Megérett a meggy – Deák Zsigmond jegyzete

Miközben a futballvilág szerencsésebb fele vigyázó szemeit Oroszországra veti, hogy figyelemmel kísérje a világbajnokságon szereplő kedvenceit, a sportág alsóbb régióiban egyrészt a Bajnokok Ligája selejtezőjének nyoni sorsolása, másrészt a maguk baja a fő téma. Magyarázni sem kell, mi a szerencsésebb vagy az alsóbb társasághoz tartozunk-e, sajnos néhány sanyarú évtized óta hozzászokhattunk, hogy a vb alatt játszunk ugyan, de más játékot.

Most is ez lesz, a Videoton épp az elődöntők idején tusakodik majd Luxemburgban, két vagy három nappal a finálét követően pedig visszavágón látja vendégül a Dudelange-ot. No de mi ez ahhoz képest, hogy a BL-sorsolás napján az MLSZ kirúgta a válogatott éléről Georges Leekenst, és kinevezte helyette Marco Rossit?

Érett a döntés, mint a fán pirosodó meggy, a magyar sajtóban mi adtunk róla hírt először, most pedig az MLSZ hirtelen hivatalossá tette, hogy megválik a veterán belga szakembertől, s kinevezi helyette a régióban gazdag tapasztalatokat gyűjtő, a Honvéddal tavaly magyar bajnok, a Dunaszerdahellyel idén szlovák bronzérmes olasz trénert.

„Marco Rossi edzői felfogása az MLSZ elnökségének megítélése alapján jól illeszkedik a magyar labdarúgás lehetőségeihez, ami alkalmassá teszi arra, hogy a magyar válogatott keretét hatékonyabb futballra vezérelje, és 2018–2019-ben elvégezze a 2020-ban ütőképes együttes kialakításának feladatát” – tartalmazza többek között a szövetség közleménye.

Ez mind nagyszerű, de kérdem én, ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor miért nem egyből Rossira esett a választás, miután Bernd Storcknak útilaput kötöttek a talpára? Miért kellett a labdarúgásunkhoz korábban hozzá sem szagoló, messziről jött embert kinevezni, s ezzel feláldozni mind a négy idei felkészülési mérkőzést? Az itáliai edző esélyesnek számított már tavaly is, aztán mégis kigolyózták, őszintén szólva szívesen olvastam volna az MLSZ-kommünikében legalább egy erről szóló, önkritikusnak felfogható félmondatot, de hiába.

Mindegy, nem ezen fog múlni a Nemzetek Ligája vagy/és az Eb-selejtező sikere, Rossi legalább néhány hónapot gondolkodhat az első tétmérkőzésig, ha már próbálgatni nincs lehetősége. Dárdai Pál anno 2014 őszén nem kapott ennyi időt sem, azonnal bizonyítania kellett Bukarestben, s tessék, megcsinálta, no meg lerakta az Európa-bajnokságra kijutó csapat alapjait.

Most szintén ez a cél, s Rossi Leekensszel ellentétben legalább a „mi fiunk”; mint még a kinevezése előtt posztolta, két válogatott hiányzik neki a vb-ről, az olasz és a magyar. Adja Isten, hogy a 2020-as Eb-ről már egyik se hiányozzon.