Ezekben lépett előre Marco Rossi válogatottja

Öt meccs adatait néztük meg részletekbe menően. Kiderül, milyen mutatókat produkált a válogatott Bernd Storck szövetségi kapitány utolsó, Feröer elleni vb-selejtezőjén (1–0), hogyan teljesítettek a mieink Georges Leekens idejében a kazahok (2–3) és az ausztrálok ellen (1–2), és ezek után megnéztük a finnek (magyar szempontból 0–1) és a görögök elleni produkciót (2–1). Az InStat azon statisztikai mutatók mentén vizsgáltuk a mérkőzéseket, amelyek szerintünk a leginkább meghatározhatják egy mérkőzés alakulását, kimenetelét.

JAVULÓ HATÉKONYSÁG ÉS EGY ÚJ FEGYVER – PASSZJÁTÉK, KULCSPASSZOK

Az egyik ilyen a passzpontosság és ezzel összefüggésben a passzok iránya, hiszen meglehetősen nehéz úgy meccset nyerni, hogy ellenfelünknél nagyobb százalékban rontjuk el az átadásokat, ráadásul a jó passzok nagy része nem előre irányul. A Leekens idejében játszott mérkőzéseinket ugyanis ez jellemezte.

A belga kapitánnyal megvívott négy találkozóból csak a kazahokat tudtuk felülmúlni passzpontosság terén, egyetlen százalékkal (77–76), de így is nyolcvan százalék alatt maradtunk. Mit sem ért ugyanakkor ez a minimális különbség, mert eközben a támadó passzainknak csak a 65 százaléka volt jó (szemben a kazah 72-vel) és a pontos passzok majdnem fele (361-ből 178) nem a támadójátékot segítette. Az ausztrálok ellen a jó passzoknak csak a 44 százaléka volt támadópassz, mindez az ötlettelenségről árulkodik.

Ez az, ami változott Rossinál, és az olasz kapitánnyal még ahhoz képest is jó számokat produkált a csapat, ami Storck utolsó meccsét, a finneknél és a görögöknél alacsonyabban rangsorolt Feröer ellen 1–0-ra megnyert találkozót jellemezte. Finnországban ugyanúgy 84 százalékos pontossággal passzoltunk (függetlenül attól, hogy éppen az egyik eladott labdánkból döntötték el a meccset a hazaiak), mint itthon Feröer ellen, viszont a jobb erőkből álló görögökkel szemben minimálisan még javítottunk is a pontosságunkon (85 százalék). Ráadásul a finnek ellen a jó passzaink 70, a görögök ellen 64 százaléka volt támadópassz.

A passzjátékkal összefüggésben évek óta sokat szajkózzuk a kulcspasszok, vagyis a gólhelyzeteket előkészítő átadások hiányát.

A mennyiséget illetően továbbra is lehet hiányérzetünk, hiszen a két NL-meccsen csak hét ilyen passzt mutattak be Kovács Istvánék, ebből a finnek ellen csupán kettőt, de mindkettőt a Vidi középpályása, aki csaknem négy év után Rossinál játszott újra a válogatottban, a csapatba építése hosszú távon éppen a kulcspasszok számának emelését is célozhatja. Ugyanakkor előrelépés, hogy százalékos mutatóban mindkét riválisunk fölé tudtunk nőni, vagyis a finneknél (76–64 százalék a javunkra) és a görögöknél is (45–29) pontosabbak, hatékonyabbak voltunk, míg korábban Feröer, Kazahsztán és Ausztrália is jobb volt nálunk ezen a téren.

Arról nem is beszélve, és a passzjáték, illetve a védekezés tekintetében talán ez az egyik legfontosabb előrelépés, hogy a görögöknek a Groupama Arénában csupán két kulcspasszt engedtünk.Miközben korábban Feröernek hármat, Ausztráliának ötöt, Kazahsztánnak hatot. Márpedig a stabil védekezés alapja, hogy az ellenfél ne tudjon passzokkal mögénk kerülni, és hogy a görögök ellen ezt többnyire sikerült megakadályoznunk, az azért is nagy szó, mert nekik az egyik fegyverük éppen a mélységi kiugratásokban rejlik, Észtországban is ezzel nyertek. Marco Rossi viszont láthatóan jól felkészítette erre a csapatot.

