Át- és beigazolás – Deák Zsigmond jegyzete

Mostanában különös figyelemmel követem a magyar labdarúgás fejlődéséről, illetve ennek tagadásáról, relativizálásáról szóló vitaindító, de legalábbis vitára ingerlő cikkeket, tévés-rádiós stúdióbeszélgetéseket, annál az egyszerű oknál fogva, hogy hála istennek újra van miről polemizálni. Korábban, a romlás, jó esetben az egy helyben topogás időszakában, szerencselovag egyesületi vezetők, fogadási csalások és a permanens eredménytelenség közepette túl nagy ellentét nem feszült volna a vitapartnerek között: közmegegyezés volt abban, hogy az egész (már elnézést) úgy sz...r, ahogy van. Most viszont, amikor válogatott és klubszinten egyaránt jöttek érzékelhető nemzetközi sikerek, felvetődhet, hogy ez tényleg fejlődés, vagy csak...? Hoppá, nem is tudom, most mit kellene írnom, mert eddig azt hittem, a sport ebből a szempontból egzakt terület, ahol a „Nézzetek a táblára!” szurkolói rigmus igazsága megkérdőjelezhetetlen. De mégsem, hiszen olvasom, hallom, hogy kizárólag az új, kedvezőbb szisztémának köszönhetően jutott ki a válogatott kétszer egymás után az Eb-re, s a sorozatban harmadik klubszintű főtáblás részvétel, a Ferencváros BL-szereplése (a svéd, skót, horvát és norvég bajnok kiverésével) is smafu, mondjuk azért, mert sok a külföldi a csapatban...

Tehát, kifordítva az ismert mondást, minden jóban van valami rossz, persze csak ha úgy akarjuk látni. Én viszont próbálom másképp, leginkább tényszerűen. Ha például a jelenleg is zajló téli átigazolási időszakot vesszük, Szoboszlai Dominik magyar szinten csúcsösszegért, 20 millió euróért szerződött Salzburgból Lipcsébe (s még mielőtt valaki hamis adatokkal házalna, 16 éves koráig a hazai utánpótlásrendszerben nevelkedett), Szalai Attila – főképp válogatottbeli teljesítményének köszönhetően – bejárta a Rapid Wien–Mezőkövesd–Apollon Limassol–Fenerbahce utat. Az agyonkritizált NB I-re vet némi jó fényt, hogy Tokmac Nguen a Fradiból léphet szintet felfelé, Belgiumba vagy máshová, ifjabb Dárdai Pálnak pedig Bundesliga-múlttal a háta mögött sem derogált ide-, egészen pontosan az FC Fehérvárba szerződnie. Tehát immár a magyar első osztálynak is van érzékelhető vonzereje, illetve lehet ugródeszka az arra hivatottaknak.

Átigazolási szempontból a következő érdekes időszak az Európa-bajnokság után jöhet el. 2016-ban a vártnál kevesebb honfitársunkat vitték el magasabban jegyzett csapatokhoz a kontinensviadalt követően, egy mostani jó szereplés több fiatal kerettag előtt is lehetőséget nyithat. Aki mindezek ellenére még mindig nem látja igazolva a fejlődést, egyre nehezebben szedi össze az érveit.