Válogatott: Amit eddig elértünk, azzal sokak tiszteletét kivívtuk – Rossi

– Hiányzott a csapat?
– Persze! – vágta rá érdeklődésünkre Marco Rossi, a magyar válogatott 58 esztendős olasz szövetségi kapitánya. – Mint mindig, ezúttal is hosszú volt a nyári szünet. Jóllehet, aki elvállalja valamelyik válogatott irányítását, kalkulálnia kell azzal, hogy június és szeptember, illetve november és március között alig találkozik kiválasztottjaival. De nem unatkoztunk, kollégáimmal rengeteg meccset megnéztünk, a magyar klubok nemzetközi kupamérkőzéseit ugyanúgy figyelemmel követtük július eleje óta, mint a külföldi csapatokét, amelyekben a válogatottban szóba jöhető játékosok szerepelnek.

– Nyugtasson meg, azért pihenésre is szánt időt!
– Családi körben nyaraltam odahaza, Olaszországban. Hosszú idényt zártunk június tizennegyedikén a wolverhamptoni találkozóval, jó volt kicsit kikapcsolódni a szeretteim társaságában. Igaz, idővel már azon is gondolkodni kellett, kivel pótoljuk a hiányzókat. Merthogy van egy-két sérülés, amely érzékenyen érint minket, mást ne mondjak, Sallai Roland és Nagy Zsolt személyében két olyan futballistával nem számolhatunk Németország és Olaszország ellen, aki a Nemzetek Ligájában eddigi elért hét gólunkból összesen négyet szerzett. Ez nem a legjobb előjel az előttünk álló két meccs előtt.

– Kik játszanak a helyükön?
– Ez pénteken Lipcsében kiderül... Azt szokták mondani, nincs pótolhatatlan ember. Mi is bízunk ebben, de előre szólok: valamilyen szinten megérezzük majd a hiányukat. A műtétje után beszéltem Sallai Rolanddal, három-négy hétig biztosan nem léphet pályára, remélem, tényleg nem tart tovább a kényszerszünet, és a két novemberi felkészülési mérkőzésen már játszhat. Nagyon örülnék annak is, ha Nagy Zsolt ugyancsak bevethető lenne novemberben. Úgy tudom, a héten már edzésbe áll, és bár nyilván szüksége lesz időre, amíg formába lendül, Luxemburg és Görögország ellen szeretném újra meghívni.

– Maradva még Nagy Zsoltnál: a június alighanem az ő hónapja volt, a Németországnak lőtt gólját követően örömkönnyeket hullajtva nyilatkozott. Hogyan látja azt az utat, amelyet
a Puskás Akadémia védője bejárt a válogatottban?
– Tavaly ősszel csaknem két év elteltével ölthette magára ismét a címeres mezt. Amikor meghívtam, sok kritikát kaptam, de lehet, hogy a végén kiderül, nekem volt igazam... Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Magyarország szövetségi kapitánya vagyok, és a válogatott nem az enyém vagy bárki másé, hanem a nemzeté. Minden tiszteletem a szurkolóké, és higgyék el, ha hozok egy döntést, abban a reményben hozom, hogy azzal a válogatott, ezáltal az ország érdekét szolgálom. Arról nem szólva, hogy folyamatosan figyeljük a futballistákat, napra pontos információkat kapunk, jóformán minden rezdülésükről tudunk. Úgy még senki sem kapott meghívót, hogy ne szolgált volna rá a teljesítményével. Nem vagyok a csapatom és saját magam ellensége sem, hogy olyan játékost szerepeltessek a nemzeti együttesben, aki nem méltó rá. És talán azt is elfogadják tőlem, ha azt mondom, a labdarúgásban eltöltött negyven év után valamicskét értek ehhez a sportághoz... Szóval, nem tévedtünk, amikor Nagy Zsoltnak bizalmat szavaztunk. Hozzáteszem, az elmúlt két évben rengeteget fejlődött, nem utolsósorban azért, mert tett érte. Az elvégzett külön munkának is köszönheti, hogy idáig jutott.

