„Rasszisták”–angolok 1–0 – Bodnár Zalán jegyzete

Sallai Roland úgy tett, mintha balra indulna el, ehelyett csinált egy testcselt, és jobbra elhúzta a labdát. Finom mozdulat volt, a gyakorlatlan szemnek szinte észrevehetetlen. Legalábbis azt hittem. Szalai Ádám még csak lövésre lendítette a lábát, az ő fejében is csak fél másodperce foganhatott meg a gondolat, hogy kapura lövi a kezdőkörből, de a közönség már felhördült, szintén látva, hogy jóval kijjebb áll a kelleténél a kapujából Jordan Pickford.

Azt hiszem, ilyenkor mondják azt a tv-kommentátorok: műértő közönség van a stadionban. Érzékeli a játék minden apró rezdülését és reagál rá. Megvallom őszintén, nem hittem volna, hogy ezt az élményt kapom attól a mintegy 30 ezer iskolás gyerektől, aki kinn volt a Puskás Arénában az Anglia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Mint ahogyan azt sem hittem volna, hogy egyszer még megköszönöm az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA), hogy teljesen igazságtalanul zárt kapus büntetéssel sújtotta a magyar válogatottat a tavalyi fantasztikus hangulatú Eb-meccsek után (köszönet azért jár inkább, mert a gyerekeket beengedték így is). Ott voltam minden Eb-meccsen a Puskás Arénában, nem hittem, hogy a 67 ezer, többnyire felnőtt ember hangorkánját felül lehet múlni – most feleannyi gyereknek sikerült (legrosszabb esetben egyezzünk ki döntetlenben). Ha torok kevesebb is volt, akadt helyette síp, dob, nádi hegedű.

Persze volt is oka a gyerekeknek az ujjongásra, hiszen csodásan játszott a válogatottunk, ismét erőn felül teljesített egy topcsapat ellen, nyilván nem ilyen a hangulat, ha az 5. percben kapunk egy gólt, és a vége mondjuk megint 0–4, mint tavaly.

Azt a meccset követően valóságos brit sajtóhadjárat indult ellenünk, az egyik angol lap azzal a vérlázító címmel jelent meg: Rasszisták–Angolok 0–4. Nos, az angol himnuszt is élénk tapssal jutalmazták szombaton a Puskás Arénában a gyerekek, akik szó szerint belehajszolták Marco Rossi csapatát a győzelembe.

Nyilván jönnek majd olyan hangok, hogy nem a legjobb összeállításukban léptek pályára az angolok, vagy a hosszú idény után esetleg nem volt olyan fontos nekik ez a Nemzetek Ligája-mérkőzés. Nem tudjuk meg, így volt-e vagy sem.

De a magyar győzelem láttán megmondjam, hány gyereket érdekel ez a kifogás a 30 ezerből? Ide a bökőt, hogy egyet sem!

Meseország most tényleg mindannyiunké.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!