Válogatott: Ha pályára lépek az Eb-n, Kalmár Zsoltért is játszom – Cseri Tamás

– Mi ment a moziban?
– A címét sajnos nem tudom a filmnek, kutyák és macskák szerepeltek benne, a lényeg, hogy a nagyobbik lányomnak, Zoja Pannának tetszett – mondta a lapunknak adott interjújában Cseri Tamás, a Mezőkövesd Zsóry 33 esztendős középpályása.

– Sikerült kipihennie magát? Összesen kilenc napja volt szusszanni.
– Igen, teljes leállás volt, a családnak szenteltem minden percemet.

– Ha már család... Feleségének, Boglárkának valóban sokat köszönhet?
– Igen! Nem véletlenül mondják, minden sikeres férfi mellett ott egy nő, aki mindenben segíti és támogatja – az én esetemben is egyértelműen igaz. Mielőtt megismertem, szerettem szórakozni, éltem a fiatalok életét, nem a labdarúgás állt az első helyen. Megismerkedésünk után jó útra terelt, és megajándékozott két gyönyörű kislánnyal, Zoja Pannával és Zora Pankával, sőt úton van a harmadik gyermekünk, aki szintén kislány lesz.

– Ha korábban komolyabban áll a futballhoz, többre viszi?
– Ezt nem tudhatjuk, az azonban biztos, hogy nem bántam meg semmit – későn érő típus vagyok. De volt, hogy nem is álltak mellettem, például amikor huszonegy évesen visszatértem Győrbe: az egyik Ligakupa-meccsen elszakadt a keresztszalagom, és a vezetők nem bíztak bennem, lemondtak rólam. Más kérdés, hogy a műtétem remekül sikerült – lekopogom, azóta sincs semmi baja a térdemnek –, a rehabilitációm szintén, négy és fél hónap után újra játszhattam. A legtöbb szakember azt mondta, ez kockázatos, még túl korai játszanom. Hazardíroztam, de bejött. Nem bántam meg semmit az életemben, a korábbi bulizós énemet is vállalom.

– Extrém külsejét mi ihlette?
– Sokan mondják, ez csak divatszakáll, de hogy nem az utóbbi időben találtam ki, azt igazolja, hogy a hamarosan hétéves kislányom még nem látott arcszőrzet nélkül. Nekem tetszik, a feleségem is szereti, ráadásul utálok borotválkozni. Persze nem azt akarom mondani, hogy én teremtettem ezt a trendet, de tényleg régóta viselek nagy szakállat.

– És a haja?
– Boglárka a fodrászom, ő pedig ezt alkotta – ez is tetszik mindenkinek.

– Sejtem, az is tetszene, ha szerepelne Marco Rossi szövetségi kapitány szűkített keretében. Lát rá esélyt?
– Nyilván minden játékos abban bízik, hogy sikerül kiharcolnia a részvételt az Európa-bajnokságon. Én is ezt szeretném, sőt akarom!

– Érdekes helyzet állt elő azzal, hogy az úgyszintén középpályás Kalmár Zsolt megsérült, és nem lehet ott az Eb-n. Nőttek az esélyei?
– Nehéz kérdés. Zsolttal barátok vagyunk, mindennap beszélünk, ráadásul ott voltam Andorrában a világbajnoki selejtezőn, amikor megtörtént a baj: a legrosszabb, hogy amikor ott kérdeztem, mi a helyzet, azt mondta, szerinte csak kicsit meghúzódott az izma, nincs nagy baj. Aztán kiderült, külső oldalszalag-szakadást szenvedett, és lemarad az Európa-bajnokságról. Borzalmas volt megélni, pedig nem is velem történt. Sejteni sem lehet, mit élt és él át Zsolti... Lemaradt a 2016-os Eb-ről is, ezt feldolgozni rettentően nehéz lehet. Mindig mondom neki, fel a fejjel, egyszer biztosan visszaadja az élet, amit most elvett. Ha pályára lépek, érte is játszom majd.

– Eljátszott már a gondolattal, milyen lehet a portugál, a francia és a német világsztárok ellen futballozni?
– Egyelőre nem. Távoli ez még, először Telkiben és Ausztriában edzőtáborozunk, vár ránk két felkészülési mérkőzés Ciprus és Írország ellen, és be kell kerülni a szűkített keretbe. Ráérek még ezen gondolkodni.

– Milyen formában érzi magát?
– A Mezőkövesddel megjártuk a poklot és a mennyet is, de összességében megérdemelten maradtunk bent, s a hajrára én is egyre jobban éreztem magam a pályán. A kiesés elleni harc miatt görcsösen futballoztunk, nekem sem ment mindig jól a játék, de a hullámvölgy benne van a pakliban – jobb csapatok játékosainál is.

– Ha négy éve, amikor az NB II-ben szereplő Kisvárdában futballozott, azt mondja valaki, hamarosan stabil élvonalbeli labdarúgó lesz, behívják a válogatottba, sőt játszik is három mérkőzésen, ráadásul az Európa-bajnokságon is szerepelhet, hogyan reagált volna?
– Jó nagyot nevetek, majd meghívtam volna egy sörre, mondván, igyon még egyet, akkor talán nem beszél félre!