Antonio Cabrini: Most már elismerik Marco Rossit Olaszországban

– Ahogy hallom, régi ismerős várta Ferihegyen…
– Détári Lajossal hosszú évek óta nem találkoztam, megörültem, hogy újra láthattam egykori
csapattársamat, barátomat – válaszolta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában a 64 éves Antonio Cabrini, a Juventus korábbi hátvédje, aki 1982-ben világbajnokságot nyert az olasz válogatott tagjaként. – Csodálatos időszakot töltöttünk a Bolognában a kilencvenes
évek elején, közelről tapasztalhattam meg, miért tartották őt igazi bajnoknak. Olyan
érzékkel tudta megjátszani a labdát, ahogyan nagyon kevesen. És nem utolsósorban
ragyogóan lőtt, fontos gólokat szerzett.

– Miként Szalai Ádám, a magyar válogatott csatára pénteken a németek ellen. A La Gazzetta dello Sport Mancini-féle sarkazásként aposztrofálta a lipcsei győztes gól előtti labdaérintést. Mit szólt a mozdulathoz?
– Sajnos még nem néztem meg, de már több embertől hallottam, hogy kivételesen szép gól
volt. Tudja, engem ugyanabban az időben egy másik mérkőzés kötött le, az olasz–angol
mérkőzést követtem.

– És mit tapasztalt?
– Új még a csapatunk, sokat kell fejlődnie, az 1–0-s győzelem mindenesetre jó jel.
Meghatározó a továbblépés szempontjából, hogy a válogatott tagjai alapemberek
legyenek klubcsapataikban is. Játszani kell ahhoz, hogy nyerni tudjál. A szándék megvan
az előrejutásra, de nem kétséges, hogy a mai olasz válogatott még átépítés alatt áll.

– A magyar a jelek szerint már szépen épül, az angolok és a németek legyőzése
legalábbis erre utal. Meglepték az eredmények?
– Valamelyest megleptek, de mégsem egészen, mert látom mögöttük Marco Rossi
nagyszerű munkáját. Úgy érzékelem, jellegzetesen olasz felfogásban dolgozik a magyar válogatottnál, hatalmas odafigyeléssel, aprólékosan kigondolva mindent, számba véve a részleteket. Némely meccsen ez a kapitányi hozzáállás lehet a győzelem kulcsa.
Olaszországban az efféle gondos edzői munkamódszernek régi hagyománya van, a
csapatot összerakni, a taktikát megtervezni felelősségteljes feladat, és ennek a súlyával
az olasz kollégák általában tisztában vannak.

– Marco Rossit ismerik, elismerik Olaszországban?
– Igen, most már edzőként is. Sokan emlékeznek rá még játékoskorából, én magam is
futballoztam ellene, amikor még a Sampdoriában szerepelt. Nem volt rossz labdarúgó.

– Hétfőn Budapesten a Nemzetek Ligája-csoport első helyéért játszik egymással
Magyarország és Olaszország csapata. Milyen várakozás előzi meg hazájában a
találkozót?
– A válogatottra mindig odafigyelnek. Mégis azt kell mondanom, a Nemzetek Ligája
alakulása másodlagos az olasz válogatott fő terepéhez, a világbajnoki selejtezőhöz, de
még a közelgő Eb-selejtezősorozathoz képest is.

– Nem is számít?
– Ezt nem állítom. A válogatottban játszani kiváltság, és elvárható, hogy mindenki a
legjobbját nyújtsa. A világbajnokságra kijutni és ott pályára lépni azonban más szint.

– Mit vár a hétfői mérkőzéstől?
– A magyaroknak elég a döntetlen is, úgyhogy az olaszoknak kell jobban hajtaniuk.
Érdemes számításba venni, hogy a magyar válogatott önbizalmat nyerhetett a korábbi
sikerekből.

