Válogatott: a románok legyőzésétől a csehszlovákoktól elszenvedett vereségig – tíz döntő ütközet

10. Magyarország–Románia 2–1 (1952. július 15., olimpiai selejtező, Turku, Kupittaa Stadion)

Különös módon bonyolították le az 1952-es helsinki olimpia labdarúgótornájának selejtezőit: már kint, Finnországban kellett lejátszani, a vesztes pedig már utazhatott is haza egyetlen fellépés után. Szoros mérkőzésen vette az akadályt a magyar csapat Czibor Zoltán és Kocsis Sándor góljával (a románok csak a hajrában szépítettek), és belegondolni is szörnyű, mi történt volna, ha itt véletlenül kikap a Sebes Gusztáv irányította együttes, amely aztán megnyerte az olimpiát, és akkor nyerte el máig érvényes becenevét, az Aranycsapatot.

9. Magyarország–Románia 2–1 (1972. május 17., Eb-negyeddöntő, Belgrád, JNA Stadion)

A negyeddöntő tulajdonképpen Eb-selejtezőnek felelt meg a négycsapatos belgiumi torna előtt, a párharc Budapesten 1–1-es, Bukarestben 2–2-es döntetlent hozott. Ha létezett volna már az idegenbeli több gól szabálya, Illovszky Rudolf együttese jut tovább, de akkoriban harmadik meccset kellett játszani semleges helyszínen, a jugoszláv fővárosban. Kocsis Lajos és Alexandru Neagu góljával 1–1-re állt a meccs, amikor a 87. percben Szőke István gólja döntött.

8. Magyarország–Svédország 3–3 (1973. június 13., vb-selejtező, Budapest, Népstadion)

A következő, 1974-es vb előtti selejtezősorozatban viszont már nagyon is számított a gólkülönbség – pechünkre. Így a budapesti döntetlen a csoportelső osztrákok (akik ugyanúgy 8 ponttal zártak, mint a svédek és a magyarok) mellett a skandinávok kijutását jelentette a nyugat-németországi tornára. Nem lehet feledni a 76. percben szívünkbe tőrt döfő Ralf Edström nevét, aki befejelte a mindent eldöntő gólt az első, egyben utolsó válogatott meccsét játszó kapus, a későbbi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan nagy hibáját kihasználva.

7. Magyarország–Bolívia 6–0 (1977. október 29., interkontinentális vb-pótselejtező, 1. mérkőzés, Budapest, Népstadion)

A Baróti Lajos szövetségi kapitány irányította együttesnek csoportgyőzelme ellenére oda-vissza vágós párharcot kellett vívnia a tizenhat argentínai vb-hely egyikéért a dél-amerikai selejtezőzóna harmadik helyezettjével, és volt némi félsz a játékosokban, mert szinte semmit sem lehetett tudni az ellenfélről. Ám jöttek gyorsan a nyugtató gólok, Nyilasi Tibor, Törőcsik András, Zombori Sándor és Várady Béla gólja révén a 27. percben már 4–0 volt az állás, majd még Pintér Sándor és Nagy László is betalált. A visszavágót a bolíviai magaslaton már le sem kellett volna játszani, de ott is 3–2-es magyar siker született.

6. Magyarország–Lengyelország 1–2 (2003. október 11., Eb-selejtező, Budapest, Puskás Ferenc Stadion)

Nagy csapás érte a magyar futballt egy körrel korábban, története során először kapott ki Lettországban, így az utolsó fordulóban Gellei Imre csapatának nem a saját kezében volt a sorsa. Le kellett győznie Lengyelországot, és bízni benne, hogy a már biztos csoportelső svédek elintézik otthon a letteket. Egyik sem jött össze: Budapesten Szabics Imre gólja kevés volt a pontszerzéshez, míg a lettek 1–0-ra győztek Svédországban, így ők jutottak ki.

5. Szovjetunió–Magyarország 3–0 (1968. május 11., Eb-negyeddöntő, visszavágó, Moszkva, Lenin-stadion)

Akkoriban még csak négycsapatos volt az Európa-bajnokság – amelyet épp akkor neveztek át Európai Nemzetek Kupájáról –, és a selejtezők csoportküzdelmei (Magyarország magabiztosan végzett a még az NDK-t, Hollandiát és Dániát felvonultató csoport élén) után a nyolc csoportgyőztesnek még részt kellett vennie egy oda-vissza vágós negyeddöntőn a kijutáshoz. Sós Károly csapata a hazai pályán elért 2–0-s siker után joggal remélhette, hogy túljut a Szovjetunión, ám Moszkvában az 58. percben összesítésben egyenlített a „Nagy Testvér”, majd a 70. percben Anatolij Bisovec megszerezte a továbbjutásról döntő gólt.

4. Finnország–Magyarország 1–1 (1997. október 11., vb-selejtező, Helsinki, Olimpiai Stadion)

Csank János csapatának egyetlen pontra volt szüksége az utolsó selejtezőn, hogy Norvégia mögött megszerezze a csoport második, pótselejtezőre jogosító helyét, ám a 62. percben Antti Sumiala vezetéshez juttatta a halovány finneket. Tovaszállni látszottak a remények, amikor a 92. percben a sáros pályán burleszkfilmekbe illő jelenetsor végén Teuvo Moilanen hátáról a finn kapuba csorgott a labda. Ekkor azt hittük, miénk a világ, pedig...

3. Magyarország–Jugoszlávia 1–7 (1997. október 29., vb-pótselejtező, 1. mérkőzés. Budapest, Üllői úti stadion)

Ma már talán azt kívánná Csank János, hogy bár az a labda ne pattant volna be Teuvo Moilanen hátáról a finn kapuba, mert akkor nincs a jugoszlávok elleni pótselejtező és a nagy megalázás. Tény, világklasszisoktól hemzsegett déli szomszédunk csapata, ám Dejan Szavicsevics ide, Predrag Mijatovics oda, megemészthetetlen, hogy a szünetben már 0–5, a 64. percben 0–7 volt az állás. A visszavágón az ellenfél már megelégedett egy könnyed 5–0-val, így a demoralizáló 12–1-es mérleggel vívta ki a kvalifikációt.

2. Magyarország–Norvégia 2–1 (2015. november 15., Eb-pótselejtező, Budapest, Groupama Aréna)

Ha nincs a másik csoportban, a török–izlandi mérkőzés 89. percében Selcuk Ínan szabadrúgásgólja, a görögországi 4–3-as vereség ellenére is automatikusan kijutott volna a franciaországi Eb-re a magyar válogatott, de jobb, hogy így alakult: a Bernd Storck irányította csapat így dicsőséges párharcban vívta ki a 44 év utáni első Eb-szereplés jogát, az oslói 1–0-s siker után Priskin Tamás találata és Markus Henriksen öngólja után már csak szépíteni tudtak az északiak.

1. Csehszlovákia–Magyarország 4–1 (1969. december 3., vb-pótselejtező, Marseille, Stade Vélodrome)

Nem erre emlékszünk a legszívesebben, de ennek volt a legnagyobb hatása. A magyar futball Mohácsának is hívják, sokan ezen a meccsen fordultak el a magyar futballtól, ez volt az első alkalom, hogy válogatottunk nem jutott ki olyan vb-re, amelyre benevezett. Szállóigévé vált Mészöly Kálmán mondata: „A mi időnk lejárt.” Az elkövetett sportvezetői hibákat most nem soroljuk fel, annyi helyünk nincs. Minden szempontból korszakhatárt jelölő mérkőzés volt.