Válogatott: „Andorra Storck felelőssége, de nem lehet csak az ő nyakába varrni” – Détári

A múlt vasárnap a Nemzeti Sport Sinkovics Gábor tollából közölt interjút Détári Lajossal. A cikknek nagy visszhangja lett, többek között ennek is köszönhető, hogy a Sportexpressz–TrendFM 94.2 című rádióműsor szerkesztői meghívták a műsorba az egykori hétszeres világválogatottat, aki két órán át vallott életéről és pályafutásáról.

„NYOLCVANEZREN ANYÁZTAK” – AZ 1985-ÖS HOLLAND MECCS

A rekedtes, elcsukló hangon elmondott szurkálós és sokszor sértődöttnek tűnő nyilatkozatokhoz képest egy egészen más Détárit ismerhettek meg a hallgatók – számol be a szombati kétórás interjúról Harle Tamás főszerkesztő, aki Borbély Zoltánnal együtt faggatta a 61-szeres válogatottat, akit a Word Soccer 1988-ban a világ 10 legjobb labdarúgója közé választott.

Ki hinné például, hogy Dömét nemcsak barátság fűzte Esterházy Péterhez, de olvasta a Harmonia Caelestiat és a Javított kiadást is. Azt sem gondolnák sokan, hogy Détári felsőfokon beszél németül, olaszul, görögül, középfokon angolul és megérti a spanyolt is.

A válogatott idei szerepléséről szólva megjegyezte: „Az nem fordulhatott volna elő, hogy kikapunk az oroszoktól három-nullára, aztán odamegyünk a közönséghez, és elénekeljük a Himnuszt, majd megtapsolnak minket.”

Ellenpontként felidézte, hogy amikor 1985-ben a Népstadionban már a vb-szereplés jogát kivívva a hollandoktól 1–0-ra kikapott a válogatott, 80 ezer ember „anyázta a csapatot”.

„STORCK FELELŐSSÉGE, DE…” – ANDORRÁRÓL (A rádióbeszélgetés vonatkozó részét ide kattintva hallgathatja meg!)

Ami pedig az Andorra elleni vereséget illeti: „Ne vegyük el Storcktól a tavalyi Eb-szereplést. Azt a csodát, amit akkor átéltek a szurkolók, nem lehet semmissé tenni. Storck felelőssége egyértelmű a mostani vereségben, de nem szabad csak az ő nyakába varrni. Ha egy másodosztályú csapat kimegy szövetségi kapitány nélkül, ezt az Andorrát annak is meg kellett volna vernie! A futball bizonyította, hogy mindig a legerősebb összeállításban kell pályára lépni, és hogy válogatottságot soha nem lehet odaajándékozni senkinek!”

Détári szerint először is meg kellene találni azokat a játékosokat, akik tényleg akarnak válogatottak lenni, és százszázalékosan odateszik magukat kilencven percen át a címeres mezben, valamint reális célokat kell kitűzni a nemzeti csapat elé.

És hogy miért nem egészséges a magyar futball?

„Úgy gondolom, hogy nagyon sok pénz áramlik a magyar labdarúgásba, az MLSZ is rengeteg pénzt ad a kluboknak, de ezért nem követel semmit!”

Détári felvetette, hogy több mint 100 pro licences edzőt képeztünk, miért nem kötelezzük őket arra, hogy gyerekekkel foglalkozzanak?

„HA BESZÉLTEM VOLNA VELE…” – KLEINHEISLER NÉMETORSZÁGI KARRIERJÉRŐL

A pályafutása során a német, görög és svájci bajnokságban egyaránt a legjobb külföldi labdarúgónak választott Détári kiemelte, hogy a legjobban azt szerette, amikor egy új csapatnál kellett bizonyítania, hogy ő a legjobb.

„Ehhez elengedhetetlen, hogy beszéljem a nyelvet, tudjak kommunikálni a játékostársaimmal és képes legyek nyilatkozni a sajtónak.” Détárinak meggyőződése, hogy Magyarországról először Ausztriába vagy Svájcba kellene igazolniuk a magyaroknak, ha ott sikeres a játékos, akkor onnan lehet továbblépni Németországba, onnan pedig már bárhová el lehet érni.

Egyértelműen a menedzsereké a felelősség! – jelentette ki többször, példaként Németh Krisztiánt említve: kikerült egészen fiatalon Angliába, és négy évet elvesztegetett a pályafutásából.

Ami pedig Kleinheislert illeti, „csak oda kellett volna engem hívni, elmondtam volna neki, mire figyeljen, milyen szavakat tanuljon meg, mire figyeljen az edzéseken, hogyan illeszkedjen be a német közegbe”.

Azt is kijelentette, hogy nem Dzsudzsák Balázs a felelős azért, hogy Hollandiából nem egy európai topcsapatba került, hanem szintén a menedzsere. „Nem csak azt kellene nézni, milyen jutalékot kapok!”

