Ez már nem szerencse, hanem fejlődés – a Rossi-csapat ősze

Szerdán, a stadion felé menet, a piros-fehér-zöld maszkom láttán egy ismeretlen megszólított:„Meccsre megy?” Máskor a hasonló kérdéseket egy gyors biccentéssel, halk igennel intézem el, elkerülve a válaszként gyakran érkező„Ezért a falábú csapatért” kezdetű, és a magyar futballról teljes kórképet festő, lesajnáló reakciókat. Most azonban határozottan, büszkén mondhattam: „Igen, meccsre megyek, ma megint játszanak a fiúk!”

„Milyen meccs lesz, ma van a Fradi–Juve?” – kaptam az újabb váratlan kérdést, bár annyi nívós csapat érkezik manapság Magyarországra, nagy meccset játszani, hogy lassan már nem is csoda, hogy a kívülállók keverik őket. – Ja, hogy a Juve már volt? Nem vagyok egy nagy focis, csak annyit tudok, hogy kijutottunk az Eb-re!”

Igen, ezt ma már mindenki tudja – még a nem nagy „focisok” is –, hogy a mieink a realitásokat felülírva kijutottak a jövő évi Európa-bajnokságra, de sokkal többet is tettek ennél. A magyar labdarúgó-válogatott őszi teljesítménye kapcsán néhány fogalom új értelmet nyert vagy azt is mondhatjuk, sok mindent a feje tetejére állítottak a srácok, és ezt a törökök ellen is bizonyították.

Az egyik, széles körben elterjedt közhely az volt, a magyar válogatott a papíron erősebb csapatokat tétmérkőzésen nem tudja megverni, ha pedig nagy ritkán mégis, akkor csak azért, mert szerencséje volt (mint itthon a horvátok vagy a walesiek ellen). Érdekes, amikor az utolsó percekben kapott gólok miatt kaptunk ki egymás után többször is a svédektől vagy ikszeltünk a románokkal vagy erősen vitatható játékvezetői ítéletek után kaptunk kettőt a szlovákoktól, senki sem, mondta, hogy mázlija volt az ellenfélnek, csak azt, hogy nem vagyunk elég jók.

És ez volt az igazság! Nemzeti csapatunk az elmúlt években, évtizedekben általában nem tudta átlépni a saját árnyékát, és ha voltak is jó periódusai egy-egy meccsen belül az erősebb csapatokkal szemben, ezt nem tudta kilencven percig állandósítani, a mérkőzések hajrájára elfáradt. Nem volt véletlen, hogy az ellenfelek gyakran az utolsó húsz percben döntötték el a mérkőzéseket, mert addig tartott a mieink részéről az erő, a koncentráció, utána már jöttek a hibák és már nem tudtunk javítani. Mostanában viszont nem ezt tapasztaljuk. Az idei 12 gólunkból ötöt az utolsó húsz percben, ebből hármat a 87. perc után szereztünk, egyet éppen szerdán, a törökök ellen.

Persze, az Izland elleni meccs után is voltak vélemények, melyek szerint megint csak a szerencsének köszönhettük az Eb-részvételt érő győzelmet (azok után, hogy az izlandiak az elején ajándékba kapták a vezetést…), nem pedig annak, hogy a korai hiba után nem esett össze a csapat, és végig nyomás alatt tartotta a vendégeket, a 20 éves Szoboszlai Dominik pedig elbírta a terhet és klasszis gólt szerzett az utolsó percben. Bármennyire is hihetetlen ez, de a veretlenül megvívott hét tétmeccs (a nyolcból, közte öt győzelem), többségében az európai középmezőnybe tartozó riválisokkal szemben (talán csak a bolgárokra nem érvényes ez a kategória), győzelem Szerbiában, Bulgáriában, itthon Izland ellen és a törökök ellen oda-vissza, már nem nevezhető a véletlen művének. Mint ahogy az sem, hogy a nyolcból négy meccsen nem kaptunk gólt, viszont egy kivétellel mindig szereztünk. Korábban az is jogos kritika volt, hogy nem tud idegenben fontos mérkőzéseket nyerni együttesünk, hát most a négyből megnyert hármat (egy iksz mellett)!

