Szalai, a vezér; az Eb óta először van ilyen jó szériánk

AZ EB ÓTA NEM LÁTTUNK ILYET

A 2016-os Európa-bajnokság csoportmérkőzései óta először fordult elő, hogy a magyar válogatott egymás után három meccsen is veretlen maradt – a belgák elleni Eb-nyolcaddöntő (0–4) és a görögök elleni idegenbeli NL-mérkőzés között a nemzeti csapat 22 találkozóból 14-en vereséget szenvedett, márpedig ehhez hasonlóhoz jó ideje nem voltunk hozzászokva. Igen mély gödörből kell(ett) kikászálódnia a csapatnak, hiszen 2010 és 2016 között minden évben előfordult legalább hármas veretlenségi periódus – míg 2017 és 2018 első fele alaposan megtépázhatta a játékosok önbizalmát.

A 2018-as esztendőt erősen felfelé ívelő formával, ám negatív mérleggel zárta a magyar válogatott: 2001–2003 óta először fordult elő, hogy egymás után három év mutatója is negatív volt. A novemberi mérkőzések alapján azért reménykedhetünk egy fordulatban.

SZALAI: TÖBB KATEGÓRIÁBAN IS AZ ÉLEN

Szalai Ádám minden tekintetben a válogatott vezére volt 2018-ban: Kleinheisler Lászlóval ketten léptek pályára mindegyik mérkőzésen, de a centeré a legtöbb játékperc (799 a lehetséges 900-ból), a legtöbb gól (5) és a legtöbb „kanadai pont” (5) is. A középcsatár 2016 után lett ismét a nemzeti csapat legeredményesebb játékosa, és már csak egy találatra van attól, hogy csatlakozzon a húszgólosok táborához. Márpedig ez a magyar labdarúgás történetében eddig csak húsz játékosnak sikerült, az aktívak közül Dzsudzsák Balázs (21) a legeredményesebb.

Szalai 2016. június 14-én, az Eb-n, Ausztria ellen emlékezetes találattal törte meg hosszú gólcsendjét. Azt a meccset is beszámítva azóta 20 válogatott mérkőzést játszott és 11 gólt szerzett, ami igen jó mutató. Szalai Ádám eddig 15 válogatott mérkőzésen szerzett gólt, és ha ő beköszönt, akkor a nemzeti csapat csak két mérkőzést veszített el.

CSAK NÉGYEN JÁTSZOTTAK 600 PERCNÉL TÖBBET

A 2018-as játékpercek alapján ez volt a leggyakrabban pályára küldött magyar válogatott: Gulácsi – Lovrencsics G., Orbán, Kádár, Fiola – Nagy Á., Kleinheisler – Varga R., Kovács I., Sallai R. – Szalai Á. Azért az sokatmondó, hogy a lehetséges 900 játékpercből 600-nál többet csak Szalai Ádám, Gulácsi Péter, Kleinheisler László és Kádár Tamás töltött a pályán. A fenti felállásban egyszer sem lépett pályára a nemzeti csapat, a legközelebb a Görögország–Magyarország mérkőzésen járt ehhez, amikor a tizenegy futballistából kilencen a kezdőcsapatban voltak, Kovács István meg beállt csereként.

Marco Rossi alatt kialakulóban van egy tengely: Gulácsi Péter, Willi Orbán, Kádár Tamás, Nagy Ádám, Kleinheisler László, Szalai Ádám a „gerinc” (és ha rendszeresen játszik, minden bizonnyal Dzsudzsák Balázs is csatlakozik ehhez).

IDEGENBELI KÍNOK: EZEN BIZTOSAN JAVÍTANI KELL

Ahhoz, hogy a magyar válogatottnak legyen esélye a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőin (csapatunkat a 3. vagy 4. kalapból húzzák ki), mindenképpen javítani kell az idegenbeli mutatón. A magyar nemzeti csapat több mint két éve, 2016. október 10. óta (Lettország–Magyarország 0–2) nem nyert meg idegenbeli meccset, a nyeretlenségi sorozat immár nyolcmérkőzéses (két döntetlen, hat vereség).

Ilyen hosszú rossz idegenbeli sorozat legutóbb 1993 és 1996 között volt. Az írek ellen megfordított mérkőzés (1993. május 29., Írország–Magyarország 2–4) és az Azerbajdzsán ellen megnyert vb-selejtező (1996. november 10., Azerbajdzsán–Magyarország 0–3) között a válogatott 14 mérkőzésen át maradt sikerélmény nélkül vendégként, ráadásul a 14 találkozóból 13-at el is veszített.

Érdemes figyelembe venni a 2018-as esztendő értékelésénél, hogy nemzeti csapatunk nem játszott elit kategóriás ellenféllel – ez egyrészt a Nemzetek Ligája lebonyolítása miatt érthető, másrészt az év első felében is csak Ausztráliával mérkőztek meg a mieink a vb-szereplők közül. A legutóbbi, október 25-én kiadott FIFA-világranglistán a magyar válogatott idei ellenfelei közül Skócia a 40., Görögország és Ausztrália holtversenyben a 42., Finnország az 56., Fehéroroszország a 78., Észtország a 98., Kazahsztán a 117. helyen áll.

Az idén tehát úgy zárt negatív mérleggel a válogatott, hogy nem játszott topkategóriás ellenféllel, sőt, a top 40-ből is csak a skótokkal, akik októberben zárták a ranglista ezen részét. Márpedig az Eb-selejtezőn minden bizonnyal legalább két top 40-es csapattal kell megmérkőzni, és csak két továbbjutó hely lesz a csoportban.

Folytatás 2019-ben: az Európa-bajnoki selejtezőket december 2-án, Dublinban sorsolják, az első játéknap március 21. A magyar válogatott egy hajmeresztően kezdődő évet jól zárt, Marco Rossi láthatóan elnyerte játékosai és a szurkolók bizalmát is – az más kérdés, hogy Georges Leekens kudarccal végződő kinevezésére valószínűleg ráment a Nemzetek Ligája, amely adott volna egy plusz lehetőséget az Eb-kvalifikációra. Illetve minimális esélyként még adhat így is, hiszen a válogatott megszerezte csoportjában a második helyet, tehát ha Finnország kvalifikálja magát az Eb-selejtezőkből, akkor helye megüresedik az Eb-pótselejtezőn.

Ehhez azért nem kis szerencse kellene, ráadásul innentől kezdve nincs is befolyása a magyar csapatnak a finnekre, tehát egyelőre ne foglalkozzunk bővebben a témával. Marad a nehezebb út: megszerezni leendő Eb-selejtezőcsoportunk első két helyéből valamelyiket (ez egyetlen selejtezősorozatban sem sikerült az 1998-as világbajnoki kvalifikáció óta), hiszen ez automatikus kijutást ér. Márpedig az MLSZ azt már korábban tudatta: Budapest rendező városa a 2020-as páneurópai kontinensviadalnak, így elvárja a kvalifikációt.

Nem könnyű feladat, annyi szent. Az év második felében mutatottakkal mindenesetre a bizalmi alapot megszerezte a magyar válogatott arra, hogy nyugodtabban építkezzen tovább.