Akik a román mezt is felveszik, csak hogy magyar válogatottak lehessenek

„Lehet mondani, hogy kezd beérni a munka” – mondta szerényen a Nemzeti Sport Online megkeresésére a 2012-ben alapított, csíkszeredai központú Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnöke, Szondy Zoltán, aki a román harmadosztályban szereplő FK Csíkszereda elnöke is.

A Nemzeti Sport Online annak apropóján kereste meg az öt éve többek közt magyar állami támogatással létrehozott akadémia vezetőjét, hogy szeptemberben két növendékük, Casiadi Soma és Botorok János is bemutatkozott a magyar U16-os válogatottban.Friss hír, hogy Csala Tibor pedig az októberben Wales, Hollandia és Koszovó ellen Eb-selejtezőn pályára lépő U17-es együttesbe kapott meghívót.

Mint megtudtuk, összesen hét olyan játékosa van az akadémiának, a 2000-es (öt éve ez volt az akadémia első, saját korosztálya) és 2002-es korosztály között, akik már meghívót kaptak a különböző korosztályos magyar válogatottakhoz, illetve számíthatnak arra, hogy pályára léphetnek a korosztályos nemzeti csapatokban, hatan pedig a román válogatottakhoz kaptak meghívót, illetve már pályára is léptek.

És rögtön el is érkeztünk a székelyföldi akadémia egyik sarokpontjához, a magyar–román viszonyhoz…

A BILBAO A MINTA – VÁLLALJÁK A POZITIV NACIONALIZMUST

„Először is tudni kell, hogy Erdélyben, illetve Románia magyarlakta területein az egyszerűsített honosításnak köszönhetően, legjobb tudomásom szerint kétszázezer fölött van a magyar állampolgárok száma (a romániai magyarság teljes létszáma meghaladja az 1 millió kétszázezret, ebből több mint 580 ezren laknak a Székelyföldön – a szerző) – fogalmazott ennek kapcsán Szondy Zoltán. – Az akadémián lévő gyerekek kilencven százaléka magyar, ami nem feltétel, de következik a székelyföldi magyar lakosság magas arányából, és sokan közülük már eleve úgy érkeznek hozzánk, hogy megvan a magyar állampolgárságuk, hiszen ez a magyar válogatott meghívó nélkülözhetetlen feltétele. Az alapvető célunk, hogy a legjobb gyerekeink Magyarországra kerüljenek, akiknek pedig ez nem sikerül, azok a székelyföldi labdarúgást – Székelyföld alatt Hargita és Kovászna megyéket értem, amelyeknek döntően magyar ajkú a lakossága – szolgálják. Akár az élvonalban, hiszen a Sepsi OSK révén most már első osztályú csapat is van a térségben, akár alacsonyabb osztályú csapatokban, mint amilyen a jelenleg harmadosztályú Csíkszereda.”

Ugyanakkor az FK Csíkszeredánál – a gyorsabb előrelépés érdekében számos légióst foglalkoztató Sepsi OSK-val szemben – a helyi gyerekeket részesítik előnyben, és erre büszkék is. (Ettől függetlenül a két klub között jó a kapcsolat, amiben tudnak, együttműködnek.)

„A román szövetség képviselőinek is elmondtam, büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, és magyar csapatot akarunk. Vállaljuk a pozitív nacionalizmusunkat, a baszk Athletic Bilbaót tekintjük ezen a téren mintának” – jelentette ki a székely akadémia vezetője. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a székelyföldi tehetségek ne mehetnének a román válogatottakhoz.

MEGÁLLAPODTAK A ROMÁN SZÖVETSÉGGEL

„Romániában a korábbi években nyílt titok volt, hogy abból a gyerekből lehet utánpótlás-válogatott, akinek a szülei fizetnek ezért. Emiatt tőlünk nem is ment senki a korosztályos csapatokhoz. Az új román vezetéssel azonban nagyon korrekt a kapcsolatunk. Romániában olyan emberrel még nem találkoztam, aki ne irigyelné azt az állami támogatást, amit a magyar labdarúgás kap, ugyanakkor a helyi szövetség számára kapóra jött az akadémiánk, hiszen a semmiből, számukra ingyen, megjelentünk az ország közepén fejlődő infrastruktúrával, kiépített kiválasztási rendszerrel. Amikor megkerestek minket, hogy engedjük el a gyerekeinket az utánpótlás-válogatottakhoz, akkor amolyan szóbeli egyezség, »gentlemen’s agreement« keretében abban állapodtunk meg, hogy a gyerekek dönthetik el, hogy elfogadják-e a meghívót. A magyar gyerekeink természetesen a magyar válogatottat választanák, de aki oda nem kap meghívót, annak a román csapatok lehetőséget jelenthetnek. A magyar utánpótlás most előrébb tart, de a román válogatottak is lehetőséget adhatnak arra, hogy nemzetközi szinten rutint szerezzenek.”

