Ezer szállal kötődik a lengyel és a magyar futballhoz: Budapesten is járt egyetemre, egy időben a Népsport varsói tudósítója volt, FIFA-játékvezetőként elismertségre tett szert, partjelzőként szerepet kapott az 1990-es római világbajnoki döntőn, s volt a Lengyel Labdarúgó-szövetség elnöke is 1999 és 2008 között, most, 67 évesen a szövetség tiszteletbeli elnöke. A március 25-i magyar–lengyel világbajnoki selejtezőről kérdeztük a magyarul is kitűnően beszélő Michal Listkiewiczet.
Michal Listkiewicz nemzetközi labdarúgó-játékvezető, sportújságíró, sportvezető. A játékvezetői vizsgát 1973-ban tette le, alsóbb osztályokban vezetett mérkőzéseket, mielőtt 1981-ben bemutatkozott a lengyel élvonalban partjelzőként. 1983 és 1996 között volt FIFA-játékvezető, partjelzőként nyolc mérkőzésen kapott szerepet az 1990-es, három találkozón az 1994-es világbajnokságon. Egy magyar NB I-es mérkőzésen, 1986-ban a Népstadionban játszott Honvéd–Újpesti Dózsa összecsapáson (6–0) is bíráskodott. Sportvezetőként előbb a Lengyel Kosárlabda-szövetség elnökségi tagja volt (1979–1984), 1989-től a Lengyel Labdarúgó-szövetség sajtótitkára, majd a főtitkár nemzetközi helyettese, 1995-től főtitkára, 1999 és 2008 között elnöke. Volt a FIFA instruktora és játékvezető-ellenőre is. UEFA-koordinátorként nagy szerepe volt abban, hogy Lengyelország és Ukrajna kapta meg közösen a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogát. |
– Mit vár a budapesti mérkőzéstől?
– Annak ellenére, hogy óriási híve vagyok a magyar labdarúgásnak, a lengyel válogatottban szerintem most több kimagasló tudású játékos található, mint a magyarban. Pláne Szoboszlai Dominik nélkül. Ő éppen annyira fontos a magyar csapatnak, mint Robert Lewandowski a lengyelnek, nélkülözhetetlen. Ha számszerűsíteni kellene az esélyeket, azt mondanám, hatvanöt–hetven százalék esélye van a lengyeleknek a győzelemre. Az egyetlen, ami elbizonytalanít, a friss kapitányváltás. Az új szakvezető, Paulo Sousa jól ismeri a magyar futballt, ez talán előny lehet, ám az, hogy még egyetlen edzést sem tartott a csapatnak, és az első meccse rögtön fontos tétmérkőzés lesz, sok veszélyt rejt magában.
– Hogyan fogadta a kapitányváltás hírét? Mi indokolta egyáltalán, miután a válogatott csoportelsőként kijutott az Európa-bajnokságra?
– Jerzy Brzeczek kiváló szakember, de sokan úgy gondolták, negyvenkilenc évesen túl fiatal még ehhez a feladathoz. Az az igazság, hogy a játékosok nem tisztelték, nem volt karakteres edző, nem volt igazi egyéniség. Egyértelműen látszott, hogy Robert Lewandowski és közte nincs meg az összhang. Az egyik meccs után az újságírók megkérdezték a Bayern München sztárját, mégis mi volt a csapat taktikája. Tizenöt percig nem válaszolt. Nem mondott semmi rosszat a kapitányára, nem viselkedett illetlenül, csak hallgatott. És ez a hallgatás beszédes volt. Nem volt jó a hangulat a csapatnál, és Zbigniew Boniek, a szövetség elnöke mint régi játékos tökéletesen érezte, mi megy a háttérben, hiába jók az eredmények. A közepes együtteseket rendre megvertük, de a topcsapatok ellen nem volt esélyünk.
– Paulo Sousa lesz a megoldás?
– Nagyon nehéz feladata lesz a portugál szakembernek, mert most mindenki azt várja tőle, hogy rövid időn belül csodát tegyen. Ami azt jelenti, hogy jusson be a csapattal az Eb-n a legjobb nyolc közé, valamint vezesse ki a válogatottal a vb-re. A szurkolók ezt várják el, mert nálunk játszik a világ jelenlegi legjobb csatára. Csakhogy a futball csapatsportág, egy ember nem elég a dicsőséghez. Látszik is, hogy a Bayernben jobban megy neki a játék, mint a válogatottban, jobban ismerik őt a csapattársak, jobban megtalálják a passzokkal. Azt mindenesetre jól tette Paulo Sousa, hogy rögtön felhívta Lewandowskit, és egyeztetett vele. Állítólag jó közöttük a kapcsolat, ami nagyon fontos.
– Kit emelne ki a csapatból Robert Lewandowskin kívül?
