Elek Ákos: Az új kapitány? Mindegy, ki az, csak normális legyen

– Három a magyar igazság?
– Én is így számoltam – utalt Elek Ákos arra, hogy csapata, a Kajrat Almati megnyerte a Kazah Kupát, és a 29 éves, 45-szörös válogatott középpályás korábban két elveszített döntő részese volt: a Videoton játékosaként a Kecskemét, diósgyőriként pedig az Újpest ellen vesztett. – Mi voltunk az esélyesek. Ha nem az Asztana az ellenfél, mindenki ellen mi számítunk favoritnak, és végül is nyerni tudtunk az Atirau ellen. Semleges helyszínen, Aktobéban volt a döntő, tízezer ember előtt. Remek körítés, szuper hangulat jellemezte a meccset, jó, hogy nyertünk.

– Lassan vége az idénynek.
– Így van, két bajnoki van hátra, Kleinheisler László csapata, az Asztana eggyel kevesebbet játszott. Még megküzdünk egymással, de ha nyerünk is, a vesztett pontok alapján vetélytársunk előttünk lesz, a két kieső ellen kellene buknia ahhoz, hogy mi legyünk a bajnokok is. Ez volt a cél, de tavaly kupát nyerni sem sikerült, szóval, előreléptünk.

– Tudom, a nemzetközi kupában többet vártak maguktól...
– Valóban, és szerintem előnyös, hogy tavaszi-őszi rendszerben megy a bajnokság. Tétmeccsekkel készülünk ugyanis az európai selejtezőkre. Látjuk, hogy a magyar csapatok – hiába rövid a nyári szünet –, csak szenvednek, amikor a BL-ben, El-ben lépnek először pályára tétmeccsen az idényben. A Skënderbeu ellen nagy esélyünk volt, elrontottuk, s a klub nagy szégyenként élte meg. Ám aztán az albán csapat utánunk a zágrábi Dinamót is kiejtette, utólag azt mondom, mégsem volt akkora égés a kiesés, mint ahogy akkor megéltük.

– Ha vége a kazah bajnokságnak, a szünet hossza attól függ, tagja-e a válogatott keretnek?
– Így van: ha hívnak, megyek, ha nem, itt maradok még néhány napig. A zárás után egy hétig levezető edzéseink lesznek. Örömmel megyek, ha Szélesi Zoltán meghív a két felkészülési mérkőzésre.

– Mit szólt a döntéshez, hogy Bernd Storckkal közös megegyezéssel szerződést bontott az MLSZ? Több társa a közösségi oldalán posztolt képet.
– Én nem tettem ki semmit, de üzenetet küldtem Bernd Storcknak.

– Mit írt neki?
– Megköszöntem a közös munkát.

– Pedig amikor Svájcban lecserélte, mást láttam az arcán.
– Lehet, hogy épp akkor ideges voltam, de nem felejtem el, amit együtt elértünk. Az Eb nem csak az én pályafutásom legszebb pillanata volt, s nem felejtem el neki, mennyire bízott bennem. Megsérült a térdem, a felkészülés idején rehabilitáción voltam, és a keret kihirdetésének napján edzhettem először, mégis kivitt az Eb-re.

– Milyen kapitány vegye át a válogatottat?
– Normális.

– Hogy érti?
– Az Eb után nem ment a játék Diósgyőrben, de a válogatottban ott lehettem. Bernd Storck azonban elmondta: nem tetszik neki, amit lát, fel kell javulnom, különben nem jöhetek legközelebb. Szemtől szembe elmondta, amit gondol. Nem rossz szándék vezette, sőt azt éreztem, jót akar nekem, figyelmeztet. Mondjuk, én is éreztem, hogy gyengén teljesítettem. Megtanultam, hogy nem szabad túlságosan ragaszkodni edzőhöz, játékostárshoz, mert az visszaüthet. Még szinte gyerek voltam, amikor Mezey György elkerült a Videotontól, fél év elment a karrieremből, mert azon siránkoztam, miért nem folytathatta együtt az a közösség. A futball ilyen, ha egy edző hozzá tud tenni a pályafutásodhoz, azt használd ki. Ha nem, akkor dolgozz magadért. Bárki a kapitány, a futballistának kötelező megszakadnia a mérkőzésen. Persze azért repülök tíz órát haza, tízet vissza, mert hiszek abban, hogy az Eb-élmény megismételhető.

– Apropó, futás: a maratoni távot mikor teljesíti?
– Az edzéseken megvan részletekben, de tudom, miért kérdi. Évi, a feleségem nemrég lefutotta. Két gyerek mellett is tud edzeni, készülni rá. Azt mondja, ez kikapcsolja, néha reggel hatkor lenyom tíz kilométert, amikor mi még alszunk a gyerekekkel. Büszke vagyok rá, hogy megcsinálta, de nem készülök hasonlóra – eleget futok a futballpályákon.