Nem a véletlen műve, hogy miként a törökök ellen, úgy a többi őszi mérkőzésen is látszott, mit akar játszani a csapat, főleg a hazai találkozókon próbálta minél többet birtokolni a labdát, és ebből megvoltak a helyzetei is. A szerbek elleni tiki-taka a magyar gól előtt kimondottan látványos volt, de az elmúlt egy hétben Izland és Törökország ellen is modern, gyors, egyritmusú támadásokból szép gólokat szereztek Kalmár Zsolték. Miközben hátul olajozottan működött az idén rendszeresített, három belső védős rendszer – a nyolc meccsből csak egyszer fordult elő, hogy egynél több gólt kaptunk, 2019-ben hatszor. Ezt már nem véletlennek, szerencsének, hanem fejlődésnek nevezik…

A fejlődés abban is megmutatkozik, hogy az idén már nem okozott gondot – úgy, mint tavaly ilyenkor Walesben –, ha kiesett egy-két kulcsember a csapatból. A nyolc őszi meccs felén például nem játszott Szoboszlai Dominik, és a törökök elleni NL-csoportzáró találkozóról például hatan is hiányoztak kényszerűségből az Izland elleni, egy héttel korábbi győztes csapatból. Mégis azt láthattuk, hogy mindenki tudta, hol a helye, mit kell tennie a pályán. Szoboszlai hiányában Kalmár volt a középpálya, Willi Orbán helyett Lang Ádám a védelem vezére. Dibusz Dénes három meccsen állt a kapunkban a Nemzetek Ligájában, a három találkozón csak egy gólt kapott, a törökök ellen bravúrokkal járult hozzá a sikerhez. A harmadik A-válogatott meccsén szereplő, a szerdán csereként beálló Varga Kevin pedig olyan lendületet hozott a játékunkba, hogy öröm volt nézni, mind a két gólunkban főszerepet vállalt. Ráadásul az elmúlt egy hetet úgy teljesítette két győzelemmel és egy döntetlennel a csapat, hogy nélkülöznie kellett a kispadról koronavírusos szövetségi kapitányát, Marco Rossit. Ahogy már Madách Imre is megírta: „A gép forog, az alkotó pihen.”

De ez most nem egy dráma, nem a magyar futball tragédiája. Ez egy hősköltemény, amely ezen az őszön minden előzetes várakozást felülírt! A következő Nemzetek Ligája-kiírásban Európa 16 legjobb csapata között szerepelhetünk a csoportelsőség révén, jó eséllyel a következő években előbb vb-, majd újra Eb-pótselejtezőt is játszhatunk. Ha hinni lehet a világhálón keringő képeknek, az egyik szurkoló magára tetováltatta az Izland ellen egyenlítő Loic Nego nevét, míg egy másik József Attila Tiszta szívvel című versébe foglalta bele Szoboszlai Dominiket: „Húsz esztendőm hatalom, húsz méterről berúgom…”

Őrült őszünk van, és hamarosan jön az új év, új reményekkel, magyar Eb-szerepléssel…

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
3. CSOPORT, 6. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–Törökország 2–0 (0–0)
Budapest, Puskás Aréna, zárt kapuk mögött. Vezette: Kruzliak (szlovák)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai A. – Nego (Botka, 89.), Sigér, Nagy Á., Kalmár (Cseri, a szünetben), Hangya (Holender, 74.) – Nikolics (Gyurcsó, 64.), Könyves (Varga K., a szünetben). Szövetségi kapitány: Marco Rossi (a koronavírus-fertőzéssel diagnosztizált kapitányt segítője, Gera Zoltán helyettesítette a kispadon)
TÖRÖKORSZÁG: Günok – Sangaré, Kabak, Demiral, Erkin – I. Kahveci (Yazici, 55.), Tufan (Özcan, 71.), Tekdemir (Ayhan, 88.), H. Calhanoglu, Karaman – Tosun (Türüc, 71.). Szövetségi kapitány: Senol Günes
Gólszerző: Sigér (57.), Varga K. (90+5.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport másik mérkőzésén
Szerbia–Oroszország 5–0 (Radonjics 10., Jovics 25., 45+1., Vlahovics 40., Mladenovics 64.)