– Kleinheisler Lászlót nagy visszatérőként emlegették a szerdai kerethirdetés után.
– A legutóbbi három találkozóról sérülés miatt hiányzott, örülök, hogy megint velünk lehet. Annak talán még jobban, hogy jó formában van. Szeretem a hozzá hasonló mentalitású futballistákat, akik mindig a maximumot adják ki magukból. Igaz, időnként ez kontraproduktív lehet, mert előfordulhat, hogy valaki túlpörög, de ezen a téren sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Mindent a csapatérdeknek rendel alá – ő is. A csapatunk egyik titka, hogy senki sem helyezi előtérbe magát, mindenki azt vallja, amit én: első a csapat. Érdemes megnézni, mondjuk, az angliai mérkőzésünk felvételét, mert abból kiderül, a válogatott kapitánya, Szalai Ádám milyen sokat segített a védekezésben, többször a mi tizenhatosunkon belül mentett. Vagy ott van Szoboszlai Dominik esete, aki egy elrontott kísérlet után nyolcvan métert sprintelt vissza, hogy kisegítse a védőket. Egy-két éve még nem láttunk volna tőle ilyet... A lényeg az, hogy mindenki elkötelezett a válogatott iránt, mindenki be akar tenni valamit a közösbe.

– A három lehetséges újonc, Kerkez Milos, Baráth Péter és Mocsi Attila közül legalább az egyiknek lesz erre módja?
– Meglátjuk. Kerkez Milos és Baráth Péter már edzett a felnőttválogatottal, ismerjük az erősségeiket. Kerkez Milos minden elismerést megérdemel a hollandiai teljesítményéért, alapemberré vált az AZ Alkmaarban, örömteli, hogy jó csapatban, jó bajnokságban játszik rendszeresen, ha így folytatja, a jövőben sokat tehet a válogatottért is. Mocsi Attila először készülhet velünk, kíváncsi vagyok, mire lesz képes. Klubjában, a Zalaegerszegben jól futballozik, van benne sebesség, a fejjátéka rendben van, kiválóak a hosszú indításai. Még mindig fiatal, van ideje és lehetősége a fejlődésre, tényleg érdeklődve várom, hogyan illeszkedik be a válogatottba. Egyébként is célunk, hogy újabb és újabb fiatal játékosokat építsünk a csapatba.

– Négy fordulót követően a válogatott vezeti az A-liga harmadik csoportját. Érdemes boncolgatni, hogyan őrizheti meg az első helyet?
– Nem győzöm hangsúlyozni, továbbra is két lábbal kell a földön járnunk. Az angliai négy nullás győzelem után éreztük, különlegeset alkottunk, olyat, amire évek, sőt évtizedek múltán is emlékeznek majd. Mindamellett azt is tudjuk, a történelminek mondható siker ellenére nem mi vagyunk az új Aranycsapat, egyikünk sem vált egyik napról a másikra fenoménná. Jó úton járunk, ez nem vitás, de továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy egyre jobbak legyünk. Óriási tett, hogy négy meccsen hét pontot szereztünk, ám ettől még tudjuk, hol a helyünk. A következő két ellenfél, Németország és Olaszország egyaránt erősebb nálunk. Vegyük csak a kedd esti Bayern München–Barcelona Bajnokok Ligája-mérkőzést: a bajorok kettő nullára nyertek, a másnap keretet hirdető Hans-Dieter Flick Manuel Neuer, Serge Gnabry, Leon Goretzka, Joshua Kimmich, Thomas Müller, Jamal Musiala és Leroy Sané személyében hét olyan futballistával is számol, aki kivette a részét a Barca elleni sikerből. Ez sokat elárul a német válogatott erejéről. Nem mintha az olaszok gyengébbek lennének... Ismerem az olasz labdarúgást, elhihetik nekem: ha Roberto Mancininek valamilyen oknál fogva teljesen le kellene cserélnie a legutóbbi keretét, akkor sem okozna gondot neki a névsor összeállítása. Ő megtehetné, hogy huszonöt játékost lecserél, én sajnos nem. Ezért is kell nagyon megbecsülnünk, amit mindmáig véghez vittünk. S ezért is tartanám bravúrnak – nem, nem a csoportelsőség megszerzését, hanem a bennmaradás kiharcolását. Ehhez az is elég lehet, ha a hátralevő két meccsükből egyet nem nyernek meg az angolok, de persze önerőből akarjuk elérni célunkat.