„ITT FOGOK MEGROHADNI ÖRÖKRE!” – A KÜLFÖLDRE SZERZŐDÉSÉRŐL

Détári az első magyar labdarúgó volt, aki a szocialista Magyarországról fiatalon, 24 évesen kikerülhetett külföldre játszani (addig csak 30 éven felüliek állhattak profinak). Ám az üzletkötés egy jókora balhéval kezdődött:

„Szóban megegyeztünk háromszázezer nyugatnémet márka éves gázsiban. Erre a Hiltonban az orrom alá toltak egy papírt száznyolcvanezer márkáról. Hát ez mi, kérdeztem. Amiben megegyeztünk, mondták ők. Bruttó háromszázezer, az nettó száznyolcvanezer. Mi az, hogy bruttó, nettó?! Hát olyanról akkor én még csak nem is hallottam! Mondtam, én ezt nem írom alá, felálltam, eljöttem, Imre bácsi majdnem agyoncsapott.” (Komora Imre, Détári apósa és egyben menedzsere.)

„Gondoltam, jól van, akkor maradok a Honvédban. Igen ám, de az akkori honvédelmi miniszter megüzente Imre bácsin keresztül, hogy ha nem írom alá, akkor itt fogok megrohadni örökre. Így mondták, örökre! Hú, mondom, akkor inkább aláírom. És aláírtam.”

Détári klasszisteljesítményt nyújtotta Bundesligában, vezérletével 1988-ban az Eintracht Frankfurt úgy nyerte meg a Német Kupát, hogy a győztes gólt a döntő 81. percében a magyar középpályás szerezte fantasztikus szabadrúgásból. Ezt követően azonban ahelyett, hogy egy európai topcsapathoz szerződött volna, Görögországba ment.

Détári a műsorban kijelentette, bár Magyarországon még mindig sokan azt vetik a szemére, hogy a Frankfurtból a saját pénztárcájára gondolva igazolt az Olimpiakoszba, valójában semmi beleszólása nem volt az ügyletbe.

„Aláírt szándéknyilatkozat volt a Juventusszal, én mindenképpen hozzájuk akartam menni, de a görögök ráígértek. Én abból a pénzből semmit nem láttam! Hétmillió dollárt a magyar állam kapott, tizenegymillió ment a Frankfurthoz! Parancsba kaptam, oda kell igazolnom, és kész.”

Détári ekkor lett a világ legdrágább labdarúgója!

„MÁIG FÁJÓ SEB, HOGY NEM BESZÉLTÜK KI” – MEXIKÓRÓL

Természetesen nem lehetett megkerülni a magyar futball egyik legfájóbb pontját, az 1986-os világbajnokságot. Amint az ismert, válogatottunk a vb egyik esélyeseként érkezett Mexikóba, ahol az első mérkőzésen letaglózó, 6–0-s vereségbe szaladt bele a Szovjetunió ellen.

„Mindent megtettünk, felkészültek voltunk. Amikor a szovjetek elleni meccs előtti utolsó edzésen kimentünk, csak néztünk egymásra, mert mindenki úgy érezte, mintha lejátszottunk volna már egy mérkőzést. És másnap, a mérkőzés előtti bemelegítésnél ez még fokozódott. Volt, akinek karikák jelentek meg a szeme előtt, volt, aki szédelgett, volt, aki lefeküdt, és ebben az állapotban kezdtünk. Nem volt vérdopping! Nem adtuk el a meccset, aki pedig a tésztaevéssel jön, az totálisan nem ért hozzá! Negyvenöt fokban bélszínt mégsem ehettünk!” – válaszolta a leggyakrabban elhangzó vádakra Détári, aki éppen Mexikóban, a kanadaiaknak rúgta az eddigi utolsó magyar vb-gólt.

Máig keserűség benne, hogy az a csapat a szakmai stábbal, Mezey György szövetségi kapitánnyal, Tajti Józseffel, Egervári Sándorral és a többiekkel nem beszélte ki a Mexikóban történteket.

„Öt-tíz évvel később jöhetett volna el az idő. Akkorra már mindenkiben leülepedett egy kicsit, akkor kellett volna bezárkóznunk egy szobába, megittunk volna néhány sört, mindenki elmondhatta volna, mi bántja, mit gondol, hogyan élte meg ezt az egészet, és abból a szobából soha egyetlen hang sem mehetett volna ki! Ennyit megérdemelt volna az a csapat. Nagy keserűség, hogy ez nem történt meg, mindenkinek jobb érzés lenne, de ma már késő lenne.”

MIÉRT JÖTT HAZA KÜLFÖLDRŐL? –„MERT HÜLYE VOLTAM”

„Én mindenhol jól éreztem magam! Svájcban vagy Ausztriában is nyugodtan lehettem volna állampolgár. Ha Grönlandra most ledobnának, ott is jól érezném magam, megtanulnám a nyelvet, kialakítanám a kapcsolataimat. Mai fejemmel már bánom, ha kint maradok, ugyanúgy tekintenének rám, mint Öcsi bácsira (Puskás Ferenc – a szerk.), vagy azokra, akik most a Bundesligában játszanak. De úgy éreztem, magyar vagyok, haza kell jönnöm, itt a helyem, én ide tartozom, és vissza kell adnom a magyar labdarúgásnak azt, amit kaptam.”

A riporteri felvetésre, miszerint ez nem igazán jött össze, hiszen azt nem lehet mondani, hogy Détári a hazai futballban jelentős szerepet töltene be, az egykori világválogatott így felelt: „Hát ezért mondom, hogy hülye voltam!”

Igaz, életének elmúlt időszakáról hozzátette: „Az utóbbi három évben volt időm gondolkodni azon, hogy hol lakik a boldogság. És ma már tudom, hogy a futballon túl is…”