Ferencvárosi belharc befolyásolhatja a szombati Magyarország–Albánia világbajnoki selejtezőt. A mai modern futballban nem meglepő, ha egy válogatott meccs előtt a folyosón klubtársak köszöntik egymást – aztán az ölelkezés után másfél óráig ádáz ellenfelekké válnak, de néhány nappal előtte és a következő hétvégén már ismét azonos dresszben lépnek a pályára. Kis túlzással: nincs manapság olyan párosítás, amelyen ne futnának így össze kedves ismerősök.
Botka Endre és Myrto Uzuni szemtől szemben is megküzdhet a szombat esti összecsapáson, miközben már tavaly is együtt harcoltak a Ferencváros sikereiért, együtt ünnepelték a Bajnokok Ligája-csoportkörbe kerülést, együtt lettek bajnokok.
Szombaton ellenfelek lesznek.
Érdekes helyzet ez, hiszen az amúgy is meglévő hatalmas téthez hozzáadódik a presztízs, a személyes kapcsolat. Myrto Uzuni profi játékos, de talán furcsa lehetett neki, amikor a szeptemberi albán–magyar (1–0) közben azt látta, kapust cserélünk, és klubtársa, Dibusz Dénes váltja a megsérült Gulácsi Pétert. Tudathasadásos állapot, mert miközben szívből kívánta a legjobbakat klubtársának, gólt rúgott volna neki – és hasonlóan furcsa lehet Botka Endrének is belemennie egy párharcba azzal, aki évek óta mellette ül a népligeti öltözőben, és akire – ezt a védő is tudja – nagy szüksége lesz a Fradinak az NB I-es és az Európa-liga-szereplés folytatásában. Nyilván a profizmushoz tartozik ezt a szituációt kezelni, ugyanakkor más sportágakban már téma volt: a kiemelkedő pénzügyi lehetőségek miatt ide szerződő légiósok kiváló körülmények között fejlődnek, edzenek, majd a válogatott meccsen ezt a tudást, ha a sorsolás úgy hozza, Magyarország ellen használják fel – például a veszprémi, szegedi férfi vagy épp győri női kézilabdázók, a szerb vízipólósok, sok ilyet láttunk már.
Kinek, ki ellen képezünk tehát?
Nehéz kérdés ez, mert az FTC-nek a saját sikerei a legfontosabbak, és állampolgárságra való tekintet nélkül az általa megszerezhető legjobb labdarúgókkal indul harcba – ha pedig így jut el egymás után harmadszor a csoportkörig, akkor igaza is van. Még inkább elgondolkodtató, hogy az európai szinten közepes albán válogatottban sem a legjobbnak tartott futballista az NB I-ben mégis kiemelkedően jónak számít, így pontosan tudjuk, milyen nehéz lesz őt megállítani. Azonban Botka Endrét is jól ismerjük – éppen ezért hisszük, hogy képes megoldani ezt a lelkileg furcsa feladatot.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!