Szerényen, de bátran! – interjú Marco Rossival

– Már holnap elkezdődhetne az Európa-bajnoki selejtezősorozat?
– Egyrészről nem bánnám, mert legutóbb november tizennyolcadikán volt meccsünk, és nem szeretem, amikor úgy telnek el hetek, sőt hónapok, hogy nem ülhetek le a kispadra. Másrészt azt is látni kell, egy-két játékosnak szüksége van még néhány bajnoki mérkőzésre, hogy mire eljön a Szlovákia elleni nyitány napja, megfelelő formába lendüljön – felelte a napi teendőivel a Nemzeti Sport kedvéért az interjú idejére felhagyó szövetségi kapitány, Marco Rossi. – Munka van bőven, de mégiscsak más edzést vezényelni és taktikát kidolgozni, mint a számítógép előtt ülve elemezni. Persze utóbbival sincs baj, a saját dolgunkat könnyítjük meg, ha minél jobban képben vagyunk a csapatunkat, illetve az ellenfeleinket illetően.

– Vagyis üzemel a megfigyelőhálózat.
– Folyamatosan. Harmincöt labdarúgót figyelünk árgus szemekkel. Félreértés ne essék, követjük mások teljesítményét is, viseljék akár a Paks, a Mezőkövesd vagy a Kisvárda mezét, ám azok, akik szóba jöhetnek a következő kerethirdetésnél, kiemelt figyelmet kapnak. A mai technikával ez nem nehéz, az általunk használt rendszer is tökéletes képet tár elénk a futballisták pillanatnyi állapotáról. A többit hozzátesszük azzal, hogy akivel csak lehet, személyesen is tartjuk a kapcsolatot.

– Az elmúlt időszakban bővült a „célkeresztben lévő” játékosok köre?
– Fogalmazzunk úgy, a korábbinál is nagyobb figyelmet kap Szoboszlai Dominik, Vida Máté, Vida Kristopher, Sallói Dániel, Balogh Norbert és Sigér Dávid. No és a Genoába átigazoló Schäfer András.

– Mielőtt utóbbi az ön szülőhazájába szerződött volna, kikérte a véleményét?
– Nem. A klub egyik vezetője régi ismerősöm, ő hívott fel, igaz, csak azt követően, hogy megszületett a megállapodás. Említettem is neki, hogy jókor keres… Természetesen örülök, hogy András Olaszországban folytatja, szerintem jó helyre került. Ezt az is bizonyítja, hogy a Primavera-csapatban jól kezdett, mi több, az előző hétvégén már az első csapat kispadján is helyet kapott a Bologna otthonában. Egyedül azt sajnáltam, hogy Nagy Ádámhoz hasonlóan ő sem állt be.

– Ha már eljutottunk Nagy Ádámig, nem aggasztja, hogy a válogatott alapembere december 29. óta nem jutott szóhoz tétmeccsen?
– Nem féltem őt. Olyan személyiség, hogy minden nehézségen átlendül, ráadásul meggyőződésem, hogy egy-két héten belül visszakerül a csapatba. Az együttes élére két hete kinevezett Szinisa Mihajlovics a csapattársam volt a Sampdoriában, ismerem a futballról vallott elképzeléseit, ezért is állítom, hogy Ádám hamarosan megkapja az esélyt. És ha megkapja, él is vele.

– Netán beszélt is erről bolognai kollégájával?
– Azt azért nem, nem akartam, hogy azt érezze, nyomást akarok gyakorolni rá. Magam is voltam klubedző, tudom, milyen a lelkiviláguk. Azt ellenben nem tagadom, hogy az APOEL szakvezetőjét, Paolo Tramezzanit felhívtam, kíváncsi voltam, hogyan vélekedik Balogh Norbertről. Nos, igencsak dicsérte, s ennek azért is örültem, mert tudom, hogy őszintén beszélt. Paolóval is összeköt a múlt, több mint húsz évvel ezelőtt még együtt futballoztunk a Piacenzában, később az edzője voltam a Pro Patriában. Megjárta az Intert és a Tottenhamet is, egyértelmű, hogy jobb játékos volt nálam – bár ezt sokan elmondhatják magukról…

