Válogatott: hogy milyen Baki? Beszéljenek a képek!

„Na, és milyen Baki?”

Az otthoniakkal folytatott telefonbeszélgetések során rendre elhangzott ez a kérdés az elmúlt másfél napban.

S hogy milyen Baki?

Néhol olyan, mint Párizs.

Néhol olyan, mint Dubai.

Néhol meg… nem olyan, mint Párizs vagy Dubai.

Ahogy az ember bandukol a több mint kétmillió lakosú város centruma felé, úgy ritkul a romos házak, a kövekkel borított sikátorok száma. S úgy fogynak a „periférián” tucatszám, a nagy melegre való tekintettel nyitott ajtóval pöfögő, ránézésre katasztrofális állapotnak „örvendő” autóbuszok is. A belvárosba már egyik sem ér be...

Mintha egyfajta privilégium lenne a központba betérni: a legmodernebb irodaépületek, a legszebb lakóházak, a legmenőbb gépjárművek között evickél a turista, egy másodpercig nem jut eszébe, hogy egy posztkommunista ország fővárosának utcáit járja. Éppen a jelenlegi államelnök, Ilham Aliyev édesanyjáról, az elsősorban kiváló szemészként, másodsorban remek tanulmányok és szakkönyvek szerzőjeként emlegetett Zarifa Aliyeváról elnevezett, a legismertebb márkák termékeit kínáló üzleteket felsorakozató sugárúton haladunk, amikor hirtelen feltűnik Kleinheisler László és Vinícius.

A magyar válogatott két tagja a délelőtti szabadprogram keretében tesz egy rövid sétát. Hogy háborítatlanul mászkálhat a két játékos, csak azért tesszük hozzá, hogy leírhassuk: Bakiban a biztonság az úr. Itt-ott azért feltűnnek a rend őrei, van, aki autóval, más motorral cirkál, megint más egy bódéban ücsörög. Azt, hogy utóbbinak mennyire nincs dolga, mi sem jellemzi jobban, mint hogy a mobilkészülék nyomkodása közben vígan cigarettázik. Jóllehet senki nem bánja, hogy akad elfoglaltabb ember nála. Mondjuk az az asszony, aki az utcán, az éttermi asztalok mellett ülve, tésztagyúrás közben kihangosítva beszél a telefonján.

A mi szavunk viszont elakad, amikor az óváros macskakövein a szemünk láttára döcög el egy aranyszínű Zaporozsec. Mit döcög?! A múzeumba kívánkozó járgányt kormányozó idős bácsi rögvest megtöri a történelmi belváros csendjét, midőn úgy véli, az előtte haladó teherautó vezetője nem ad akkora gázt, amekkorát kellene. A dudálásra ugyan némelyek felkapják a fejüket, egyhamar visszatér minden a régi kerékvágásba.

A csöndesség és a nyugalom az óváros kapuján kilépve is szembeköszön. Miként a tisztaság is. Minden park, minden tér, minden utca gondozottságról árulkodik. Ámbár ezt nem mindenütt lehet megörökíteni. A (mű)márvánnyal borított aluljáróban speciel tilos fotózni. Hogy miért, nem tudni. Azt ellenben igen, hogy a sakk nagymestere, Garri Kaszparov Baki szülötte, aligha véletlen, hogy az Azneft téren egy méretes, az aszfaltra felfestett sakkmező – és egy hiánytalan bábukészlet – várja a játszani vágyókat. Az 1966-os Anglia–Németország világbajnoki döntőn (4:2) Geoff Hurst lécről lepattanó lövését követően a labdát – talán egyedüliként – a gólvonal mögött látó, imígyen a mérkőzést vezető Gottfried Dienstnek gólt jelző Tofik Bahramov is Bakiban jött világra, de hatalmas partzászlóval sehol nem találkoztunk...

Kedves azeriekkel ellenben igen.

Bár… Némi csibészség azért szorult beléjük.

Hogy mást ne mondjunk, a reptéren megállapított negyven manatos tarifa a szálloda bejáratánál ötvenre emelkedik. Legalábbis a sofőr addig-addig hajtogatja, hogy neki mennyit számít az a tíz manat (szombati árfolyamon 1658 forint), amíg ő nyer.

A következő taxis kisebb hasznot könyvelhet el, de azért elkönyvelhet: szomorkás tekintettel újságolja, hogy bocs, de öt helyett csak négy manatot tud visszaadni. Mondja ezt egy köteg papírpénzzel a kezében...

