Micsoda mérkőzés volt: bravúrdöntetlen Angliában!

I-CSOPORT, 8. FORDULÓ
Anglia–MAGYARORSZÁG 1–1 (1–1)
London, Wembley Stadion, 69 380 néző. Vezette: Alejandro Hernández (spanyol)
Anglia: Pickford – K. Walker, J. Stones, Mings, Shaw – Rice, Foden, Mount – Sterling (J. Henderson, 76.), Grealish (B. Saka, 62.) – Kane (Abraham, 76.; Watkins, 90+2.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Magyarország: Gulácsi – Kecskés Á., Lang, Szalai A. – Nego (Bolla, 90+2.), Nagy Á., Schäfer (Vécsei, 79.), Nagy Zs. – Schön (Holender, 68.), Sallai R. (Hahn J., 79.), Szoboszlai (Nikolics, 90+2.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: J. Stones (37.), ill. Sallai R. (24. – 11-esből)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

London méltósággal ébredezett. Kedd reggel a Westminster városrészben sétálgatva akár azt is hihettük, visszarepültünk egy évszázadot, egészen addig, amíg a Hyde Parkkal párhuzamosan futó Bayswater Roadra nem értünk, mert ott már felújítási munkálatoktól volt hangos a világ, míg a közeli metróállomás melletti kínai büfében angol sálas fickó bámulta sóvárogva a lassan sülő kacsákat, és az öltözete már jelezte: a metropoliszban este Anglia–Magyarország vb-selejtezőt rendeznek. Délután aztán már a Wembley Stadionnál nagyobb volt a mozgás, de ez is inkább a hétköznapi forgalmat jelentette a legendás arénához vezető egyenes, széles sétányon, az első drukker, akibe belefutottunk magyar volt – és magyar sört kortyolgatott.

Kora este kezdtek el szállingózni a nézők, és velük együtt érkezett a hangulat is, s az egyik jobb kedélyű középkorú angol csalhatatlanul jelezte, innentől fogva már a futball van középpontban: Jadon Sanchóról és Marcus Rashfordról énekelte, hogy csalódást okoztak hazájuknak (a páros is azok között volt, akik az Európa-bajnokság döntőjében tizenegyest rontottak).

A nagy meccsek előtti feszültségnek ezúttal nyoma sem volt, holott a napközbeni híradások szerint fokozott rendőri készültséggel várták a világbajnoki selejtezőt, de őszintén szólva még az sem volt feltűnő, hogy kiemelt figyelemmel követnék a rendfenntartók a drukkerek minden egyes lépését… Volt némi „egymásnak éneklés”, skandálás, felszállt némi vörös füst, ami felkeltette egy-két feszültebb rendőr figyelmét, de ez errefelé szinte említésre sem méltó jelenetnek számít… Korábban is írtunk róla, hogy az MLSZ több mint négyezer jegyet kapott, de ebből tudomásunk szerint nagyjából nyolcszáz talált gazdára, és találkoztunk olyan, Angliában élő magyarokkal, akik a hazai szektorban foglaltak helyet.

A magyar válogatott este hét óra körül indult el a mérkőzés helyszínére, majd tíz perccel nyolc előtt Gulácsi Péter és Bogdán Ádám már a Wembley gyepén melegített. A média képviselői is készülődtek, ismert arcok is feltűntek a sajtóhely környékén, így például a korábbi válogatott Sol Campbell és Stuart Pearce is, a műsorközlő pedig az egyik magyar kollégát arról faggatta, hogyan is kell pontosan kiejteni Szoboszlai Dominik vezetéknevét. Nos, jól mondta be. A csapatok bemutatásánál, s a magyar labdarúgók nevének felolvasásánál szórványos pfujolást lehetett hallani, de a hazai szurkolók inkább a saját kedvencek éltetésére tartogatták energiájukat.

S ha már Anglia – a kezdés előtt elengedhetetlen volt némi tippelgetés: a megkérdezett szimpatizánsok sima győzelemre számítottak, egyetlen óvatoskodóval beszéltünk, aki szerint a hét végén sorra kerülő bajnoki forduló miatt lehetett némi esély a visszafogottabb hazai produkcióra, ám némi gondolkodás után még ő is 3–0-s angol sikert jósolt…

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi kezét inkább a kényszer és a sok hiányzó vezette, míg – ahogy arra számítani lehetett – Gareth Southgate kilenc helyen változtatott az Andorrát 5–0-ra legyőző együttesén, így a hét végi meccsen pihenő nagyágyúk közül most többek között Raheem Sterling és Harry Kane is kezdő volt. Természetesen nagy különbséget jelentett, hogy az angolok azzal a tudattal léptek pályára, jó eséllyel csoportelsők lesznek, a magyar válogatott pedig lemarad a katari világbajnokságtól – nos, ennyi felvezetés után „kezdődhetett a tánc”.

Jöttek a himnuszok, a magyart némi fütyülés és újabb pfujolás kísérte. Az első percek elteltével valamiféle felfordulás is volt a magyar szektorban, a rendőrök is bevonultak, a beszámolók szerint összecsaptak a szurkolókkal, de a stadion átellenes végéből nem lehetett látni, hogy pontosan mi történt.

A mérkőzés első negyede nem meglepő módon angol mezőnyfölényt hozott. Emlékezhetünk, Budapesten az első félidő gyakorlatilag nagyobb angol helyzet nélkül telt el, most viszont már a kilencedik percben vezetést szerezhettek volna a hazaiak, ám Nagy Zsolt jó ütemben mentett szögletre a Luke Shaw bal oldali beadására érkező Harry Kane elől.

A megszokott kettő helyett Kalvin Phillips sérülése miatt csak egy „szűrővel”, Declan Rice-szal kiálló angolok kezdeményeztek, többen felzárkóztak a támadásokhoz, a magyar védelem azonban állta a sarat – miként az elöl játszók is, akik próbálták minél inkább lassítani az angol labdakihozatalokat. Látszott, igazából akkor van esély veszélyt teremteni, ha a magyar játékosok minél gyorsabban, pontos passzokkal próbálnak eljutni az angol kapuig. Volt is lehetőség, Sallai Roland egy jobb oldali beadást követően fölé lőtt. A Freiburg támadója nem sokkal később főszereplővé lépett elő. A meccs előtt még oly magabiztos angol drukkereknek talán eszükbe sem jutott ez a forgatókönyv, de Magyarország szerzett vezetést! Luke Shaw szabálytalankodott Loic Negóval szemben, és mivel a videobíró is megerősítette a döntést, tizenegyes következett, amelyet Sallai Roland magabiztosan értékesített – írni sem kell, a néhány száz magyar szurkoló hangja ekkor elnyomta az angolokét.

Sajnos, nem sokáig.

Ugyan a magyar csapat folyamatosan visszaverte az angol támadásokat, még a szünet előtt góllá érett a vendéglátók nyomása. Phil Foden oldalról belőtt szabadrúgásából John Stones közelről a kapuba küldte a labdát (egy perccel később már azért kapott tapsot, mert jó ütemben szerelte Sallai Rolandot), ugyanakkor nem volt rossz látni, hogy döntetlennel vonultak szünetre a csapatok.

A fordulás után sem változott számottevően a játék képe, az angolok gépies elszántsággal rohamoztak, viszont látszott, a magyar megindulásokban is van fantázia. A Sallai, Szoboszlai, Schön hármas többször ígéretesen lódult meg, és ha tehette, Nego is csatlakozott a támadásépítéshez.

Előfordult, hogy a hazaiaknál Raheem Sterling és Jack Grealish is meglépett a szélen, de a beadásaikat rendre sikerült így vagy úgy semlegesíteni, Harry Kane ugyan tesztelte Gulácsi Pétert, de gyakorlatilag a magyar kapus kezébe rúgta a labdát. Az első gólt szerző John Stones már közelebb járt a gólhoz, ám szerencsénkre fejese a jobb kapufa mellé szállt. Nem sokkal ezután következett az első változtatás: a jobb oldalra beálló Bukayo Saka váltotta Grealisht, Sterling pedig átkerült a támadósor bal oldalára. A mérkőzés hajrája előtti periódusban egyre kevesebbszer jutottak el a magyar játékosok az angol tizenhatos előterébe, de Anglia sem talált fogást, a felső lelátórészeken néhány szurkoló (talán unalmában) papírrepülők hajtogatásával és dobálásával múlatta az időt. Az viszont látszott, minden apró hiba sokba kerülhet labdaszerzés után, de a veszélyesebb szituációk során Gulácsi Péter jó ütemben lépett ki a kapujából.

Nagy kérdés volt, hogyan alakulnak az utolsó percek, de sikerült átvészelnünk a kritikusabb pillanatokat is, és az ellenfél játékerejét tekintve okkal mondható, hogy válogatottunk bravúros pontszerzéssel vonulhatott le a Wembley gyepéről. Persze, ez a vb-selejtezős reményeket tekintve már nem sokat számít, de a döntetlenre büszkék lehetünk, annak fényében főleg, hogy 1953 óta a magyar válogatott még pontot sem szerzett az angolok vendégeként! 1–1

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport többi mérkőzésén
San Marino–Andorra 0–3 (Pujol 10., S. Moreno 53., Betriu 89.)
Albánia–Lengyelország 0–1 (Swiderski, 77.)

ÖSSZEFOGLALÓ ITT!