Válogatott: Nincs simogatás! Erről ennyit – Kádár Tamás

– Hétfőn repült vissza Kijevbe. Mostanra sikerült kipihennie magát?
– Nem mondanám – felelte határozottan Kádár Tamás, a válogatott 27 esztendős védője, aki Lettország (3–1) és Portugália (0–1) ellen is remek teljesítményt nyújtott. – Mérkőzés utáni éjszaka sosem tudok aludni. Most is csak forgolódtam az ágyamban, reggel pedig bepakoltam a bőröndömet, és indultam a repülőtérre. De hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak: most egyáltalán nem vagyok friss.

– Van trükkje, hogyan nyerheti vissza a leggyorsabban a frissességét? Jégkamrába fekszik, vagy fél napot a pezsgőfürdőben tölt?
– Nincs semmiféle trükk. A pihenés a kulcsszó. Ilyenkor az ebéden kívül nem megyek sehová, otthon nézem a televíziót, olvasok. Szeretek egyedül lenni és lazítani.

– Már megvonta a portugáloktól elszenvedett vereség mérlegét? Kikaptunk, mégis megtapsolták a szurkolók a csapatot.
– Különleges este volt. Talán a döntetlen benne lehetett volna a mérkőzésben, de ezen teljesen felesleges már gondolkodni. A hangulat, a körítés viszont felejthetetlen volt.

– Jobbak voltak a portugálok?
– Ezt kár lenne tagadni. Pokolian nehéz mérkőzés volt. A portugáloknál csupa világsztár játszik, a minőségbeli különbséget lelkesedéssel, harcossággal igyekeztünk ellensúlyozni. A kiállítással még inkább nehézzé tettük magunknak a találkozót, senki ellen sem könnyű egy órán át emberhátrányban futballozni, az Európa-bajnok Portugália ellen főleg nem. Ha úgy vesszük, egy helyzetet kellett volna értékesítenünk, de összességében az ellenfél megérdemelten nyert. Nem tudhatjuk, mi történik, ha nincs az a piros lap.

– Belülről is úgy érezték, hogy az ellenfél nem erőlteti a támadásokat, és a vezetés megszerzése után kényelmesen elfutballozgat?
– A vendégek járatták a labdát, és miután rendkívül labdabiztos játékosokról van szó, nehéz volt elvenni tőlük. Abszolút nem erőltették a támadásokat, inkább fárasztottak bennünket. Így is nagy munka volt a vasárnap esti, hiszen végig összpontosítani kellett, egy pillanatra sem lehetett kihagyni. Úgy vélem, álltuk a sarat, és noha minden válogatott meccsen küzdünk, ezúttal talán még harcosabbak, élesebbek voltunk.

– A portugálok szerint olykor túlságosan is.
– Na, ezen meglepődtem! Elsőre nem is értettem, miről beszélnek. A vasárnap esti nem barátságos mérkőzés volt, amelyen vissza kellett volna húzni a lábakat. Jelentős tétre ment a játék, világbajnoki selejtezőt játszottunk. A futballnak ez a lényege. Harcolni, ütközni kell. Mit kellett volna tennünk? Feltenni a kezünket és odasúgni Cristiano Ronaldónak, hogy gyere, rúgjál gólokat?! Ezek a játékosok egytől egyig erős európai bajnokságokban edződnek, nem hinném, hogy azokban a ligákban simogatják őket. De erről ennyit.

– Visszanézte azóta a meccset?
– Sosem teszem. Nem szeretem.

– Miért?
– Feleslegesnek tartom. Az már a múlt. Természetesen le kell vonni a tanulságokat, mikor, hol hibáztam, ám a mérkőzés utáni éjszaka a fejemben úgyis lepörgetem a helyzeteket. Mikor helyezkedtem jól, mit lehetett volna másképpen csinálni.

– Hétfő virradóra mire jutott?
– Az ember pontosan érzi, mikor játszik jól, és mikor megy neki kevésbé. Úgy gondolom, a mögöttünk hagyott két világbajnoki selejtezőn – a lettek és a portugálok ellen – viszonylag jól teljesítettem. Voltak hibáim, ezekkel tisztában vagyok. Sok pozitív visszajelzést kaptam, annak pedig külön örültem, hogy belső védőként játszhattam, nem pedig a védelem bal oldalán.

– Vasárnap óhatatlanul középpontba került Cristiano Ronaldo, hiszen ritkán jön Magyarországra hozzá hasonló világsztár. A pályán is érezhető volt, hogy ő más, mint a többiek?
– Én speciel ezt leginkább a játékvezetőn éreztem. Sokkal elnézőbb volt vele, mint velünk, többiekkel. Egyébként pedig amint elkezdődik a mérkőzés, nem szabad azzal foglalkozni, kit hogyan hívnak, hány Aranylabdája, Bajnokok Ligája-győzelme van. Régen rossz lenne, ha úgy tekintenénk rá mint felsőbbrendű lényre. Egy profi labdarúgónak senkivel sem szabad kivételeznie, hátvédként visszahúzni a lábad. Ő is ugyanolyan labdarúgó, mint mi. Neki is ugyanaz a célja, mint mindenki másnak: megnyerni a mérkőzést.

– A selejtezősorozatból már csak két mérkőzés van hátra, a svájciak elleni idegenbeli, valamint a Feröer elleni hazai találkozó. A csoport harmadik helye elfogadható eredmény lenne?
– A sorsolás pillanatában tudtuk, Portugália és Svájc jóval előttünk jár. Ettől függetlenül reménykedhettünk benne, hogy némi szerencsével odaérhetünk a második helyre. Már matematikai esélyünk sincs kijutni az oroszországi világbajnokságra, de egyáltalán nem mindegy, hányadik helyen végzünk a csoportban. Ne feledjük, a közeljövőben indul az úgynevezett Nemzetek Ligája, s ahhoz, hogy ott minél előkelőbb kalapba kerüljünk, kellenek a pontok, a győzelmek. A lettek és a portugálok ellen bizonyítottuk, hogy érdemes nekünk szurkolni.