Éppen ebben a helyzetben van Szondy Zoltán fia, Botond is, aki múlt héten tagja volt az Írország ellen szereplő román keretnek, korábban pedig Anglia és Törökország ellen pályára is lépett Románia U16-os válogatottjában.

„Korábban kétszer már lemondta a fiam a román meghívót, de miután Magyarországról nem keresték, a fejlődése érdekében elment a román csapathoz. Magyarországról is azt tanácsolták, hogy menjen nyugodtan, mert ha olyan teljesítményt nyújt, akkor később ettől függetlenül is szerepelhet Magyarország színeiben. Addig meg ez van: a korosztályában egyedüli magyarként harcol a román csapatban, úgy, hogy szinte nem is tud románul, de szerencsére a társak nem bántják emiatt.”

Az édesapa arra egyelőre nem is gondol, hogy fiából így idővel akár felnőtt román válogatott is lehet („nem hiszem, hogy erre sor kerül” – reagált a felvetésre). Mindenesetre Botond példája mutatja, mennyire nehéz egy székelyföldi tehetségnek több mint 600 kilométeres távolságból felhívnia magára a magyar szakemberek figyelmét.

„MI IS AZÉRT MŰKÖDÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜK A MAGYAR LABDARÚGÁST”

„A magyar szövetséggel sokáig nehezebb volt élő kapcsolatot kialakítanunk, mint a románnal. Messze vagyunk Budapesttől, a gyerekeinket a magyarországi szakemberek nem látják hétről hétre, így eleinte szó szerint rájuk kellett tukmálni a játékosainkat, hogy jöjjenek el, és nézzék meg őket. Illetve mi is több turnét szerveztünk annak érdekében, hogy magyar élcsapattokkal szemben is megmutathassuk magunkat. El kellett magyarázni, hogy mi is részben magyar közpénzből működünk, azért, hogy segíthessük a magyar labdarúgást, de ha nem vetnek ránk ügyet, akkor nem megy” – mondta Szondy Zoltán, aki ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a sok munkának köszönhetően a jelek szerint mára sikerül áttörniük egy gátat.

„Járt már nálunk a magyarországi edzőképzésben dolgozó Sisa Tibor, aki sokat segített a nyitásban, a nyáron pedig itt volt a korosztályos válogatottaktól Preisinger Sándor és Michael Boris egy nemzetközi tornán, és megdöbbentek, azt mondták, olyan kemény meccseket játszunk, amilyenek Magyarországon is ritkák. Nem véletlen, hiszenamikor idegenben játszunk román csapatok ellen, sok verbális támadást kapunk, de mi már megszoktuk, hogy sokakat zavar a létezésünk, másrészt számunkra minden korosztályos bajnoki felér egy nemzetközi mérkőzéssel, és ez is csak a fejlődést szolgálja.”

A nyári látogatásnak meg is lett az eredménye, mert attól kezdve már érkeznek a korosztályos válogatott meghívók a Székelyföldre. A cikk elején említett Botorok, Casiadi kettős is Preisinger U16-os válogatottjában mutathatta meg magát. Miközben most már egy folyamatos szakmai kapcsolat is kialakulóban van. Eljutottak odáig, hogy a meccseikről felvételeket kérnek Magyarországról, a napokban pedig egy húszfős, magyarországi szakemberekből álló csoport is ellátogatott Csíkszeredába, többek között két volt szövetségi kapitányt is vendégül láttak, Egervári Sándort és Mezey Györgyöt.

Ahhoz egyébként, hogy valaki romániai magyarként magyar válogatott lehessen, a kettős állampolgárság önmagában nem is elegendő. „A FIFA-követelményeknek is meg kell felelni – mondta ezzel kapcsolatban Szondy. – A nemzetközi szövetségnek pedig nehéz elmagyarázni, hogy a trianoni békeszerződéssel ötmillió magyar rekedt a határon túl, akik nem tehetnek erről…”