Rég volt, szép volt, nagy dicsőség volt. Kairó, 2009. október 16.: a magyar U20-as válogatott, az 1989-es születésűek csapata bronzérmes lett a korosztályos világbajnokságon.
A csapat útját nem könnyű röviden összefoglalni. Még 2002–2003 táján Both József rendezett válogatót a korosztálynak, a legjobbak Tatán is megmutathatták magukat, az ott feltűnő srácokból alkotott csapat indult el 2005 őszén az U17-es Eb-selejtezőn, majd 2006-ban a házigazda Portugáliát, Ukrajnát és Svédországot megelőzve ott volt a kontinens öt legjobb korosztályos együttese között, ahol balszerencsés vereséget szenvedett az oroszoktól, majd kikapott a spanyoloktól, s ötödik lett. 2007-ben már Sisa Tibor irányította a csapatot. A fehérvári elitkörben győzni kellett Portugália ellen az U19-es Eb-részvételhez: Németh Krisztián góljával lett 1–0 az eredmény.
A csehországi tornán ugyancsak ő volt a gólszerző Bulgária ellen (1–0), majd jött a harmadik 1–0 is: a David de Geát, César Azpilicuetát, Jordi Albát felvonultató Spanyolország ellen (gólszerző: Nagy Olivér), így a magyar csapat bejutott az Eb elődöntőjébe, és kvalifikálta magát az egyiptomi vb-re. Az olaszok elleni elődöntő nem sikerült (0–1), de máig emlékezetes, hogy a meccsre buszokkal, autókkal több ezer magyar rajongó indult el Plzen felé, hogy szurkoljon a srácoknak.
Ám hiába volt a kontinens legjobb négy csapata között a magyar – Németország, Olaszország és a rendező Csehország társaságában, a többi negyvennyolc induló előtt –, az akkori MLSZ-vezetőség edzőváltást rendelt el, a holland Wilco van Buurent jelölte a csapat élére, de hamar kiderült, nem volt jó döntés, a 2009. őszi, U20-as világbajnokságra már Egervári Sándor készítette fel az együttest.
S a csapat nem kezdett jól. A Honduras elleni 0–3 nem sok jót ígért, végül három csapat is továbbjutott a csoportunkból, csak éppen Honduras nem: Dél-Afrika (4–0) és az Arab Emírségek (2–0) legyőzése után csoportgyőztesként az egyenes kieséses szakaszban előbb Csehországot (2–2, tizenegyesekkel: 4–3), majd Olaszországot (3–2) is legyőzték a magyarok. A Ghána elleni, elődöntőbeli vereség (2–3) azt jelentette, hogy Costa Rica ellen a harmadik helyért játszhatnak a mieink, és 1–1 után tizenegyesekkel meg is szerezték a bronzérmet – egyedüli európai csapatként a legjobb négy között.
Régen volt, de jó visszaemlékezni rá.
Az egyiptomi kerettagok közül tizenegyen léptek pályára a felnőttválogatottban: Németh Krisztián (37), Koman Vladimir (36), Gulácsi Péter (30), Korcsmár Zsolt (26), Varga Roland (17), Szabó János (6), Futács Márkó (3), Simon Ádám (3), Debreceni András (1), Megyeri Balázs (1), Kovácsik Ádám (1). |
„Mindenképpen meg kell említeni Both József nevét – emlékezett vissza Németh Krisztián, a korosztályos válogatott meghatározó alakja. – Tizennégy, tizenöt éves korunktól együtt voltunk, rengeteg nemzetközi tornán vettünk részt, megszoktuk a határon túli ellenfelek tempóját, stílusát, rengeteg tapasztalattal vágtunk neki már az U17-es Eb selejtezőjének. Józsi bácsi rakta le ennek a korosztályos válogatottnak az alapjait. Ráadásul a keret zöme Agárdon nevelkedett, ismertük egymás gondolatát is. Talán ez is volt a sikereink titka, hogy a válogatott úgy működött, akár egy klub – annyi edzőtáborozás, összetartás volt a programban, hogy összeállt, kialakult a csapatunk.”
A támadó Egyiptomba már Görögországból, az AEK légiósaként érkezett, de eleinte nem ment neki a játék.
