A 110 éve született Rökk Ede megmaradt az Európa-hírű primadonna bátyjának

Közeledett az olaszországi világbajnokság, és küszöbön állt az angolok elleni budapesti mérkőzés, amelyet okkal illethetünk a hiánypótló jelzővel, hiszen azt megelőzően negyed évszázada (igaz, mindjárt kétszer is), 1909. május 29-én (2:4) és 31-én (2:8) csapott össze a két válogatott. A futball szülőatyjai elleni első győzelem reményében futott ki 1934. május 10-én az Üllői úti pályára a Rökk Ede, Avar István, Sárosi György, Toldi Géza, Kemény Tibor csatárötössel felálló magyar együttes, amelyet Nádas Ödön irányított.

A párharcot felvezető május 8-i Nemzeti Sport Rökk karikatúrájával dobta fel cikkét, egyúttal fanyalgott a Budai „11” játékosának csatasorba állítása miatt, mondván, a Bocskai spílere, Markos Imre feltétlenül jobb nála. „Rökk már beigazolta, hogy vannak helyzetei, amikből tényleg nagyon veszélyes, egészben véve azonban szűk skálájú, nem válogatott klasszisú játékos” – fogalmazott világosan a lap, amely a többi újsághoz hasonlóan nem fedezte fel, hogy Rökk szerepeltetése egyfajta hidat képez 1909 és 1934 között, amennyiben az említett, mindkét vesztes találkozón megküzdött az ellennel anyai nagybátyja, Károly Jenő (bővebben keretes írásunkban). Sőt a bizalmat kapó Rökk angliai tapasztalatokkal is fel volt vértezve, a famíliát meglátogató újságírónak tett nyilatkozata erről tanúskodik a május 10-i Nemzeti Sportban: „Jómagam egy egész évig játszottam kint Angliában. Akkor a Marika ott volt szerződésben s engem is kivittek. Az öreg  ...,  mármint apus..., elővette a Football   A nnualt s kereste belőle azt az I. osztályú amatőr csapatot, amelynek általános vélemény szerint leggyengébb a jobbszárnya. A Kingstoniansra esett a választása. Ide kerültem. Először a »Reserve team«-ben játszottam. Leégtem. A III. csapatba kerültem. Ott azonban pompásan ment.”
Na de ki az a Marika?

Természetesen Rökk Marika, aki miatt idősebb Rökk Ede építész és építőanyag-kereskedő 1924-ben mindenüket pénzzé tette (a pénzt pedig bankba), hogy a táncban feltűnően tehetséges 11 éves kislányát taníttassa. Párizsba vezetett az út, és Marika már abban az évben a Moulin Rouge-ban lépett színpadra, 1925 novemberében pedig Amerikába hajózott édesanyjával. Apja ekkor még nem kapott vízumot, Edus pedig...

„Edus Károly nagymamával és az újdonsült Biszta bácsival hazatért Budapestre, hogy ott járjon iskolába. Mindig ki volt zárva a kalandjainkból, mindig kihozattuk, valamilyen okból mindig nyugodt pályán haladt az élete”  – olvasható Rökk Marika életrajzi könyvében. A húg töretlenül haladt a sztárrá válás útján. Az egyik New York-i színhely homlokzatán a piruett királynőjét hirdették a világító betűk, aztán 1929-ben visszatért Európába, s egyesülhetett a család. Jött Hamburg, aztán Berlin, Monte-Carlo, Cannes, London. A báty nyilvánvalóan ekkor, 1929–1930-ban tartozhatott a Kingstonians kötelékébe, 1930. március 30-án viszont már biztosan nem, ugyanis ezen a napon BTC–MTK amatőr első osztályú mérkőzést játszottak, és a BTC nyert 5:1-re, többek között Rökk egy góljával és két gólpasszával. „Ez a fiatal ifjúsági játékos olyan nagyszerű szélsőjátékot produ­kált, hogy a külső bámulók majdnem úgy csodálkoztak, mint a bennfentesek” – állapította meg a Nemzeti Sport.

