Szabics Imre: Inkább az Eb-n fussunk össze a magyar válogatottal

– Március huszonegyedikén Ausztria–Lengyelország – rögtön rangadóval kezdik az Európa-bajnoki selejtezőt…
– Vasárnap vége is a pihenőnek, hétfőn elkezdjük, vagy inkább folytatjuk a munkát – mondta Szabics Imre, aki a Ferencvárosban lett ismert csatár, de légiósként is képes volt nagyot alkotni, manapság pedig az osztrák válogatott szakmai stábjának tagja. Franco Foda szövetségi kapitány segítője, s e történethez így tudni kell azt is, hogy nyugati szomszédaink a lengyelek mellett Izrael, Szlovénia, Macedónia és Lettország társaságában kerültek a G-csoportba. – Ráadásul három nappal később Haifában lépünk pályára. Pikáns meccsnek ígérkezik, hiszen a korábbi százháromszoros osztrák válogatott Andi Herzog lett Izrael szövetségi kapitánya, az izraeli sportigazgató is osztrák, korábban itt dolgoztak Bécsben – szóval nagyon jól ismernek minket, nekünk is fel kell térképeznünk őket.

– Miből áll a munka márciusig?
– Főleg utazásból, elemzésből. Figyeljük a saját játékosainkat, a kerettagokat, a szóba jöhető jelölteket, és persze figyeljük az ellenfeleket is.

– A sorsolás idején eszébe jutott, hogy Ausztria és Magyarország szembekerülhet egymással? Mit szólt volna hozzá?
– Persze, gondoltam rá, de szerettem volna elkerülni. Úgy voltam vele, ne a selejtezőben, inkább majd az Európa-bajnokságon fussunk össze, ha már elkerülhetetlen… Szóval nem akartam a magyar válogatottal egy csoportba kerülni.

– Nocsak, túl erős ellenfél a Marco Rossi edzette nemzeti csapat?
– Egyfelől szeretném, ha erős lenne a magyar válogatott, de átéltem ilyesmit kétszer is. A Stuttgart játékosaként az Újpest, Grazban a Videoton ellen léptem pályára nemzetközi kupameccsen, és egyik sem jó élmény. Tényleg nem jó átélni ilyesmit, pontosabban nekem biztosan nem volt az. Van kötődése az embernek, magyar vagyok, nekem fontos a magyar futball, nem szerettem volna ellenfélként Magyarország ellen készülni. Jó, hogy így alakult, a személyes érintettség miatt nem bántam, hogy nem sorsoltak össze bennünket.

– A Nemzetek Ligájában Bosznia-Hercegovina mögött, Észak-Írország előtt végzett Ausztria – hogyan értékelték odakint ezt az eredményt?
– Inkább kíváncsiak voltunk, mi is ez a sorozat, talán most sem érti mindenki igazán, de rengeteg tapasztalatot hozott. Az bizonyos, hogy sokkal jobb volt a Nemzetek Ligája, mint felkészülési meccseket játszani az Eb-selejtezők előtt – sok hozadéka volt a tavaly őszi mérkőzéseknek. Mi speciális helyzetben voltunk, hiszen mindössze két ellenfelünk volt, négy mérkőzést játszottunk – ebbe pedig egyetlen hiba sem fért bele. Rögtön az első meccsen szinte minden eldőlt: a roppant erős bosnyák válogatott ellen idegenben nem mi voltunk a rosszabb csapat, de Edin Dzeko egyetlen védelmi megingásunkat kihasználta, és kikaptunk. Ezután ők már három meccsen szerzett kilenc ponttal érkeztek Bécsbe, és tudtuk, két góllal nyernünk kell a csoportgyőzelemhez. Ez meghatározta a mentális állapotát mindkét félnek, végül gól nélküli döntetlen született. Pozitívum, hogy Észak-Írországot mind a kétszer legyőztük, maradtunk a B-divízióban. Azt megtanultuk, hogy az első lépés mennyire fontos, igaz, a lengyelek elleni Eb-selejtezőre amúgy is tökéletes koncentrációval készült volna mindenki.

– Az első kalapban talán csak nehezebb ellenfelek voltak…
– Ez igaz, ugyanakkor a többi kalapból messze nem a leggyengébb jutott nekünk, így kiegyensúlyozott versenyfutásra számítunk, és könnyen lehet, hogy az utolsó játéknapon dől el a csoport végeredménye.

– Még az őszi BL-játéknapokon láthattuk az Ajax húszéves védőjét, Maximilian Wöbert, aki ugyan piros lapot kapott a Bayern ellen, de azért a válogatottnak nem rossz, ha az osztrák fiatalok ilyen szinten futballoznak – már most.
– Valóban, de ebben a kérdésben ahhoz tartottuk magunkat, hogy aki az utánpótlás-válogatottban játszik, a felnőtteknél pedig nem biztos a pályára lépése, azt nem hozzuk el a korosztályos csapattól. Így aztán az Ajax védője is inkább csak kerettag volt eddig. Ez a felfogás kifizetődött, hiszen az U21-es osztrák válogatott a csoportban az oroszokat megelőzve, a pótselejtezőben Görögországot kétszer legyőzve kvalifikálta magát az Eb-re. Vannak tehetségek, többen erős, jó bajnokságokban is megmutatták már magukat.

– Figyelte a magyar válogatott teljesítményét?
– Legtöbbször azonos időpontban játszottunk, így teljes mérkőzést nem láttam a Nemzetek Ligájában. Az eredményeket természetesen figyeltem, összefoglalókat láttam, és rengeteg információ eljutott hozzám. A barátságok megmaradtak, úgyhogy sok emberrel beszéltem. Azt láttam, hogy hazai pályán minden meccset megnyert a csapat, és ebben nyilván benne van a szurkolói támogatás, de a zárt kapus, görögök elleni mérkőzés is győzelemmel zárult. Az fontos kérdés, miért volt ez a kettősség, idegenben miért alakultak gyengébben az eredmények – de mondom, erről nem tudok véleményt alkotni, ahhoz keveset láttam ezekből a mérkőzésekből. Ami eljutott hozzám: a csapat, különösen az ősz vége felé, jól nézett ki. Úgy látom, kialakult egy stabil gerinc, Willi Orbánt a Bundesligából jól ismerem, ő Kádár Tamással erős párost alkot. Előttük jó megoldás Nagy Ádám, Kleinheisler László, centerben pedig Szalai Ádám, s ami örömteli, hogy a német bajnokságban jól kezdett Sallai Roland – van tehát kikre építenie Marco Rossinak. Örülök az otthonról érkező jó híreknek.

– Megjelent, hogy ön is ott volt az MLSZ új szakmai bizottságának ülésén…
– Voltaképpen egy aktuális helyzetbemutatón vettünk részt, áttekintettük az MLSZ elmúlt nyolc évét. Megnéztük, mi működik, amit érdemes továbbvinni; mi az, ami máshol bevált, ezért átvettük, de nálunk mégsem üzemel; s azt is, hogy miként lehet a helyes irányba terelni. Sok konkrétumot egyelőre nem mondhatok ezekről. Ami ez ügyben fontos, és ez eddig is így volt, ha kerestek, ha hívtak, ha megkérdeztek, szívesen elmondtam, mit tapasztaltam a külföldön töltött húsz évem alatt.