– Furcsa, hogy épp most sorsolták ki doppingellenőrzésre...
– Nekem is eszembe jutott: az UEFA sem hitte el, hogy teljesítményfokozó nélkül képes lehetek gólt szerezni – nevetett Nagy Ádám, a Bologna légiósa, aki 29. válogatott mérkőzésén talált be először az ellenfél kapujába. – Viccelődtünk ezzel, mert sokáig nem sikerült mintát szolgáltatnom. Ahogy lefújták a mérkőzést, jöttek hozzám, hogy az öltözőbe már nem mehetek be, hanem az erre kijelölt helyiségbe kell követnem az illetékeseket. Sok idő kellett, amíg kellően ellazultam ahhoz, hogy sikerüljön, amit vártak tőlem. Éjfél is elmúlt már, mire végeztem, addigra kiürült az öltöző, el sem tudtam köszönni a többiektől. Ha most pótolhatom: sziasztok, srácok!
– Nem lep meg, hogy jó a kedve.
– A Bologna edzőmeccset játszott a hétvégén, több légiós Dél-Amerikából jön vissza, így a hétfőn szabadnap, csak kedd délután lesz edzés, így volt időm a családdal lenni, édesanyám főztjét enni ebédre, és találkozhattam a barátaimmal.
– Lapunk tudósításában is szerepelt: sokan kritizálták, hogy gyakran oldalra vagy hátrafelé passzol.
– Ezek a kritikák eljutnak az emberhez, de magamtól is tudtam, hogy vannak játékelemek, amelyekben szeretnék fejlődni, előrelépni – örömteli, hogy az észtek és a finnek ellen is hozzá tudtam tenni a magam teljesítményét a csapat győzelméhez. Taktikai elem volt, hogy aki a legközelebb van az elveszített labdához, kezdje el a letámadást, és ennek volt is eredménye. Az észtek ellen egy felszabadító rúgásba léptem bele, amely felperdült, és Szalai Ádám gólt fejelt, most pedig nekem sikerült a hálóba lőnöm.
– Tudta, hogy rálövi?
– Amikor megszereztem a labdát, érzékeltem, hogy van előttem terület, ezért megindultam előre, és vártam, miként reagál a két belső védő: kilépnek-e rám, vagy a passzsávot zárják? Amikor láttam, hogy nem támadnak meg, és közel vagyok a tizenhatoshoz, akkor döntöttem el, hogy célba veszem a kaput. Nagyszerű érzés gólt szerezni, ezt aligha kell bizonygatnom.