NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA, 3. CSOPORT
2. FORDULÓ
OLASZORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2–1 (2–0)
Cesena, Dino Manuzzi Stadion, 22 000 néző. Vezette: Schärer (svájci)
OLASZORSZÁG: Donnarumma – Calabria, G. Mancini, Bastoni, Spinazzola (Dimarco, 75.) – Lo. Pellegrini (Locatelli, 66.), Cristante, Barella (Tonali, 84.) – Politano (Belotti, 75.), Gnonto, Raspadori (Zerbin, 84.). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Nego (Fiola, 58.), Nagy Á. (Styles, 58.), Schäfer (Vancsa, 87.), Nagy Zs. (Bolla, 81.) – Sallai R., Szoboszlai – Szalai Á. (Ádám, 87.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Barella (30.), Lo. Pellegrini (45.), ill. G. Mancini (61. – öngól)
A TALÁLKOZÓ ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA LEHET ELOLVASNI!
Micsoda meccs volt! A 2011. február 13-án lejátszott Cavese 1919–Taranto FC 1927 bajnoki mérkőzésen a hazaiak vezetőedzője a Pane – Troise, Cipriani, Pagano – M. Ciano, Di Napoli, Alfano, Bacchiocchi, Piscitelli – C. Ciano, Turienzo összetételű tizenegynek szavazott bizalmat. Az akkor 46 esztendős szakember az 1–1-re végződő Serie C-meccsen ült utoljára a kék-fehérek kispadján. Sőt aznap ült utoljára Olaszországban kispadon – egészen 2022. június 7-ig.A Cavese akkori mestere ugyanis nem más volt, mint Marco Rossi. Aki szűk másfél évnyi „kihagyás” után 2012. július 5-én már a Bp. Honvédot vezette a Flamurtari elleni Európa-liga-selejtezőn – a folytatás innen már sokaknak ismerős.
A kezdetekről talán kevesebben tudnak. Évtizedekkel ezelőttanagyapja, Gino volt az, aki megragadta a kezét, és megsem állt velea Torino edzőpályájáig.A hosszú séta közben másrólsem mesélt unokájának, mint a Grande Torinóról,valamintanagy Honvédrólésaz Aranycsapatról. „Tudod, Marco, a Jóisten kegyes volt hozzám –idézi fel újra és újra nagyapja akkori szavait Marco Rossi. – Valentino Mazzolát sokszor láttam játszani, de egyszer megadatott, hogy PuskásFerencet csodálhattam élőben. A világ két legjobb tízeséről beszélek neked. Mazzola és Puskás,jól jegyezd megezt a két nevet, drága Marco!”
Gino azon a bizonyos napon egyébként egykiválasztórakísérte elunokáját. Nyolcvannál is többenakartak bekerülni a Torino korosztályos csapatába, a megméretés végén a trénerek három gyerek vállát lapogatták meg azzal, hogy megütötte a mércét. A kilencéves Marco volt az egyik.Onnantól kezdve minden egyes edzésre a nagyapja vitte. Vitte volna édesapja, Vittorio is, ám ő szüntelen, az egészségét sem kímélve dolgozott egy gumigyárban, hogy amire szükség van, arra jusson a családnak.
„Apám fantasztikus ember volt–emlékezett vissza Marco Rossi.– Élt-halt értünk. Keményen melózott, mégsem panaszkodott. Édesapámnak is sokat köszönhetek, ahogyan nagyapámnak is. Egy biztos, ha nincs a nagyapám, sosem leszek futballista. És később edző sem...”
S 2018. június 19-én a magyar válogatottat sem bízzák rá. Egy híján 1450 nap elteltével Marco Rossi már a 43. meccsére készült szövetségi kapitányként – és az elsőre a szülőhazája válogatottja ellen. Arról, hogy milyen érzelmek dúltak benne a mérkőzést megelőző napokban, órákban,csak annyit mondott, nincs kétsége afelől, hogyérzelemdús pillanatok várnak rá. Nem beszélt róla, de bizonyosak vagyunk benne: a kezdés előtt nagyapja és édesapja is eszébe jutott.
Persze a szakma mindennél előbbre való volt. Hogy mennyit gondolkodott azon,hány helyenváltoztasson az Angliát 1–0-ra legyőző csapaton, nem tudni, ám az alig másfél órával akét nemzet35. összecsapása előtt kiderült, hogy egyedül a már korábban beígért kapuscserét hajtotta végre, így a Gulácsi Péter helyére álló Dibusz Dénes előtt ugyanaz a tíz mezőnyjátékos sorakozott fel, aki kezdőként vette ki a részét a szenzációszámba menő szombati sikerből.