A harmadik a leglazább. Az még hagyján, hogy azt hiszi, a Chelsea–Arsenal Európa-liga-döntőre jöttünk, de amikor a belvárosból visszaérünk a külvárosi, autószervizektől hemzsegő, olajszagtól dőlő, Rejtő-regényekbe illő alakokkal teli, vagyis a csodálatos nevű Masin bazárral szemközti hotelünkhöz, taxaméter hiányában ő ajánlja fel, hogy annyit fizetünk, amennyit gondolunk. Támpontot persze ad: „Ó, de messze van innen a centrum!” Elsőre tíz manatot kínálunk, mire kedves mosollyal jelzi, az kevés lesz. Ezzel a lendülettel át is veszi az irányítást: „Legyen tizenöt, és akkor mind jól járunk”. Rendben, legyen tizenöt, és képzeletben már a tenyerébe is csapunk. Ja, és kérnénk egy számlát. „Hogy számla is kell? Akkor, drága barátaim, húsz a vége”. (Csak zárójelben: annyi is lett.)

A boltban két zacskó karamellát veszünk (tudják, a régi időkből való, bocis karamellát). A mérőpultnál segédkező fiatalember az egyikre egy-, a másikra ötmanatos címkét ragaszt. Csodálkozva nézzük az árcédulát, mígnem kiszúrjuk: az egyiken a „Korovka konfet”, a másikon a „Cheddar cheese” felirat virít. Ez nem jött be, konstatálja a pultos, és a sajtos címkét gyorsan letapasztja a karamellással. Ami azt illeti, árban is van különbség – meg ízben is.

Mindenesetre jó szájízzel indulunk a meccsre. A tévében az eddigi öt Azerbajdzsán–Magyarország mérkőzés góljait mutatják – örömteli látni, hogy mind az ötször többet rúgtunk, mint ahányat kaptunk. Hirtelen felelevenedik egy 66 esztendővel ezelőtti felvétel is, még 1953. november 25-éről, a Wembleyből: a kispesti legenda, Puskás Ferenc visszahúzós gólja pereg a fekete-fehér kockákon.

Rég volt, de igaz. Ráadásul gyönyörű.

Este beérnénk egy csúnyával is, csak jelentsen győzelmet…

EB 2020, SELEJTEZŐ, MENETREND
Június 8., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Magyarország (Tv: M4 Sport)
Június 11., kedd
20.45: Magyarország–Wales (Tv: M4 Sport)

A 27 FŐS MAGYAR KERET AZERBAJDZSÁN ÉS WALES ELLEN
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gróf Dávid (Bp. Honvéd, a nyártól Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Ferenczi János (Debreceni VSC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Arisz – Görögország), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Pávkovics Bence (Debreceni VSC), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (FC DAC 1904 – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
TÁMADÓK: Dzsudzsák Balázs (Al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Bp. Honvéd, a nyártól FC Lugano – Svájc), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros), Vida Kristopher (FC DAC 1904 – Szlovákia)

AZ AZERI KERET MAGYARORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA ELLEN
KAPUSOK: Salahat Aghayev (Neftchi), Emil Balayev (Tobol – Kazahsztán), Shahruddin Magomedaliyev (Qarabag)
VÉDŐK: Maksim Medvedev (Qarabag), Omar Buludov (Neftchi), Badavi Huseynov (Qarabag), Rahil Mammadov (Qarabag), Anton Krivotsyuk (Neftchi), Pavel Pashayev (Olekszandrija – Ukrajna), Shahriyar Rahimov (Sabail), Bahlul Mustafazada (Gabala), Gara Garayev (Qarabag)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Richard Almeida (Qarabag), Eddy Israfilov (Alcorcón – Spanyolország), Emin Mahmudov (Neftchi), Ali Babayev (Sumgayit), Aleksey Isayev (Sumgayit), Dmitry Nazarov (Erzgebirge Aue – Németország), Rashad Eyyubov (Sabah), Namig Alaskarov (Neftchi), Araz Abdullayev (Qarabag)
TÁMADÓK: Mahir Emreli (Qarabag), Ramil Sheydayev (Krilja Szovetov – Oroszország), Rufat Dadashov (Preussen Münster – Németország), Mirabdulla Abbasov (Neftchi), Renat Dadashov (Estoril – Portugália), Aghabala Ramazanov (Sabail)