Marco Rossit nem kell sajnálni, elég, ha hiszünk benne

Minden végzet valami újnak a kezdete – tartja az örök érvényű bölcsesség, és a Nemzetek Ligája mostani sorozatának utolsó meccse, a finnek elleni találkozó előtt ez a hozzáállás érződött a szurkolókon is. Az NSO Tv-nek nyilatkozó drukkerek a csütörtöki meccshez hasonlóan ezúttal is arról beszéltek, hogy Marco Rossiban nagyon bíznak, az ő irányításával végre le tudjuk zárni az elmúlt évtized egyik legrosszabb időszakát, mely során a két év alatt, 2016 novembere és 2018 október 12. között lejátszott 17 meccsen 12 vereséget szenvedtünk és csak négyszer nyertünk (miközben a Nemzetek Ligájában az utolsó, D-ligába kerülő csapatok közül kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól és Kazahsztántól is). Aztán volt olyan drukker is, aki azt mondta, félti Rossit, sőt kicsit sajnálja is, mert szimpatikus edzőnek tartja, de a magyar válogatottal ő is csak „megégeti” magát.

Nos, nagyon úgy néz ki, az olasz szakembert nem kell félteni vagy sajnálni. A vasárnapival együtt hat Nemzetek Ligája-meccsre készíthette fel a csapatot (a hatból egyszer, az észtek legyőzésekor eltiltás miatt a lelátón ült), ebből hármat megnyertünk, kétszer kikaptunk, egyszer döntetlent játszottunk. Sorozatban három mérkőzésen maradtunk veretlenek, amire az Eb óta nem volt példa, és egymás után két meccsen nem kaptunk gólt, ami ugyancsak 2016-ban fordult elő legutóbb. S a játék olyan hozzáállással párosult, amivel a csapat újra maga mellé állította a szurkolókat.

„Mi újra itt vagyunk, nem adjuk fel soha…” – énekelte az első percektől rendületlenül a magyar tábor, melynek tagjai közül a második félidőben, a 4 Celsius-fokos novemberi „melegben” többen is félmeztelenre vetkőzve buzdították a csapatot, és egy molinón is üzentek: Mindörökké, Magyarország. Miközben a pályán a piros-fehér-zöldbe öltözött magyar társaság nagyon is határozott elképzelésekkel futballozott.

Nem hiba nélkül, viszont elöl rég nem látott tudatossággal. Azok a megoldások, mint amilyen Korhut Mihály mélységi passza volt, mellyel indította az első gól előtt Kalmár Zsoltot, és az a sarkazás, amivel a középpályás ziccerbe hozta Szalai Ádámot, régóta hiánycikknek számított a támadójátékunkban (apropó Szalai, megvan a 19. gólja, amivel holtversenyben a magyar válogatott történetének 21. legeredményesebb góllövője – bravó, így tovább!). Ahogy a bátor, vállalkozó kedv is, mint amilyet Kleinheisler Lászlótól láthattunk a görögök elleni góljánál és most Nagy Ádámtól, aki profi pályafutása során, nagypályás labdarúgásban a harmadik gólját szerezte tétmérkőzésen. Ráadásul azok után vállalkozott lövésre, hogy az észtek ellen egy hasonló helyzetnél még csak fel sem nézett a kapura, hanem egyből passzolt tovább.

Ez is azt mutatja, hogy a csapat és talán egyénenként a játékosok is képesek fejlődni Rossinál meccsről meccsre, hónapról hónapra, még úgy is, hogy a nyáron érkező új kapitánynak nem volt lehetősége kísérletezgetésre, hiszen csak tétmeccseken irányíthatta az együttest. Ha a tendencia folytatódik, akkor egy szerencsés sorsolással talán az Eb-selejtezőknek sem teljesen esélytelenül vághatunk neki, bár az egyenes ági kvalifikációhoz olyan bravúrra lenne szükség, amilyet az elmúlt harminc évben csak egyszer produkáltunk, ugyanis ez idő alatt csak egyszer végeztünk az aktuális Eb-, vagy vb-selejtezős csoportunkban a 2. helyen (1997-ben Csank János irányításával, majd a pótselejtezőn jöttek a jugók…).

Viszont az észtek görögországi győzelmével még akár a Nemzetek Ligájában is kaphatunk egy rájátszást érő helyet. Persze erre egyelőre nem lehet alapozni, mert ez nagyon sok minden függvénye, mindenesetre köszönjük Észtország – „Aitäh, Eesti!” A nyelvrokonok kapitánya, Martin Reim a csütörtöki sajtótájékoztatón az NSO kérésére megígérte, győzni mennek Athénba, és állta a szavát.

Mint ahogy állta a szavát a magyar válogatott is, és a „mindent megteszünk”, illetve a „mindenképp győzni szeretnénk” típusú kijelentések ezúttal nemcsak pusztába kiáltott szavak voltak. Rossi folyamatosan azt hangoztatja, hogy csak az eredmények számítanak, és ebben a válogatottban több van, mint amit az elmúlt két évben mutatott – kezdünk hinni a kapitánynak és újra bízni a csapatban.

NEMZETEK LIGÁJA
C-LIGA
2. CSOPORT
MAGYARORSZÁG–FINNORSZÁG 2–0
Budapest, Groupama Aréna, 9400 néző. Vezette: Vincic (szlovén)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Baráth (Lang, 52.), Orbán, Kádár T. (Vinícius, a szünetben) – Lovrencsics G., Kalmár, Nagy Á., Kleinheisler, Korhut (Holender, 54.)– Dzsudzsák – Szalai Á. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
FINNORSZÁG: Joronen – Granlund (Toivio, a szünetben), Arajuuri, Väisänen, Uronen – Lod, G. Kamara, Lam (Kauko, 60.), L. Taylor (Forsell, 74.) – Tuominen, Pukki. Szövetségi kapitány: Markku Kanerva
Gólszerző: Szalai Á. (29.), Nagy Á. (37.)

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
Görögország–Észtország 0–1