– Tehát a harmadik helyet most aláírná?
– Ma még nem töprengek azon, hányadik helyen lenne jó végezni. Van két meccsünk, mindkettőből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni. Az utóbbi időben minden mérkőzést követően emelt fővel mehettünk le a pályáról, remélem, ezúttal sem lesz másként. A tavalyi Európa-bajnokság és a júniusi Nemzetek Ligája-találkozók előtt, alatt és után hatalmas lelkesedés lett úrrá a szurkolókon, szeretném, ha az a varázs, ami kialakult, jó ideig megmaradna. A magyarok bolondulnak a futballért, imádják a válogatottat, ami tőlem telik, megteszem, hogy ez a szenvedély ne múljon el.

– Hogy érzi, az elmúlt egy-két évben nőtt a magyar válogatott elismertsége?
Igen. Amit eddig elértünk, azzal sokak tiszteletét kivívtuk. Meglepő eredményeket értünk el, de minden helyzetért, gólért, kivédekezett támadásért, pontért becsülettel megdolgoztunk. Azt is érzem, hogy nemcsak a válogatott, hanem a szövetség, mi több, az ország megbecsülése is nőtt külföldön a sikerek révén – lám, ez is a futball ereje. Akárki ellen játszunk, már senki sem futhat ki úgy a pályára, hogy na, a magyarokat könnyen legyőzzük. Ettől még megtörténhet, hogy Németországtól és Olaszországtól is kikapunk, de hogy egyikük sem becsül le bennünket, abban biztos vagyok. Szeretnénk ugyanúgy hozzáállni ehhez a két mérkőzéshez, mint az eddigi négyhez, lényeges, hogy alázatosak legyünk, ismét bizonyítanunk kell, nem félünk senkitől. Örülnék, ha egyenrangú partnerei lennénk mindkét válogatottnak, azt szeretném, hogy a szurkolók büszkék legyenek ránk.

– Mi a legfontosabb az ön számára a hátralevő két összecsapáson?
– Hogy ne essünk ki az A-ligából. Ha a vágyunk teljesül, legalább még egyszer megmérethetünk majd Európa legerősebb válogatottjaival szemben, ami megint csak a fejlődésünket szolgálná. Szeretném, hogy jó meccset játsszunk a németek és az olaszok ellen is. A végeredmény mindig lényeges, olyan csapatról még nem hallottam, amely ne úgy ment volna fel a gyepre, hogy nem akart nyerni, de ha valaki most azzal állna elém, hogy Lipcsében, majd a Puskás Arénában is döntetlent játszunk, minden bizonnyal a tenyerébe csapnék...

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE

Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Szappanos Péter (Budapest Honvéd FC)
Védők: Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Botka Endre (Ferencvárosi TC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (LASK – Ausztria), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Mocsi Attila (Zalaegerszegi TE FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások: Baráth Péter (Debreceni VSC), Kerkez Milos (AZ – Hollandia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (AC Pisa – Olaszország), Nego Loic (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (FC Union Berlin – Németország), Styles Callum (Millwall FC – Anglia), Vécsei Bálint (Ferencvárosi TC)
Támadók: Ádám Martin (Ulszan Hyundai – Dél-Korea), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Szalai Ádám (FC Basel – Svájc), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vancsa Zalán (Lommel SK – Belgium), Varga Kevin (Hatayspor – Törökország)

NEMZETEK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
A-LIGA 3. CSOPORT
Szeptember 23., 20.45: Németország–MAGYARORSZÁG
Szeptember 26., 20.45: MAGYARORSZÁG–Olaszország

A MAGYAR VÁLOGATOTT EDDIGI MECCSEI A CSOPORTBAN
Június 4.: MAGYARORSZÁG–Anglia 1–0
Június 7.: Olaszország–MAGYARORSZÁG 2–1
Június 11.: MAGYARORSZÁG–Németország 1–1
Június 14.: Anglia–MAGYARORSZÁG 0–4