.), ill. Seferovic (51.), R. Rodríguez (67.), Stocker (89.)

VB-SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA , A B-CSOPORT MENETRENDJE

2016. szeptember 6., kedd
Feröer–Magyarország 0–0
Andorra–Lettország 0–1 (Sabala 48.)
Svájc–Portugália 2–0 (Embolo 24., Mehmedi 30.)

2016. október 7., péntek
Magyarország–Svájc 2–3 (Szalai Á. 53., 71., ill. Seferovic 51., R. Rodríguez 67., Stocker 89.)
Lettország–Feröer 0–2 (Nattestad 19., Edmundsson 70.)
Portugália–Andorra 6–0 (Cristiano Ronaldo 2., 4., 47., 68., Joao Cancelo 44., André Silva 86.)

2016. október 10., hétfő
20.45: Lettország–Magyarország
20.45: Andorra–Svájc
20.45: Feröer–Portugália

2016. november 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Andorra
20.45: Portugália–Lettország
20.45: Svájc–Feröer

2017. március 25., szombat
20.45: Portugália–Magyarország
18.00: Andorra–Feröer
18.00: Svájc–Lettország

2017. június 9., péntek
20.45: Andorra–Magyarország
20.45: Feröer–Svájc
20.45: Lettország–Portugália

2017. augusztus 31., csütörtök
20.45: Magyarország–Lettország
20.45: Portugália–Feröer
20.45: Svájc–Andorra

2017. szeptember 3., vasárnap
20.45: Magyarország–Portugália
18.00: Feröer–Andorra
20.45: Lettország–Svájc

2017. október 7., szombat
20.45: Svájc–Magyarország
18.00: Feröer–Lettország
18.00: Andorra–Portugália

2017. október 10., kedd
20.45: Magyarország–Feröer
20.45: Lettország–Andorra
20.45: Portugália–Svájc