A támadójátékot tekintve elővett egy új fegyvert a kapitány, amire korábban nem építettünk ilyen tudatos taktikát, mint most: ha előrefelé nem igazán tudunk kulcspasszt adni, mert az ehhez szükséges kvalitások továbbra is hiányoznak a csapatból, akkor adjunk „hátrafelé”. Vagyis megnőtt a „lekészítések” szerepe, amikor a szélről középre adott labdákat hátrafelé továbbítjuk a második hullámban érkező középpályások felé, így teremtve gólhelyzetet – a görögök ellen mindkét gólunkat így szereztük.

Adatok forrása: InStat Football
A figyelembe vett mérkőzések: Magyarország–Feröer (HUN–FAR), Magyarország–Kazahsztán (HUN–KAZ), Magyarország–Ausztrália (HUN–AUS), Finnország–Magyarország (FIN–HUN), Magyarország–Görögország (HUN–GRE)

MEGTALÁLTUK SZALAIT, AKTIVIZÁLTUK KLEINHEISLERT – KAPCSOLATKERESÉS

A passztérképek Leekens mérkőzései alatt óvatos, nem épp gyors hátsó alakzatbeli labdatartásokra utalnak – és nagyon kevés kapcsolatra előrefelé. Az, hogy a két belső védő, a két szélsőhátvéd és a visszalépő (egyik) belső középpályás egymás között járatja a labdát, rendben van, az viszont nincs, hogy előrefelé alig-alig voltak működő játékkapcsolatok.

Kleinheisler Lászlónak a mellette és előtte levőkkel minimális a kapcsolata, a center Szalai Ádám pedig elsősorban Gulácsi Pétertől kapja a hosszú felíveléseket, a többiek alig találják meg a labdákkal. A finnek elleni mérkőzésen még nem sikerült „aktivizálni” Kleinheislert, ám a görögök ellen az öt leggyakoribb magyar játékkapcsolatból négyben már benne volt (összjátékok Fiolával, Kádárral, Sallaival és Nagy Ádámmal).

Vissza a centerre: önmagában nem gond, hogy Gulácsi megcélozza Szalait – agresszív letámadás vagy túlzsúfolt középpálya esetén jó B-terv, hogy felrúgja a labdát a magas, erős centernek –, az már sokkal inkább, hogy a többiek nem találják a középcsatárt. A finnek és a görögök ellen már sokkal több átadást kapott Szalai mezőnyjátékos társaitól, elsősorban a szélekről, bár az öt leggyakoribb kapcsolatba így sem tudott bekerülni a centerünk egyik meccsen sem.

Az átlagos helyezkedést mutató térképek alapján nem hatalmas a különbség, ám kompaktságban előrelépett a magyar csapat: kisebb a távolság a leghátsó védő és a center között, közelebb vannak egymáshoz a pályán a játékosok, kevesebb a tátongóan üres terület. Ez egészen alapvető fontosságú dolog a magyar válogatottnak (is): egyre több és több csapat tanul meg már az európai középmezőnyből is kiválóan, alakzatot és kompaktságot tartva védekezni és együtt mozogni, feladva ezzel a leckét néha jóval nagyobb játékerejű csapatoknak is.

A leggyakoribb passzkapcsolatok, átlagos helyezkedés a finnek ellen

Forrás: InStat Football (a számok a játékosok mezszámát jelölik, az összes mezszámot lásd itt, a meccsről szóló tudósításunkban!)

Leggyakoribb passzkapcsolatok, átlagos helyezkedés a görögök ellen

AMIBEN KEVÉSBÉ FEJLŐDTÜNK – LABDABIRTOKLÁS, TÁMADÁSÉPÍTÉS

A labdabirtoklás százalékos mutatóiba nem mennénk bele, hiszen azt nagyban befolyásolhatja a taktika és az, hogy melyik csapat szerzett vezetést a mérkőzésen. Viszont azt érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a görögök ellen, több mint egy félidőt egygólos előnyben játszva is átlagosan ugyanannyi ideig tartott egy labdabirtoklásunk (13 másodperc), mint Kazahsztán ellen, amikor mi futottunk az eredmény után, nekünk kellett volna nyomást gyakorolni az ellenfélre, és hasonló volt a helyzet Feröer ellen is (akkor 14 másodperc volt az átlagunk).

A győzelemhez vezető egyik út, hogy a kevés adódó kontratámadás mellett hatékonyan kell élni a helyzetekkel, mint a görögök ellen, amikor a hat lövésünk közül kettőből is gól lett (ez 33 százalékos lövés/gól mutató, ami magasan a legjobb volt az elmúlt egy évben).