– Szombaton műsorra tűzte az Uránia Nemzeti Filmszínház az Il viaggio degli eroi (A
hősök útja) című dokumentumfilmet, amely az 1982-es olasz világbajnoki győzelem
történetét és körülményeit mutatja be. Milyen hatása volt a futballválogatott
sikerének a hátországra, az olasz társadalomra?
– Eufória lett úrrá Olaszországon, és ez hatalmas segítséget adott ahhoz, hogy az emberek
túl tudjanak lépni az előző években megélt nehézségeken. A Vörös Brigádok terrorista
akciói, Aldo Moro miniszterelnök meggyilkolása, a gyakori tüntetések, sztrájkok
beárnyékolták a korábbi, kritikus időszakot. Kellett a megnyert világbajnokság felszabadító
élménye ahhoz, hogy az olaszok újraértelmezzék saját helyzetüket, kilátásaikat,
bizakodóbban forduljanak a jövő felé. Idézőjelben úgy is fogalmazhatnék, hogy a
spanyolországi diadallal új élet kezdődött Olaszországban.

– Az ünnepelt vb-aranyérmesek esetében talán az idézőjel is elhagyható…
– Tény, hogy Madridban a futballvilág csúcsára jutottunk, és ez változást hozott a
megítélésünkben. A nagy fordulatot azonban a társadalom hangulatában érzékeltük,
derűlátó, fényes hónapokat élt meg az ország. Ami a válogatottat illeti, fontos
hangsúlyozni, hogy a siker nem a semmiből született, hanem hosszú építő munka előzte
meg, az a csapat évek során formálódott és vált igazán egységessé.

– Azért a világbajnokság sem indult zökkenőmentesen: az első csoportkörből a
Lengyelország, a Peru és a Kamerun elleni három döntetlennel küzdötte tovább
magát a csapat. Mitől lódult be a szekér?
– A kezdeti nehézségek főként abból fakadtak, hogy Enzo Bearzot szövetségi kapitány nem
tudta elfogadtatni némely döntését a sajtóval és a szurkolókkal, és ez feszültséget szült. A
csapatban ugyanakkor megvolt a hit és az önbecsülés, és a második csoportkörben a
korábbiaknál jóval erősebb ellenfelek ellen már kidomborodtak az értékei. Előbb
Argentínát győztük le 2–1-re, majd Brazíliát 3–2-re, aztán következett a Lengyelország
ellen 2–0-ra megnyert elődöntő és a Nyugat-Németország elleni 3–1-es diadal a
döntőben.

– Amely során 0–0-s állásnál tizenegyest hibázott. Aranyéremmel a nyakában már
nem bosszantotta az eset?
– Azért azt ne felejtsük el, hogy világbajnoki döntőben tizenegyest rúgni nem könnyű feladat.
Kihagytam, de szerencsére a csapat mellettem állt, erőt adott, ahogyan Bearzot kapitány
sem éreztette velem a történtek terhét. Igyekeztem úgy játszani tovább, mintha nem
történt volna semmi különös, és ez segített.

– Párhuzamba állítható az 1982-es és a 2006-os olasz világbajnoki cím?
– Nehezen. Ugyan mindkettő óriási siker szakmai téren, úgy érzem, negyven évvel ezelőtt a
csapat hátországának nagyobb szüksége volt az ösztönző élményre. Persze a madridi és
a berlini győzelem mögött is olyan teljesítmény rejlett, amelyben megmutatkozott
Olaszország valódi ereje.

– A kihagyott 2018-as és 2022-es világbajnokság miatt minimum tizenkét évig nem
élheti át a vb-érzést Olaszország, felnő egy nemzedék ilyen tapasztalat nélkül.
Milyen következményekkel járhat a lélektani űr?
– Csak abban bízhatunk, hogy a most felnövő generáció a következő vb-n már
résztvevőként szurkolhat az olasz válogatottnak, mert a mai tizenéveseknek is kell ez a
pótolhatatlan élmény. Közben persze a sportágban élőknek muszáj dolgozniuk az
elkövetett hibák kijavításán.

– A 2021-ben megnyert Európa-bajnokság alapján ismerik a helyes irányt.
– Az a torna nagy lökést adott, és jelzéssel szolgált arról, hogy a válogatottnál érdemes a
csapatra mint közösségre alapozni. Örültünk neki, fényes siker volt, kijelölte az utat. De
mégiscsak a világbajnokság a világbajnokság.

NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA
3. CSOPORT
6. FORDULÓ, HÉTFŐ
20.45: Magyarország–Olaszország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
20.45: Anglia–Németország (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!