Havasi néni, a Fater és a „főúri elegáncia” – így jutott székházhoz az MLSZ

8 Órai Újság, 1933. október 14.: „Ma délután 6 órakor avatják fel az MLSZ új székházát (a) Vadász-utca 31. sz. alatt a társszövetségek és a sajtó képviselői előtt.”

Hosszú volt az út a Vadász utcai ház megvételéig.

Az MLSZ – korabeli névhasználatban: Magyar Labdarúgók Szövetsége – az első időkben „hontalanul” tevékenykedett, nem volt állandó helyisége, ahol meghúzhatta magát. A megalakulása előtti „első érdemleges ülését” az Andrássy út 67. szám alatti Arany Fácán vendéglő különtermében tartotta 1900. december 29-én, a '901. január 19-ei alakuló közgyűlésre ellenben már a Dunára néző elegáns, V. kerületi „István főherczeg szállóban” került sor. Más alkalmakkor például, ilyennek számítottak az évi rendes közgyűlések, a Ferencvárosi Kör Bakács téri helyisége vagy a Teréz körúti híres Edison kávéház („a sportsmanek közös tanyája”) adott otthont a labdarúgó-szövetségnek.

Így ment ez 1905-ig, mígnem „A városi lővőlde különtermét zsúfolásig megtöltötték a képviselt egyesületek kiküldöttei” (Sport-Világ, 1905. február 19.) a sorrendben negyedik rendes közgyűlésen. A Ferenciek tere 3. alatti Városi Lövölde új helynek számított a városban, és hamar népszerűvé vált Budapest sportifjai körében. A Városi Lövész Club kibérelte kényelmes szalonját és tágas termeit, ezenkívül több kisebb sportegylet tartotta itt összejöveteleit. És 1905 elején már az MLSZ is ide költözött be.

Hogy, hogy nem esztendő múltán a Nemzeti Sport már arról számolt be egyik szerkesztői üzenetében, hogy a „Városi Lövölde megnyitása bizonytalan” – cihelődhetett vissza a szövetség az Edisonba...

A fordulat 1909-ben következett be, amikor is azt közölhette a Sport-Világ: „A magyar Labdarúgók Szövetsége május huszadikától kezdődőleg új helyiségében (VIII., Rákóczi út 9. I. em.) tartja üléseit.” Nem volt ok nélküli az időzítés: pünkösd két napján a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Budapesten tartotta 1909. évi kongresszusát. „A kongresszus tagjai a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a magyar vendégszeretetről és nemkülönben meglepte őket labdarúgó-szövetségünk díszes, új helyisége, a melynek ízlésesen feldíszített nagytermében folytak le mindkét napon a kongresszus ülései” – írta június 2-án Az Újság.

1913 tavaszán innen néhány házzal odébb, a Rákóczi út 63. alá költözött az MLSZ, majd ideiglenesen előbb a Vilmos császár úton (ma Bajcsy-Zsilinszky út), később pedig az Alkotmány utca 3. alatt, az Országos Testnevelési Tanács székházában vert tanyát, mielőtt a Vadász utcai házat megvásárolta volna az V. kerületben. Az üzlet 1932 júliusában köttetett meg, a Nemzeti Sport szerint a szövetségben „a vásárlást igen kedvezőnek mondják és tartják, a házat sokkal többre értékelik a szakemberek is, mint a Práter-utcai házat, amelyet a szövetség 125 000 pengőért adott el. Az új ház vételára 140 000 pengő”. (A Práter utcai házat nem használta a szövetség – iskola működött ott –, majd eladta a fővárosnak.)

Vadász utca 31. – nem csak az MLSZ rezideált az épületben.

Hanem a Magyar Futballtrénerek Testülete, a Játékvezetők Testülete (JT), az alszövetségek közül a BLASZ, a KöLASZ, valamint a profi labdarúgók szövetsége, a PLASZ is. Ennek megfelelően hatalmas, háromszintes ház került a dr. Usetty Béla vezette Magyar Labdarúgók Szövetsége tulajdonába. Nézzük, kit hova szállásoltak el a felújított épületben!