A másik lehetőség, hogy olyan nagy nyomás alatt kell tartani az ellenfelet, hogy még kevésbé jó helyzetkihasználás mellett is előbb-utóbb megtörjön. Utóbbihoz viszont 11-12 másodperces átlagos labdabirtoklás kevés. Feröer ellen a 14 is csak egy nyögvenyelős győzelmet eredményezett, míg Finnországban a 17 sem volt elegendő ahhoz, hogy megtörjük a hazai ellenállást. Tanulság lehet az észtek, vagy akár a finnek elleni itthoni mérkőzés előtt, hogy a védekezésre berendezkedő csapatok ellen hosszabb, egybefüggő labdabirtoklásokra van szükség. Hogy mást ne mondjunk, Feröer és Kazahsztán ellen is csak egyszer tudtuk 45 másodpercnél tovább birtokolni a labdát, anélkül nehéz építkezni, nyomást gyakorolni.

Ezzel összefügghet, hogy egyelőre nem sikerült javulást felmutatni a lövéssel záruló támadásépítések százalékos mutatóján. Feröer, Kazahsztán és Ausztrália ellen átlagosan a támadásaink 12 százalékát fejeztük be lövéssel, míg Finnország ellen 11, Görögország ellen csak kilenc százalékos volt ez a mutató. Persze mondhatjuk, hogy éppen a görög meccs a példa, hogy nem a lövések, hanem a gólok száma a mérvadó, de ehhez, mint azt fent is hangsúlyoztuk, az elmúlt egy év legjobb helyzetkihasználására volt szükség.

BIZTATÓ PÁRHARCOK, DE KEVESEBB LABDAVESZTÉST, TÖBB JÓ CSELT! – ÖSSZEGZÉS

Végül, de nem utolsó sorban a párharcmutatók közül érdemes kiemelni, hogy a finnek ellen 22 szerelést mutattunk be, ami a vizsgált meccseket tekintve a legtöbb volt az elmúlt egy évben, és az ehhez társuló, 61 százalékos szerelési hatékonyság is az északiak ellen volt a legmagasabb. Az is biztató a jövőre nézve, hogy a párharcokban kimondottan erős görögökkel szemben az összes párharcot tekintve csak kicsivel maradtunk alul (54–46%), és például támadásban 43 párharcot tudtunk nyerni (49%), ami a legmagasabb szám volt az elemzett találkozók közül.

Ugyanakkor továbbra is kevés a jó csel, a finnek ellen 11-et, a görögökkel szemben nyolcat mutattunk be, márpedig a cselekre nagy szükség lenne egy lendületesebb támadójátékhoz. Továbbá jobban kell figyelni, hogy ne veszítsünk annyi labdát a saját térfélen, mint legutóbb, a görögök ugyanis 16-szor szerezték meg a labdát a mi térfelünkön, a vizsgált másik négy meccsen ilyenre nem volt példa.

Mindezeket együttvéve elmondható, ha a jelzett hiányosságokban fejlődni tudunk – több kulcspassz, több csel, több lövéssel záruló akció –, és megmaradnak azok az erények, melyeket a legutóbbi két meccsen felvillantottunk, úgy mint a pontosabb és gyorsabb passzjáték, az ellenfél kulcspasszainak megakadályozása, a második hullámból érkező eredményes támadójáték, akkor jó útra léphet a válogatott. Ehhez kellenek az olyan jó egyéni teljesítmények, amilyet a görögök ellen például Kleinheisler Lászlótól vagy Kovács Istvántól láthattunk, és az is sokat segíthet, ha Szalai Ádámot már nemcsak megtalálják a társak, hanem gólokat is tudunk szerezni a hozzá eljutott labdákból.

Most úgy tűnik, a fentiekhez minden adva van, mert megvan a kellő összhang a csapat és Marco Rossi kapitány között, van egy kialakult elképzelés, ami mentén halad a csapat, és mindenki egy irányba húzza a szekeret. Kíváncsian várjuk a folytatást október 12-én, Athénban…

NEMZETEK LIGÁJA
A C-LIGA PROGRAMJA

2. CSOPORT
Szeptember 8., szombat
Finnország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Görögország 0–1
Szeptember 11., kedd
MAGYARORSZÁG–Görögország 2–1
Finnország–Észtország 1–0
Október 12., péntek
20.45, Athén: Görögország–MAGYARORSZÁG
20.45: Észtország–Finnország
Október 15., hétfő
20.45, Tallinn: Észtország–MAGYARORSZÁG
20.45: Finnország–Görögország
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország