Emlékezetes napok vannak Baráth Péter mögött. A DVSC húszesztendős középpályását Marco Rossi szövetségi kapitány március 14-én meghívta a Szerbia és Észak-Írország elleni felkészülési mérkőzésekre készülő keretbe, és bár a bemutatkozás elmaradt (aligha tévedünk, amikor azt mondjuk, csak idő kérdése), rengeteg pozitív tapasztalattal lett gazdagabb.
„Amikor kiderült, hogy bekerültem a válogatott keretébe, akit tudtam, felhívtam a hozzám közel álló emberek közül, vagy próbáltam üzenni – ment vissza az időben Baráth Péter. – Érdekes, de az első héten nem volt bennem különösebb izgalom, a Paks elleni bajnoki után viszont igen, mégiscsak az A-válogatottnál kellett jelentkeznem. Számítottam rá, hogy nem lesz gond a beilleszkedéssel, és nem is volt, hiszen jó közösségbe kerültem. Örülök, hogy megismerhettem ezt a közeget, nagyon hamar kiderült, ez azért más szint! Nyilván szerettem volna bemutatkozni, de nincs semmi probléma, annak is örültem, hogy az U21-es válogatott fontos meccsén pályára léphettem. A cél persze az, hogy a kapitány rendszeresen számoljon velem, ehhez folyamatosan jól kell teljesíteni.”
A Szerbia elleni, 1–0-ra elvesztett találkozón Baráth Péter ott volt a cserék között, Észak-Írországba viszont nem utazott el, ugyanis a szakmai stáb úgy döntött, az U21-es válogatottnak fontos lengyelországi Eb-selejtezőn lépjen pályára. Az 1–1-re végződő találkozón kiválóan futballozott, parádés gólpasszt adott Németh Andrásnak, mégis csalódott volt. Ez azonban a múlt, most arra kell figyelni, hogy szombaton a Lokit ebben az idényben kétszer is legyőző ZTE ellen sikeres legyen csapata.
„Talán igazságos a döntetlen, de bosszantó, hogy a kilencvenötödik percben milyen büntetővel egyenlített az ellenfél – utalt a hazaiaknak könnyű síppal befújt tizenegyesre Baráth Péter. – Miután hazajöttem, az öltözőben mindenki gratulált, kérdezte, hogy éreztem magam, de már a ZTE-ből próbálunk a lehető legjobban felkészülni. Zalaegerszegen edzőváltás volt, Koszta Márkot eladta a klub, kérdés, ez milyen hatással lesz az ellenfélre. Nagy szükségünk van a három pontra.”