Koronavírus: Kovács Kálmánból távolsági testnevelő tanár lett

– A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanáraként hogyan telnek most a napjai? Feltételezem, a testnevelés nem része a távoktatásnak..
– Pedig igen, hétfőtől péntekig minden nap nyolc és kilenc óra között testnevelésóra van a diákoknak – válaszolta Kovács Kálmán 56-szoros válogatott, ötszörös magyar bajnok, az Auxerre csatáraként csaknem francia gólkirályi címet szerző korábbi labdarúgó. – Minden nap kiadom az aznapi programot elektronikus úton a diákoknak, éppen úgy, ahogy az erőnléti edzők elküldik a napi edzéstervet a profi játékosoknak. Sok az erősítő feladat vagy a kinti futásprogram, de vannak testtartást javító gyakorlatok és aerob edzések is, keddenként és csütörtökönként elsősorban elméleti fejlesztés folyik.

– Hogy lehet mindezt ellenőrizni és számon kérni?
– Nem vagyok a híve annak, hogy ebben a rendkívüli helyzetben osztályozzuk a gyerekek teljesítményét. Elvileg szelfivel kellene bizonyítaniuk, hogy elvégzik az előírt feladatokat, de természetesen tudom, hogy ezt könnyű kijátszani, tehát nem lenne sok értelme. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezekben a hetekben, hónapokban nem a testnevelésóra élvez elsőbbséget, de abban bízom – talán túl naivan –, hogy a jelenlegi helyzetben az emberek ráébrednek, mennyire fontos az egészség megőrzése. Talán sokan most kezdenek el rendszeresen sportolni. Amikor kimegyek futni, látom is, hogy sok kocogó van a szabadban, ugyanakkor azt is látom, hogy jórészt a középkorúak mozognak, a fiatalabbakat most is nehéz elrángatni a számítógép elől. Annak tudok leginkább örülni, amikor egyik-másik gyakorlat után a tanulók visszajeleznek, nekik az milyen volt, mi volt benne nehéz, hogy érezték magukat közben, s a többi, tehát amikor kicsit interaktívvá válik az egész.

– Mi az, ami a leginkább megoldhatatlan a testnevelésórák online változatában?
– Sajnos a csapatjátékot nem lehet belecsempészni az ilyen online tanórákba. Pedig a sportban a csapatjáték, a játékosság rendkívül fontos. Nagyon bízom benne, hogy a tanév nem így ér véget, és tudunk még találkozni személyesen is a gyerekekkel.

– A napi edzésfeladatok kiadásán túl mivel telnek az otthon töltött napjai?
– Nehéz ez a helyzet mindenkinek, de meg kell tanulni alkalmazkodni. Igyekszem fejleszteni magamat szakmailag, az erősítésről például nagyon sok újat tanultam az elmúlt hetekben. Nem szeretem, ha valaki másra mutogat, amikor gondjai támadnak, azt vallom, hogy mindenkinek magának kell megbirkóznia a problémáival, és a hibákat is önmagában kell keresnie. Próbálom ebből a helyzetből is kihozni a maximumot.

– Hogyan viseli az életet futball nélkül?
– Roppant nehezen. Bár régi meccseket újra lehet most nézni, már Donald Trump amerikai elnök is azt mondta, hogy kezdi unni a húsz évvel ezelőtti baseballmeccsek ismétlését a tévében. Szerencsére én olyanokat is megnézhetek, amelyeken személyesen érintett voltam, például örömmel láttam, amikor a napokban, az évfordulón újra levetítették a harmincöt évvel ezelőtti osztrák–magyar világbajnoki selejtezőt, amelyen a válogatott kivívta a mexikói vébészereplés jogát.

– Pedig azon a mérkőzésen még nem is játszott a válogatottban. Sok másik meccs is képernyőre került a nyolcvanas évek második feléből, amikor ön is rúgta a gólokat szép számmal.
– Valóban, a bécsi meccsen még szurkolóként voltam jelen a Hanappi-stadionban a kapu mögött, de a három-nullás magyar győzelem máig a legnagyobb futballélményeim egyike. Azokat a mérkőzéseket nem annyira szeretem megnézni, amelyeken én is játszottam, mert gyakran másként látom a képernyőn a meccset, mint ahogyan a pályán megéltem. Van, amikor rácsodálkozom, hogy azon az adott mérkőzésen milyen jó voltam, de például a Honvéd–Panathinaikosz UEFA-kupa-találkozó visszanézése közben világosodott meg számomra, hogy azon a meccsen talán négy jó megmozdulásom, ha volt. Amúgy négy gólt rúgtam…