A cinizmus ligája – Szöllősi György jegyzete

Jürgen Klopp a Manchester City elleni 0–0 után arról panaszkodott, hogy játékosai most megint eltávoznak, hogy „a futballvilág legértelmetlenebb viadalában, a Nemzetek Ligájában játsszanak”. Aztán a Liverpool menedzsere gúnyosan hozzátette, reméli, labdarúgói egészségesen térnek vissza ebbe a „könnyű, komolytalan” bajnokságba, a Premier League-be.

Külön elemzést igényelne, hogy vajon milyen összefüggésben van a német edző nyilatkozatával az, hogy három nap múlva az UEFA bejelentette, ötven százalékkal emeli a Nemzetek Ligája pénzdíjait és a részvételért járó úgynevezett „szolidaritási díjat”, de próbáljuk meg inkább azt eldönteni, igaza van-e Kloppnak. A maga szempontjából mindenképpen, hiszen megszállottan sikerorientált edzőként érthetően bőszíti, hogy a barátságos meccsek úgynevezett megszüntetése valójában növelte a válogatott csapatok és játékosok terheit és meccsszámát: abban a félévben, ami eddig a világbajnokság befejezése és az Eb-selejtezők kezdete közötti szünetet jelentette két-három felkészülési mérkőzéssel, hat amolyan tétmeccset, Nemzetek Ligája-találkozót helyeztek el a meccsnaptárban. Ezek ellen kelt ki a Liverpool szakvezetője.

Nos, az biztos, hogy az egyszeri szurkoló szinte képtelen megérteni a lebonyolítás szisztémáját, a találkozók tétjét, s legfeljebb addig jut el, hogy valamilyen kacifántos módon innen is el lehet jutni az Eb-re a selejtezőtől függetlenül. Persze a legjobb válogatottak, az A-csoport rangadói izgalmasak, de nem a tét, hanem a résztvevők miatt, ráadásul ezek a csapatok úgyis ott lesznek az Eb-n. Közben a „szolidaritási díj” olyannyira szolidáris, hogy a C-csoportban, ahol mi vagyunk, például feleannyi (1.125 millió euró), mint az A-csoportban (2.25 millió euró), vagyis a nagyobbakkal és gazdagabbakkal kicsit szolidárisabb az UEFA, mint a kicsikkel és gyengébbekkel. Eleve rettenetes a kasztrendszer meghonosítása a hajdan a „bárki bárkivel összekerülhet és a legkisebb is legyőzheti néha a legnagyobbat” demokratikus elven működő, több izgalmat és katarzist kínáló futballba (lásd a horvát válogatott keltette eufóriát a nyáron), és immár a klubfoci után a válogatottak versenyrendszerét is mérgezik az egyenlőbbek előjogai.

Talán Klopp sem lenne ilyen magabiztos, ha a Bajnokok Ligájában valóban csak a bajnokok indulhatnának, ahogy egykor, és talán az UEFA is rendelkezhetne kifinomultabb filozófiával és gyakorlattal a „még több pénzzel mindenki szája betömhető” tételnél. Ehelyett azt látjuk, hogy a Nemzetek Ligája nem csökkenti, hanem növeli a topjátékosok terheit, még jobban kizsigereli őket a még nagyobb profit reményében, amiből néhány fillér a klub harmad-, negyedosztályú tagjainak is jut.

Így hát a Nemzetek Ligája inkább a cinizmus ligája. Más kérdés, hogy nekünk egyetlen válogatott meccs sem értelmetlen, és még csak nem is volt barátságos soha. És igen, akárki ellen játszik is, bármilyen sorozatban, akárhányadik osztályban, szívesebben nézzük nemzeti csapatunkat még a tényleg fantasztikus Premier League klubjainál is.