– A kapuban ott van a Juventusból Wojciech Szczesny, aki a világ egyik legjobb kapusa. A középhátvéd Kamil Glik szintén sok évet eltöltött Olaszországban, miként a támadók közül a most éppen marseille-i Arkadiusz Milik, továbbá Piotr Zielinski, utóbbi most is a Napoli játékosa, előbbi már csak volt. Nagyon népszerű még Kamil Grosicki, aki annak ellenére kapott meghívót a válogatottba, hogy az angol élvonalbeli West Bromwichban alig játszik, sokszor még a kispadon sem jut neki hely. Tizenöt-húsz játékosunk futballozik most Olaszországban, de szinte minden topligában van ismert lengyel labdarúgó.
– Említette korábban Szoboszlai Dominikot. Van híre Lengyelországban is?
– Persze, népszerű nálunk is, követjük a pályafutását, és sokan vallják, óriási sztár lehet belőle. Nekünk az jól jön, hogy ezen a meccsen nem játszhat, jelentősen gyengül ezáltal a magyar csapat. A másik erőssége a házigazdának Willi Orbán, akinek most kézsérülése van, de ő vélhetően ott lesz a pályán.
– Kit tartanak még számon Lengyelországban a magyar csapatból?
– Nikolics Nemanját, aki, ugye, bajnok és lengyel gólkirály lett a varsói Legiában, még lengyelül is elkezdett tanulni, és kedves volt mindenkivel, sok interjút adott. Remek játékos, nagyszerű ember, szeretik őt a lengyelek. De szívesen emlékeznek Lovrencsics Gergőre és Gyurcsó Ádámra is, akik szintén játszottak az Ekstraklasában. Szalai Ádám neve is gyakran szóba kerül, de inkább csak a szakemberek és újságírók körében.
– Gulácsi Péter?
– Róla az a véleményem, és ezt sokan osztják is, hogy ha jó napja van, egyedül meg tud nyerni egy meccset, viszont ha rossz napja, érthetetlen potya gólokat kap. Erre Izland ellen is majdnem csúnyán ráfizetett a magyar csapat. Nem elég stabil, kiegyensúlyozott a teljesítménye. Itt, Lengyelországban Király Gábort tekintjük a nagy magyar kapusnak, és nem a mackónadrágja miatt.
– Milyen kép él a lengyel szurkolókban a jelenlegi magyar futballról?
– Sokan irigylik Magyarországot azért, hogy a kormány és Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is fontosnak tartja a sport támogatását, kiemelt ágazatnak tekinti. De Magyarországnak egyébként is mindig fontos volt, hogy sikeres legyen a sportban, így volt ez a Kádár-korszakban is. Nem csoda, hogy rengeteg érmet nyer az olimpián is.
– Hogyan látja a világbajnoki selejtezőcsoportunk esélyeit?
– Anglia nyilván favorit, a második helyért szerintem a magyar és a lengyel válogatott csatázik majd. Úgy vélem, a lengyel csapatnak több esélye van. Tudom, mire képes a magyar együttes, sokat javult az utóbbi időben, ám csodát nem várok tőle. De újra mondom, nagy hátrányunk, hogy Paulo Sousának élesben kell tesztelnie a csapatot. Leo Beenhakker is volt már lengyel kapitány, óriási név a szakmában, irányította a Real Madridot is, mégis kudarcot vallott nálunk, pedig neki jóval több ideje volt kialakítani a csapatot. Hat nap alatt játszunk három meccset március végén, és ha nem kapjuk el jól a rajtot, utána már futhatunk a többiek után. Ez a három márciusi meccs azért is jelentős, mert meghatározza a hangulatot az Eb-re. Ha itt rosszul játszunk, máris mondják majd a szurkolók: minek megyünk az Eb-re? Szóval, rendkívüli fontos meccs lesz Budapesten.
– Ha nem lenne világjárvány, eljött volna a mérkőzésre?
– Természetesen, már terveztem is az utazást, amúgy is gyakran járok Magyarországon. Borzasztóan sajnálom, hogy nem lehetnek nézők, hiszen a meccs előtt és után együtt sörözhetnének, ünnepelhetnének a magyarok és a lengyelek, ahogyan szokás. Remélem, a visszavágón már lehetnek nézők és vendégszurkolók is, és sok magyar eljön, hogy tovább ápoljuk a két nép közötti barátságot. Bízom benne, hogy nyerünk Budapesten, de akkor sem leszek szomorú, ha nem. Lengyelországban mindig úgy voltunk vele, hogy ha az oroszokat legyőztük, duplán örültünk, vereség esetén kétszer olyan szomorúak voltunk, de ha a magyaroktól kaptunk ki, azt mondtuk: kikaptunk – de legalább a magyaroktól.
A MÁRCIUSI PROGRAM
MAGYAR LABDARÚGÓ VÁLOGATOTT
VB 2022, SELEJTEZŐ
I-CSOPORT
1. FORDULÓ, MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK
20.45: Magyarország–Lengyelország
2. FORDULÓ, MÁRCIUS 28., VASÁRNAP
20.45: San Marino–Magyarország
3. FORDULÓ, MÁRCIUS 31., SZERDA
20.45: Andorra–Magyarország