– Viszont ön a jobb edző?
– Nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, bárkinél is jobb vagyok. Csupán egy vagyok a sok közül, más kérdés, hogy nálam büszkébb aligha lehet bárki is a munkájára. Még álmomban sem mérem magam Pep Guardiolához vagy Jürgen Klopphoz, csak teszem a dolgom szerényen. Egyébként is a szerénység a kulcsa szinte mindennek. Erre a legjobb példa az RB Leipzig, egyben a magyar válogatott két meghatározó alakja, Gulácsi Péter és Willi Orbán. A lipcsei csapat a Bundesliga topklubjai közé tartozik, miközben a Bundesliga Európa topbajnokságai közé sorolható. Ebből következik, hogy aki ezen a szinten megállja a helyét, topjátékos. Az értékítéletem szerint egy topjátékosnak jó embernek is kell lennie, márpedig Péter és Willi egyértelműen az. A tudásuk mellett kitűnnek profi viselkedésükkel és az alázatukkal is. Szóval szövetségi kapitányként nincsenek álmatlan éjszakáim miattuk.

– Mások miatt vannak?
– A kerettagok egyikére sem lehet panaszom, úgy tapasztaltam, hogy aki velünk volt az ősszel, átérezte a válogatottság súlyát. A gépezetbe egyszer csúszott hiba, az észtországi Nemzetek Ligája-találkozón egy-két játékostól látott hozzáállást nem is hagytam szó nélkül – a folytatásban nem akadt ezzel probléma. Egytől egyig büszkék arra, hogy a hazájukat képviselhetik, sőt azt érzem, hogy a válogatott sikerénél nincs fontosabb nekik.

– Ezek szerint öt héttel az Eb-selejtező kezdete előtt minden szép és jó?
– Ezt sajnos nem jelenthetem ki. Gondot okoz, hogy néhány futballista alig játszik a klubjában. Némelyek csapatot váltottak a téli szünetben, előre is léptek ezzel, ám van, ahol még el sem indult a bajnokság. Horvátországban éppenséggel tart, csakhogy az Asztanából az NK Osijekhez átigazoló Kleinheisler László ügye még nem rendeződött. Azt az információt kaptam, hogy hamarosan megoldódik, remélem, tényleg így lesz. László kellőképpen gyors és agresszív, mondanom sem kell, szükségünk lenne rá a szlovákok és a horvátok ellen.

– Sejti már, hogy az első két selejtezőn mire kell a legjobban ügyelni?
– Nem sejtem, hanem tudom, hiszen november közepe óta volt idő felkészülni mindenre. Kulcsfontosságú lesz, hogy szervezettek és motiváltak legyünk, ha egy mód van rá, szervezettebbek és motiváltabbak, mint a riválisok. Hiába rangsorolják mindkét ellenfelünket előrébb nálunk, a nagy nevektől nem ijedhetünk meg. A tiszteletet, ahogy illik, megadjuk, de félve nem mehetünk fel a csatatérre. Ha visszaemlékszem karrierem azon meccseire, amelyeken a vetélytárstól tartva léptem pályára, azt kell mondanom, mindegyiket elveszítettem. Úgyhogy legyünk szervezettek, motiváltak – és bátrak!

– Ebben mennyit segíthet, hogy már egy nagykövet is a stábja tagja?
– Remek döntés volt, hogy Gera Zoltán a jövő évi Eb magyarországi nagykövete lett. Elképzelni sem tudok nála jobb embert erre a szerepre. Ha valaki, Zoli teljes mértékben méltó rá. Persze annak is örülök, hogy másodedzőként velünk van. Amellett, hogy kedves, intelligens és jó kedélyű fiatalember, valóban sokat segít a csapatnak. Bízom benne, hogy amit tőle kapunk, vissza is adjuk, azaz támogatjuk a fejlődésben, egyúttal abban, hogy minél jobb edző váljon belőle. Tisztában vagyok azzal, mennyit jelent neki a válogatott, ezért is kívánom neki, hogy egyszer legyen szövetségi kapitány. Évek múltán lehetne az utódom is.