„A földszinten kap helyet a tárgyalóterem is, az első emeleten van a PLASZ és az MLSZ. Kényelmes, szép, tiszta helyiségek. Nagy újítás, hogy a PLASZ-ban külön »dumaszoba« van. Különszobát kapott a sajtó is. Találkozunk Havasi nénivel. Neki tetszik legjobban a ház:
– Kaptam lakást benne! Én lettem a házfelügyelő!
Tehát nincs baj a büffével sem.
Az altiszt kényelmesen nyújtózik el az egyik széken. Részéről már befejeződött a költözködés. Ellenben: a villanyvezetékeken még dolgoznak.”

Fontos helyiség (a legfontosabb?): az MLSZ országos elnökségét az első emeleten lehetett megtalálni, rögtön jobbra. A második emelet a budapesti alszövetségé lett („Főúri elegáncia az egész vonalon”), majd így ért véget a Sporthírlap házbemutatója: „Külön lakik a trénerkollégium és a KÖLASZ. Felajánlottak három szobát a bírótestületnek is, de azt kevesellték. Igazuk van! Három szoba mellett nem vehetnék észre a mérkőzéseken az ofszájdokat! Nekik társadalmi élet kell, ehhez nem elég három szoba. Hova teszik a zongorát?...”

Vadász utca 31. – nemcsak elnököké és főtitkároké volt az MLSZ székháza, hanem a nélkülözhetetlen kisembereké is (mint fentebb Havasi néni).

A társadalmi munkásoké, akik évtizedekig dolgoztak a labdarúgó-szövetségnek, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül, szerelemből. Véghelyi bácsi már a Rákóczi út 63. alatt átigazolási aktákat rakosgatott, hogy aztán az Alkotmány utcában folytassa a munkát. Aztán ő is továbbment a Vadász utcába. „Volt úgy, hogy ötszáz ember is nyüzsgött itt... Kezdetben persze kevesebben voltak. Amikor még homokrakások álltak mindenfelé. Később azonban betonoztatta az MLSZ az udvart, s föléje üvegtetőt is akart húzatni, hogy esőben is nyugodtan tárgyalhassanak az egyesületi vezetők az udvaron. Mert ha esett, ekkor a lépcsőházba tódult a tömeg, s ilyenkor beletelt negyedóra is, amíg a földszintről a II. emeletig jutottam, ahol a BLASZ székelt” – emlékezett a szép időkre az ismeretlen keresztnevű Véghelyi bácsi egy 1957-es Népsportban.

A két Pleiner, idősebb és ifjabb Pleiner János is sokat látott a legendás székházban, amit az 1979. szeptemberi Labdarúgás szaklap elevenített fel. Az idősebb Pleiner, vagyis a „Papa”, a „Fater” még az első világháború idején kapcsolódott be a társadalmi munkába, és az MLSZ évtizedek múltán is szívesen vette igénybe hozzáértését, segítségét. „Egy kis túlzással azt mondhatjuk, nemigen akadt a fővárosban kezdő vagy befutott labdarúgó, akinek adatait, értékeit, hiányosságait ne ismerte volna. (...) Igen, mert a Papának volt egy mindentudó notesza, abban minden benne volt.”

Vadász utca 31. – nem csak szép idők jártak az MLSZ-székházban.

Már a második zsidótörvényt követően, 1939 nyarán a sportot felügyelő OTT javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és dr. Gidófalvy Pál személyében miniszteri biztost nevezett ki az élére. Gidófalvy egyik feladata így hangzott: vissza kell szorítani a zsidókat a labdarúgó-szövetség és annak társszervei – így például a JT – vezetőségéből.

Habár a küldetés teljesíttetett, a miniszteri biztosság de jure 1941. május 8-án megszűnt az MLSZ-ben, a sötét fellegek csak 1945-ben távoztak a Vadász utca és Budapest fölül.