Tusványos 2023: a 2016-os Eb ünnep volt a futball színpadán

Több mint egy emberöltő, 44 esztendő pergett le úgy, hogy a magyar labdarúgó-válogatott nem szerepelt az Európa-bajnokságon. E fájdalmasan hosszú időszak 2016-ban zárult le, amikor a nemzeti együttes eljutott a franciaországi kontinensviadalra. A Bordeaux, Marseille, Lyon, Toulouse-menetelés négy hőse, Király Gábor, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás és Pintér Ádám volt a Buzánszky Jenő Sportteraszon – telt ház előtt – lapunk főszerkesztője, Szöllősi György vendége; ők négyen összesen 243 válogatottságot jegyeznek, ebből Király egymaga 108 szereplésig jutott.

A 2016-os első olyan világverseny, amelyre szurkolók tízezrei kísérhették el a csapatot, s az eufória átragadt az egész magyarságra; emlékezetes, hogy Budapesten leállt a közösségi közlekedés is, az utcákat táncoló, éneklő ünneplő emberek lepték el. Király Gábor (aki Ausztria ellen megdöntötte az Eb-korrekordot, amelyet addig Lothar Matthäus tartott) nemcsak az Eb-re, hanem a tornáig vezető útra is visszaemlékezett, így a norvégok ellen sikerrel megvívott pótselejtezőre is: „A korosztályomat is képviseltem az Eb-n, azokat a hetvenes években született futballistákat, akik akkor már nem lehettek a pályán. Feladatot láttunk el, s azt persze nem tudtuk, mi lesz a vége, de azt igen, hogy a maximumot akarjuk nyújtani. Ünnep volt ez az esemény a futball színpadán!”

Pintér Ádám is a felkészülésről beszélt, amellyel megalapozták a sikeres Eb-szereplést. Extra motivációt adott, amikor olyan híreket olvastak, hogy az osztrákok golfozással hangolnak a tornára. Felidézte a Hősök terei fogadtatást is: „Akkor értettük meg, mit is jelentett az Európa-bajnokság itthon, a szurkolóknak.” Király és Pintér sem feledkezett meg arról, hogy megemlítse a néhai Fülöp Márton nevét, aki sokat tett azért, hogy a csapat kvalifikáljon az Eb-re.

Priskin Tamásnak felvidékiként gyerekkori álma vált valóra a magyar válogatottsággal – a pótselejtezőn bombagóllal járult hozzá a kijutáshoz. „Nekünk a rögösebb út volt kijelölve az Eb-re. A norvégok ellen Marci segített odafentről, hogy a lecsúszott lövésemnél megváltozzon a labda röppályája, és a ficakban kössön ki.” A délvidéki Nikolics Nemanja elmondta, igen távoli célnak tűnt a válogatottság, mikor elindította a magyarországi karrierjét. Az áttörést számára a Legiánál, immár légiósként töltött idény hozta el. Felidézve a franciaországi napokat elmondta, létrehoztak egy WhatsApp-csoportot, s ennek köszönhetően napra készek voltak, milyen a fogadtatása szurkolók körében a válogatott szereplésének. Nikolics az Eb után lemondta a válogatottságot, de Marco Rossi hívására visszatért, és a második Eb-jét is behúzta, ráadásul ez részben hazai rendezésű kontinensviadal volt.

Szöllősi György rákérdezett a szövetségi kapitányok, így Dárdai Pál és Bernd Storck szerepére is. Király felidézte, hogy Storck pályaedzőként dolgozott, amikor ők ketten Dárdaival a Herthában futballoztak. „Nem az egyéni érdekek voltak fontosak, hanem a válogatott sikere” – tette hozzá. Priskin szerint Dárdai remekül kezelte az egyéniségeket, ezzel főszerepet vállalt a csapat felépítésében, Storck pedig az ő munkáját fejezte be. Pintér az ausztriai edzőtáborról azt mondta, fáradtan, az idény után estek be a felkészülésre, ahol egyértelművé vált: motivált, egységes akaratú keret gyűlt össze. Nikolics szerint Dárdai éppolyan bátor volt edzőként, mint annak idején játékosként, de ami a lényeg: mindkét szakember eredményesen dolgozott.

Franciaországban a magyar válogatott csoportelsőként végzett, majd jött a Belgium elleni, már vesztes nyolcaddöntő. Király ez utóbbi meccsre is jó szívvel emlékezik, de a kulcsmeccsként Ausztria legyőzését említette. Pintérnek nincs egy kedvenc mérkőzése a négyből; a vereség ellenére szerinte a belgák ellen is beletették a csatába szívüket-lelküket. Priskinnél az osztrákok legyőzése a favorit, hiszen az első találkozó megnyerése lendületet adott a csapatnak az egész tornára, ráadásul ő gólpasszt is adott. A csoportgyőzelem nagy büszkeség volt, mondta, más kérdés, hogy az egyenes kieséses szakaszban így a legerősebbnek tűnő riválist, Belgiumot kaptuk... Nikolics Izland és Belgium ellen volt pályán, ennek ellenére az osztrákok legyőzésére és a portugálok elleni ikszre is nagyon büszke. Csak azt sajnálja, hogy Izland ellen Birkir Már Saevarsson öngólja megfosztotta attól, hogy gólpasszadóként kerülhessen be a jegyzőkönyvbe.

Ami a „mesterhármast”, azaz sorozatban a harmadik Eb-szereplést illeti, Király úgy vélekedett, jó az irány, Pintér szerint pedig 10-15 évre összeállt a csapat magja, és immár elvárható a kijutás. Priskin azt emelte ki, hogy Rossi megtalálta azokat a játékosokat, akikre sikeres együttes épülhet. „Nehezebb persze favoritként teljesíteni, és azt várom, hogy most majd egy vébére is sikerüljön kijutni” – tette hozzá. Nikolics úgy véli, alázatos futballisták alkotják most a válogatottat, jó néhányan topligában futballoznak, a kapitány mögé a szurkolók és a sajtó is beállt, ugyanakkor türelemre intett arra az esetre, ha netán hullámvölgybe kerülne a gárda.

Zárásként életpályájukról faggatta a labdarúgókat Szöllősi György. Király 25-26 évesen már elkezdte építeni önnön jövőjét, van egy saját sportkomplexuma és hozzá egy egyesülete, megszerezte az edzői A-licencet, valamint az akadémia-igazgatói és a sportigazgatói diplomát – mindez jelzi, hogy marad főállásban a futballban. Noha Pintérnek is vannak edzői papírjai, jelenleg az MTK utazó nagykövete Magyarországon és külföldön. Priskin májusban vonult vissza, célja, hogy segítségére legyen a „második otthonát” jelentő ETO-nak; szeptembertől pedig újra beül az iskolapadba. Nikolics szintén lezárta profi karrierjét. Jelentkezett az UEFA-képzésére, és októberben el is kezdi a sportigazgatói tanulmányait.