A himnuszok alatt a kapitány arca még nem árulkodott feszültségről, de a második percben már hevesen gesztikulált, miután a védők egy szöglet után fejelni hagyták Gianluca Mancinit – a Roma védőjének kísérletét Dibusz Dénes gond nélkül hárította. A 13. percben aztán minden szem Szoboszlai Dominikra szegeződött: az angolok ellen tizenegyesből betaláló 10-es ígéretes helyzetből végezhetett el szabadrúgást, ám lövésének útját állta a sorfal. A magyar kispadon előtt álló olasz kollégájához hasonlóan Roberto Mancini sem bírta sokáig ülve, egy újabb, ezúttal nem kapura, hanem veszélyesen középre tekert Szoboszlai-szabadrúgást követően megmutatta, milyen az, ha begurul az Európa-bajnok mestere.
A22. percben Rossi is dühbe jött volna, ha Gianluca Mancini újabb fejesét nem hárítja óriási bravúrral Dibusz. Hogya hátvéd névrokona,Roberto Mancini a hétfői sajtótájékoztatón nem véletlenül nevezte a világ egyik legjobb kapusának Gianluigi Donnarummát, az a 26. percben bebizonyosodott: Sallai Roland lövését nem sokat fogták volna, ő sajnos igen.Három perccel később megint az Eb legértékesebb játékosának megválasztott kapuvédő mentett nagyot: a bátran és olykor tetszetősen játszó magyar válogatott látványos Szalai Ádám, Sallai, Szoboszlai akció végén kerülhetett volna előnybe, ha a sztárkapus nem kanalazza el a labdát Szoboszlai elől.
Ezt már abban a pillanatban is bánta a közönség magyar fele, hát még egy perc múltán: Nicolo Barella 18 méterről leadott életerős lövésébe Dibusz Dénes csak beleérni tudott, azt már nem volt képes megakadályozni, hogy a labda a jobb felső sarokban kössön ki.
Barella gólját ide kattintva lehet megtekinteni.
Amilyen rosszul végződött a második tizenöt perc, olyan fájón zárult a harmadik is: Matteo Politano sokadszorra okozott problémát a jobb oldalon, beadására érkezett Lorenzo Pellegrini, és egyről kettőre juttatta Olaszországot.
Roberto Mancininek nem volt oka cserélni a szünetben, hiszen csapata remekül futballozott addig, Marco Rossi pedig nem akart még változtatni. Mire kettős cserére szánta el magát az 58. percben, addigra 3–2 is lehetett volna az állás: előbb Matteo Politano törte kis híján ketté a lécet 16 méterről. Miután Callum Styles és Fiola Attila beállt, 2–1 lett: előbbi passza után utóbbi centerezett, egy-két másodperccel később meg a kapuban kötött ki a labda. Hogy Gianluca Manciniről pattant be, cseppet sem rontott az örömünkön.
A gólt ide kattintva lehet megtekinteni.
Boldogságunk már határtalan lett volna, ha a 69. percben Donnarumma nem bokszolja a léc fölé Sallai Roland lövése nyomán a labdát, a szöglet után pedig nem öleli magához a Willi Orbán által kapura tett labdát. Azt nem állítjuk, hogy a mieink beszorították a házigazdát, de becsülettel rohamoztak az egyenlítésért, igaz, az olasz kontrákban is rejlett veszély. A magyar csapat dicsérete, s nem az ellenfél kritikája, hogy sokkal kiegyenlítettebb volt a második játékrész, mint az első, nem csoda, hogy Roberto Mancini is igyekezett cserékkel belenyúlni a meccsbe.
Az utolsó pillanatig, az utolsó leheletéig küzdött a hajrában Vancsa Zalán révén újoncot is avató magyar válogatott, amely – bár végül nem szerzett pontot – megint olyan mérkőzést tudhat maga mögött, amelynek végén emelt fővel jöhetett le a pályáról – mások mellett Marco Rossi büszkeségére.
A CSOPORT MÁSIK TALÁLKOZÓJÁN
Németország–Anglia 1–1
A Németország–Anglia találkozó összefoglalóját ide kattintva lehet elolvasni.
1. Olaszország | 2 | 1 | 1 | – | 3–2 | +1 | 4 |
2. MAGYARORSZÁG | 2 | 1 | – | 1 | 2–2 | 0 | 3 |
3. Németország | 2 | – | 2 | – | 2–2 | 0 | 2 |
4. Anglia | 2 | – | 1 | 1 | 1–2 | –1 | 1 |