Szerény Joe – Deák Zsigmond jegyzete

NÉHÁNY NAPJA többen is szem- és fültanúi voltak annak egy játszótér mellett elhaladva, hogy az ott focizó gyerekek nem Cristiano Ronaldók és Messik, még csak nem is Szoboszlai Dominikok, hanem Nagy Zsoltok akartak lenni! Pedig a balhátvéd (háromvédős felállásnál „bal futó”) nem éppen a legnépszerűbb poszt a példaképek választásakor – az Aranycsapatban sem Lantos Mihály, hanem elöl Puskásék voltak a menők –, ám a jelek szerint a németeknek és az angoloknak négy napon belül lőtt két csodagól felvételt jelent ebbe a felső kasztba.

Nagy Zsolt, becenevén Joe, talán önmagának is váratlanul került ebbe a helyzetbe, ennek plasztikus példájaként a Németország elleni bravúros döntetlent követő interjúja során beszéd helyett inkább pityergett kicsit örömében és meghatottságában. Az angolok megalázása után már flottabbul tudott nyilatkozni, mint ahogy most a Nemzeti Sportnak is, de a bőréből nem bújt ki. Szerényen taglalta, kinek-minek köszönheti, hogy 29 évesen idáig jutott, noha sohasem számított csúcstehetségnek. Úgy fogalmazott, voltak nehéz időszakok az életében, s valóban, sokat pendlizett Fehérvár, Csákvár és Felcsút között, amíg végre megragadt a Puskás Akadémiában. Válogatottbeli szereplése során is járt lent és fent. Az Uruguay elleni bemutatkozás a Puskás Aréna avatásán kimondottan jól sikerült, utána a Wales elleni Eb-selejtező annál rosszabbul, Gareth Bale bizony többször túljárt az eszén. S amikor végre visszaverekedte magát a nemzeti csapatba, az idei első meccsen, Szerbia ellen öngólt szerzett.

Hősünk azonban nem adta fel, ehhez azonban az is kellett, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány az elhivatottságon kívül valami egyebet is lásson benne. Azt láthatta az olasz mester, persze előre, amit mi a legutóbbi két Nemzetek Ligája-mérkőzésen: a fáradhatatlan küzdés mellett a bátorságot, az egyszerű, de nagyszerű megoldásokat. Nagy Zsolt nekem kissé olyan, mint a másik oldalon Fiola Attila: nem táncoltatják az orrukon a labdát, de biztosan elsőként választanám őket a csapatomba, annyira akarnak és harcolnak. Talán nem véletlen, hogy a nevükhöz fűződnek a válogatott közelmúltjának ikonikus találatai, pedig enyhén szólva sem számítanak vérbeli gólvadásznak.

Nagy Zsolthoz még két fontos gondolat. Egyrészt korábbi edzője szerint jót tett neki a házasság és az apaság, saját tapasztalatból is ezt kívánom minden férfitársamnak. Másrészt politikai felhangoktól mentesen legitimálja a Felcsúton és máshol végzett akadémiai nevelőmunkát a maga szerény, de hatékony módján. Gól a németeknek és az angoloknak négy napon belül – kell ennél több? Kell bizony!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!