De térjünk vissza az 1934. májusi találkozóhoz, amelyen ugyan nem váltotta meg a világot („egy kis hidegvérrel gólt is lőhetne, de hű marad önmagához, most is ront”), de 2:1-re nyert a csapat, és ő elmondhatta magáról, hogy tagja volt az első angolverő magyar válogatottnak.
Edus elnyomottságáról árulkodik ugyanakkor, hogy miközben angliai játékosmúltját idézte fel egy nappal a meccs előtt, apja az újságíró jelenlé­tében szólt rá ( „Ne hadarj, ne hadarj, fiam! Nem lehet megérteni a szavadat.”), és a húga nyugalmát óvó anyja is figyelmeztette („Suttogni, fiam, suttogni! Alszik a Marika.”). A magát az operett mellett is nagy sikerektől kísérve elkötelező Marika 1931 őszén a Royal Orfeum színpadán robbant be Magyarországon, 1934-ben pedig a legtekintélyesebb német filmcég, az UFA kötött vele szerződést, és a celluloidszalag jóvoltából néhány esztendő múltán Európa-szerte nagy hírnévre tett szert.

Bátyjának ettől nem kellett tartania... Egyébként nem az angolok elleni, hanem az 1933. október elsején az osztrákokkal megvívott meccs (2:2) volt az első válogatottsága, ám akkor is Marika árnyéka vetült rá, olyannyira, hogy már az Ede nevet is „elvették” tőle. „Becézőneve: Marika és ez onnan ered, hogy fivére a hasonló nevű primadonnának. (...) Mint a primadonna fivére, szerényen húzódik meg az Operettszínház páholyának mélyén, legalábbis eddig alig látszott a félhomályban, mint válogatott bizonyára önérzetesebb lesz.”A „ Rökk Marika bátyja” szerep nem erősíthette önbizalmát, nem válhatott akkora játékossá, hogy valaha is Rökk Marikára mondhatták volna, hogy a futballzseni Rökk Ede húga...

Ehelyett maradt az aranyos báty, a nagy étvágyú fiú, Marika lelkes híve, aki elsőként megy megenni a csokoládéját. Sokat köszönhetett a Budai „11” mindenesének, motorjának, Faragó Lajosnak, „Lojának”, aki 1932-ben azok után szerződtette, hogy egyetlen meccset sem kapott a Hungáriában. A Budaitól 1938 januárjában friss házasként átszerződött a decemberben alakuló, Csepel FC-ből lett Csepel Weiss Manfréd FC-hez, miután a WM-műveknél tisztes megélhetést biztosító állást kapott. A gárda még vele jutott fel 1940-ben az első osztályba, az első élvonalbeli idényben az ötödik helyen végeztek, ám 1941 nyarán az amatőr csapathoz, a WMTK-hoz tették át, így nem lehetett tagja az 1942-ben bajnoki címet szerző együttesnek.

Rökk Marika – a nagy francia színésszel, Jean Marais-val – elsőként kapta meg az 1948-ban Németországban alapított Bambi-díjat, amely eredetileg filmes elismerés volt, később gyakorlatilag a szórakoztatás minden területét (művészetek, pop- és klasszikus zene, sport) lefedte, és máig a legfontosabb médiadíj. No de hol tengette mindennapjait bátyja?
Természetesen messze az élet nagyszínpadaitól. A háború után elköltözött Kalocsára, ahol festő nagybátyja, Rökk Károly élt. A helyi csapatban 1946-ban és 1947-ben is játszott (a Rákosi-kupában biztosan), húga 1974-ben megjelent önéletrajzi könyvében pedig ezt olvashatjuk:  „Ma Kalocsán él, igazi Rökk lett belőle. Egy időben hírnevet szerzett magának, mint sportoló. (...) Focista volt. Nyugodtan él, jó felesége van, nevelt gyermekei, unokái.”

Az első feleségétől 1943-ban elváló Rökk Edus élete utolsó éveiben a helyi szociális otthonban élt. Az intézmény vezetője halála után másfél évvel úgy nyilatkozott, hogy (második) neje elhunyta után hagyta el magát, kedvenc kocsmájában üldögélt, lumpenek csalták ki utolsó fillérjeit. Leromlott állapotban talált rá a Bécs melletti Badenben élő Marika, az ő kezdeményezésére fogadta el, hogy otthonba költözik. Húga többször is meglátogatta az 1990 júniusában elhunyt bátyját, sírját is gondoztatta, míg földi maradványait Pestre nem szállíttatták, ahol a családi sírboltban helyezték el.