Válogatott: Bernd Storck elkezdte építeni a jövőt

– Hogy van, kapitány úr?
– Köszönöm, jól – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját a szokatlanul csendes telki edzőtáborban Bernd Storck. – Az elmúlt hetek kimerítőek voltak, de nem érzem magam fáradtnak, nincs szükségem pihenőre. A kollégáimat ellenben elengedtem. Ők pihennek helyettem is. Rájuk fér, mert a mögöttünk hagyott időszakban sokat dolgoztunk.

– Mit gondol, jól?
– A házi feladatunkat elvégeztük. Ami tőlünk telt, a fejlődés érdekében megtettük – a felnőttcsapatnál és az utánpótlás-válogatottaknál is. A Portugália elleni mérkőzésen ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy még nem vagyunk a legmagasabb szinten. A világbajnoki selejtező előtt sokan remélték, hasonló meccset játszunk a portugálokkal, mint az Európa-bajnokságon. Ám a helyzet teljesen más volt akkor. Most, Lisszabonban úgy kaptunk ki három góllal, hogy többet birtokoltuk a labdát, több pontos passzunk volt, mint Lyonban. A fiúk mindent megpróbáltak, hittek magukban. Ennek is köszönhető, hogy a meccs első harmadában jól futballoztak. Abban az időszakban olyan érzésem volt, mintha hazai pályán játszanánk. Az ellenfél kapuja előtt azonban hiányoztak az úgynevezett utolsó passzok, amelyekből gólszerzési lehetőséget teremthettünk volna. Nem voltunk kellően pontosak. Amikor viszont az Eb-győztes portugálok eggyel magasabb fokozatba kapcsoltak, nagy nyomás alá helyeztek minket. Ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el ellenük, százszázalékos teljesítményt kell nyújtanunk. Ha csupán kicsivel is kevesebbet sikerül, már nemigen van esélyünk. A futballistáik folyamatosan topszinten játszanak topcsapatokban. Ide kell nekünk is eljutnunk! A portugálok második gólja egyébként világklasszis megoldás volt. Megmutatta, mi a különbség Cristiano Ronaldo és a többiek között. Gyakorlatilag a semmiből talált a kapunkba. Abból a helyzetből senki más nem tudta volna úgy megrúgni a labdát, ahogy ő csinálta. Még Lionel Messi sem.

SEBESSÉG ÉS ERŐNLÉT TERÉN KELL FEJLŐDNÜNK

– Utólag nem bánta meg, hogy az ötvédős felállás mellett tette le a garast?
– Nem azért kaptunk ki, mert öt hátvéddel kezdtünk. Hallottam, hogy a lefújást követően egy-két szakértő bírálta a játékrendszerünket. Lelkük rajta. Szerintem nem volt vele semmi gond, a pályán lévők tudták, mi a dolguk. Harminc percig tökéletesen működött a gépezet. Fájdalom, egy hiba becsúszott, és ez elegendő volt az Európa-bajnoknak ahhoz, hogy megszerezze a vezetést. Persze a felelősség minden esetben az edzőé, vagyis ez esetben az enyém. Senki se várja tőlem, hogy a nyilvánosság előtt kritizáljam a játékosokat. A véleményemet értelemszerűen elmondom nekik, de csak zárt ajtók mögött, az öltözőben.

– Azért van olyan rész, amely publikus?
– Aligha meglepő, amit mondok: amíg nincsenek nemzetközi porondon szereplő klubjaink, amíg nincsenek olyan játékosaink, akik rendszeresen valamelyik topbajnokságban vagy európai kupasorozatban játszanak, nem lehet elvárni, hogy a válogatott állandóan egyenrangú ellenfele legyen a legjobbaknak. A franciaországi Eb megmutatta, hogy versenyképesek vagyunk. Eljutottunk egy szintre. Ám onnan tovább kell lépnünk, ha a jövőben is versenyképesek akarunk lenni.

– Tudja már, hogyan?
– Van egy-két ötletem, de ennél többet egyelőre nem szeretnék mondani.

– Ha azt állítom, hogy több nemzetközi meccsre lenne szükség, nem tévedek, ugye?
– Egyáltalán nem. Hozzáteszem, hogy ez a megállapítás a korosztályos válogatottakra is érvényes. Az élmezőnyhöz képest lassúbb a játékunk. Mihelyst lehet, fel kell gyorsítanunk, de ehhez erőnlétileg is javulnunk kell.

– Szalai Ádám úgy fogalmazott a lisszaboni vereség után, hogy ez a reális különbség a két csapat között. Egyetért a támadóval?
– Maximálisan. Azért mert kijutottunk az Európa-bajnokságra, nem dőlhetünk hátra azzal, hogy minden rendben van. Én sem keresem a kifogásokat. Őszintének kell lennünk. Mondjuk ki, valamit tennünk kell, hogy tovább fejlődjünk. Persze leválthatnak engem, de aki átvenné a helyem, ugyanazokkal a gondokkal szembesülne, amelyekkel én is küszködöm. Csodát nem lehet tenni, de azért dolgozunk, hogy előrébb lépjünk, fejlődjünk. Nagyon szeretek Magyarországon dolgozni, hatalmas kihívásnak tekintem, hogy hozzájáruljak a labdarúgás fejlődéséhez. És mondom, a tervem megvan erre.