„Az első meccsen megsérült a bokám, akkor ismerkedtem meg Halmai Tamás fizioterapeutával, aki a harmadik meccsre rendbe hozott, manapság az A-válogatottnál is ott van velünk – folytatta Németh Krisztián. – Az Emírségek ellen gólt lőttem, de a csehek ellen kihagytam a tizenegyest, szerencsére továbbmentünk, mégis, nekem valahogy nem jöttek össze a dolgaim. Aztán az elődöntőért vívott harcban két gólt lőttem az olaszoknak, arra már sokkal jobb emlékezni.”
Amikor felvetődik a kérdés: vajon a csatár tíz év távlatából mit köszönhet a vb-nek, Németh Krisztián tömören felelt: „Rengeteg barátságot.”
INTERJÚ GULÁCSI PÉTERREL
– Mit jelentett önnek az U20-as vébé?
– Leginkább rengeteg élményt. Akkoriban talán már ismertek a futballban élők, második éve voltam Liverpoolban, előtte az U19-es Eb-t is sok szurkoló követte, de azt hiszem, sokkal többen figyelték az egyiptomi világbajnokságot.
– És mit jelentett szakmailag?
– Két mérkőzést is tizenegyesekkel nyertünk meg, ilyenkor a kapus azért előtérbe kerülhet, a bronzérmet is úgy szereztük meg, hogy kivédtem az ellenfél lövését. Meghatározó, fontos pillanat, remek érzés volt: amikor elvetődtem, láttam, hogy arra jön a labda, tudtam, hogy elérem, és csak vártam, hogy odaérjenek a többiek, és együtt ünnepeljünk... Az Eb-n Csehországban három meccsen védtem, a vébén viszont hétszer álltam a kapuban, a sorozatterhelés, a gyors regeneráció itt nagy hangsúlyt kapott. Persze tudom, ez ifitorna volt, Liverpoolban a kapusedző gratulált, más nem foglalkozott vele, mégis, manapság is óriási tettnek tartom azt, amit elértünk.
– Mire emlékszik a meccsek között történtekről?
– Noha a keret cserélődött az U17-es Eb utáni három évben, egy viszonylag állandó mag azért megmaradt, és nagyon sok nevetés, zrika, ugratás jut eszembe azokról a napokról – Egervári Sándor edző partner volt ebben, jól kezelte a közösséget. Néhány csibészséget még ma is emlegetünk. Élesen megvan az olaszok elleni meccs napja, és ez jellemző lehet: egy szállodában készültünk a meccsre, és amíg ők délelőtt futóiskoláztak, gimnasztikáztak a kertben, mi a medence vizében fejelgettünk, nagyokat röhögtünk – és este győztünk. Nem volt rajtunk teher, nem görcsöltünk, inkább élveztük a tornát, a játékot, és ez az eredményeken is látszott. A napokban a videomegosztó oldal feldobta az olaszok elleni találkozót, két olyan gólt lőttünk, amelynél Koman Vladimir passza és Németh Krisztián befejezése is klasszis megoldás volt.
– Tíz év eltelt.
– Furcsa belegondolni. Sok minden történt azóta, szerencsére az én karrierem megfelelő irányba kanyarodott, de ezért nyilván megdolgoztam. Fontos, emlékezetes állomás volt az a vébé, jó érzésekkel gondolok vissza rá.
EMLÉKEZTETŐ
U20-AS LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, EGYIPTOM
Csoportmérkőzések
2009. szeptember 27., Alexandria: Honduras–Magyarország 3–0
2009. szeptember 30., Alexandria: Magyarország–Dél-Afrika 4–0 (Korcsmár, Koman, Debreceni, Présinger)
2009. október 3., Alexandria: Magyarország–Arab Emírségek 2–0 (Németh K., Koman)
Nyolcaddöntő
2009. október 6., Alexandria: Magyarország–Csehország 2–2 (Kiss M., Koman), 11-esekkel: 4–3
Negyeddöntő
2009. október 9., Szuez: Magyarország–Olaszország 3–2 (Németh K. 2., Koman)
Elődöntő
2009. október 13., Kairó: Ghána–Magyarország 3–2 (Futács, Balajti)
Bronzmérkőzés
2009. október 16., Kairó: Magyarország–Costa Rica 1–1 (Koman), 11-esekkel: 2–0
Döntő
2009. október 16., Kairó: Ghána–Brazília 0–0, 11-esekkel: 4–3