SVÁJC ÉS PORTUGÁLIA IS ELŐTTÜNK JÁR

– A világbajnoki részvétel kivívásában is bízik még?
– Szeretnénk kijutni a tornára, az első perctől fogva hangsúlyozom a csapatnak, hogy képesek vagyunk rá. Más kérdés, hogy ehhez mindennek össze kell jönnie. Vagy még annál is többnek. Az Eb-re azért is juthattunk ki, mert a harmadik helyezés pótselejtezőt ért a csoportban. A világbajnokságra, ugyebár, csak a csoportelső jut ki automatikusan, a második helyezett rájátszásra kényszerül. Fél távnál vagyunk, az első helyen álló Svájc sajnos messze került tőlünk. Portugália pedig... Nos, láthattuk, mennyivel előrébb jár.

– A hátralévő öt selejtezőn mi lehet a legfőbb cél?
– A csapat- és a jövőépítés. A fiatalokat lépésről lépésre kell felépítenünk. Össze kell raknunk azt az együttest, amely mindenre készen állva vág neki a jövő szeptemberben kezdődő Európa-bajnoki selejtezősorozatnak. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fiatalok a lehető leghamarabb nemzetközi tapasztalatot szerezzenek. Annyit azért megjegyeznék, hogy az elvárások sokszor magasabbak az indokoltnál – és ez bizony probléma. Vegyük néhány játékos esetét. Bese Barnabás az Eb után a francia másodosztályba igazolt. Új kultúrával, új nyelvvel, új játékrendszerrel kellett megismerkednie. Nem könnyű neki, de a legjobbra törekszik. És ugyanez elmondható Lang Ádámról is. Azzal a különbséggel, hogy ő az élvonalba szerződött, és sajnálatos módon az elmúlt időszakban kevesebb lehetőséget kapott. Guzmics Richárd Kínát választotta, miután nagyon kedvező ajánlatot kapott. Megértem, hogy elfogadta. Csakúgy, mint Dzsudzsák Balázst, aki az Egyesült Arab Emírségekbe ment. Korhut Mihály pedig Izraelbe, ahol alapemberré vált, kár, hogy megsérült. Ezért a portugálok elleni mérkőzés előtt csupán egyetlen bajnokin léphetett pályára. Hála az égnek, végül Kádár Tamás átigazolása is rendeződött, de ő is csak két mérkőzéssel a lábában érkezett a válogatotthoz. Mindez nem mentség, hanem tény. Nem is keresek kibúvót. Feladatot annál inkább, és már meg is találtam: felépíteni azt a csapatot, amely kijuthat az Európa-bajnokságra.

– A manapság is az egyik legjobb magyar labdarúgónak számító Gera Zoltán harminckilenc éves lesz, amikor az első Eb-selejtezőjét vívja az együttes. Vele vagy nélküle?
– Elsősorban Zoltánnal kell erről beszélnem. Tudnom kell, milyen tervei vannak. A kalapomat ugyanakkor megemelem előtte. Fantasztikus, hogy mire képes. A futballnak él, mindig mindent megtesz azért, hogy megőrizze a csúcsformáját. Ha a mai fiatalok olyan játékost keresnek, akire felnézhetnek, nem kell messzire menniük: itt van Gera Zoltán!

EB-MECCSET JÁTSZANA AZ ÚJ PUSKÁS-STADIONBAN

– Akkor közelítsük meg a kérdést a másik oldalról: vannak olyan ifjak, akik idővel a harmincon felüliek helyébe léphetnek?
– Megnyugtatom, vannak. A fejemben rengeteg a név. A változás időszakát éljük, jóllehet, a keretnek egyetlen idősebb tagja van a már említett Gera Zoltán személyében. A többiekben még kell, hogy legyen egy-két jó év. De a fiataloknak lehetőséget akarok adni, azért is vittem el néhányukat Lisszabonba, hogy megérezzék, milyen a nemzetközi elit szintje. Ez a tapasztalat is szükséges ahhoz, hogy felnőjenek. Több fiatal jön majd, de én csak annyit tehetek, hogy kitárom előttük az ajtót. Belépniük és megragadniuk közöttünk már nekik kell. S ha már itt tartunk: a szövetség nagyon jól döntött, amikor bevezette az úgynevezett fiatalszabályt. Ám fontos hangsúlyozni, a szabály nem kötelezi a klubokat arra, hogy mindenáron szerepeltessék a fiatalokat, ellenben díjazza azokat a klubokat, amelyek ezt megteszik. A csapatok saját magukért felelősek. Ha nincsenek arról meggyőződve, hogy a fiatalok erősítést jelentenek, nem kell játszatniuk őket. Én mindenesetre arra törekszem, hogy szövetségi kapitányként példát mutassak ezen a téren is. Úgy vagyok vele, elsőként nekem kell bizonyítanom, hogy bízom a tehetségekben. Ezért is hívtam már meg mások mellett Nagy Ádámot, Kleinheisler Lászlót, Vida Mátét, Sallai Rolandot. És nem árulok el titkot azzal, hogy előbb-utóbb Balogh Norbert is megkapja az esélyt.

– Csányi Sándor, az MLSZ első embere nemrég a lapunknak adott interjújában kijelentette, hogy a 2020-as Európa-bajnokságra ki kell jutnia a magyar válogatottnak. Megerősíti az elnök szavait?
– Természetesen! Magyarország lesz a torna egyik házigazdája, addigra elkészül a gyönyörű Puskás-stadion. Nagyon vágyom arra, hogy a magyar válogatott ott játszhasson.

– Az is felérne egy csodával?
– Jelen helyzetünkben igen. Nem tudom, mi történik a következő két évben. Nem ígérhetek semmit, de hiszek abban, hogy eredményesek leszünk. Egyedül azonban nem megy. Támogatásra van szükségem a klubok oldaláról is. Együtt kell működnünk. Minden magyar, valamint itt dolgozó külföldi edző sikeres akar lenni. Kérdem én, miért ne lehetnénk azok együtt?!